Egymás melletti irodában dolgozunk, ugyanannál a cégcsoportnál. Gyakran összetalálkozunk a folyosón, beszédbe elegyedünk, mindig meglep, mennyire képben van a kiadónk életével, a szerkesztőségek munkájával kapcsolatban. Minden problémára van egy építő jellegű megoldásjavaslata, külső szemlélőként új megvilágításba helyezi a megoldhatatlannak tűnő kihívásokat. Szemere Gabriella 16 éve egy könyvkiadót vezet, de az azelőtti években számos más vállalkozást hozott rendbe, vagy indított el a fejlődés útján.
Gondolom, egy könyvkiadó vezetője szeret olvasni, közel áll hozzá az irodalom. Mindig így volt ez nálad?
Igen. Az érettségi után bölcsészkarra szerettem volna menni, és szerkesztő akartam lenni, de végül jogi egyetemen kötöttem ki, amit el is végeztem. Jogászként az első munkanapomon rájöttem arra, hogy ez nem nekem való pálya. Egy évet mégis lehúztam itt, de az első tárgyaláson, ahol a cégemet képviseltem, olyan helyzetbe kerültem, amivel nem tudtam azonosulni. A vállalatom egyik raktárában meghalt balesetben egy targoncás fiú, s nekem azt kellett elérnem a bíróságon, hogy a munkahelyem minél kevesebb tartásdíjat fizessen a fiú özvegy édesanyjának. A tárgyalás után beadtam a felmondásomat, összecsomagoltam, és feljöttem Budapestre. Merthogy ez az eset Pécsett történt.
Mi tántorított el végül a bölcsészkartól?
Akkoriban elég bizonytalan voltam magamban, valószínű, nem akartam eléggé. A szüleim beszéltek rá, hogy maradjak otthon Pécsett. Ott nem volt bölcsészkar, csak jogi kar, és mivel irodalomból és történelemből jó voltam, ide felvételiztem.
Mi történt veled a munka frontján a fővárosban?
A jogi végzettségemmel elmentem a Skálához külkereskedőnek, munka mellett szereztem egy külkereskedelmi diplomát is. Néhány évet dolgoztam itt a nagy Demjáni időkben, majd egy innovációs cégcsoporthoz igazoltam át, ahol 16 évig maradtam. Itt kerültem először kapcsolatba a könyvkiadással, az innovációs osztályról áthelyeztek a könyvkiadásra, ami nem ment túl jól. Az én feladatom volt, hogy rendbe hozzam a kiadót.. Ezután a cégcsoport egy másik vállalatát bízták rám, ahol nulláról kellett fölépíteni egy gyárat.. Sok mindennel foglalkoztam a cégcsoporton belül, ha valami újat kellett beindítani, azt is rám bízták. Tudták, hogy nem férek a bőrömbe, csak azért maradtam 16 évig itt, mert mindig tudtak valami új kihívást adni nekem.
16 év után nem volt már több kihívás, ezért hagytad el őket?
Újra gyereket szültem, és úgy éreztem, szeretnék vele egy-két évig otthon maradni. A kisfiam mellett elkezdtem könyvkiadóknak tanácsadóként dolgozni, így visszakerültem a könyvszakmába. 2003-ban, amikor a gyerekem óvodába ment, a mostani kiadó elődjénél vállaltam 8 órás állást. Újra kellett mindent tanulni, mert közben ezen a területen is megtörtént a digitalizáció. Amikor én anno könyvkiadót vezettem, még szedés volt, filmek érkeztek a levilágítóból. Itt lépésről lépésre építgettem ezt a kiadót. A nagy áttörést a tulajdonváltás hozta, az új tulajdonos hisz a könyvben, szereti a könyveket, és lehetőséget adott a nagyobb fejlesztésre. Gyorsan megvettünk egy másik kiadót, amitől duplájára nőttünk.. Nagyon szép feladat volt két meglévő, nagy múltú kiadót összefésülni, létrehozni egy új céget, megfogalmazni a célokat, újraszervezni a munkafolyamatokat.
Sokféle területen dolgoztál, nyilván az üzleti élet, a kereskedelem játékszabályai mindenütt hasonlóak voltak. Ettől függetlenül bele kellett mélyedned az adott terület ismeretébe. Szerinted melyek azok a tulajdonságaid, amelyek miatt téged mindig fejlesztéssel, rendrakással bíztak meg?
Nagyon kíváncsi alkat vagyok, izgatnak az újdonságok. Hajlandó vagyok az alapoktól megtanulni valami teljesen újat. Másrészt azt gondolom, tudok az emberekkel bánni. 30 évesen lettem először vezető, azóta mindig vannak beosztottaim. Nyilván 30 évesen nem voltam valami jó főnök, de ezt is meg lehet tanulni. Csapatjátékos vagyok, mindig szerettem emberekkel dolgozni, a munkatársaim ezért elfogadtak. Építettem rájuk, soha nem voltam egy autokratikus vezető. Viszonylag gyorsan döntök, ez egy fontos vezetői tulajdonság, és könnyen átlátok helyzeteket.
Egy hosszabb kitérő után végül visszakeveredtél az irodalomhoz. A szerkesztői álmaidról letettél, vagy néha te is vállalsz szerkesztői feladatokat?
Igyekszem minden évben hobbiból egy könyvet szerkeszteni itt a kiadóban. Ennyi. De a kiadandó könyvek kiválasztásában, megtervezésében aktívan részt veszek.
Az irodalom iránti szereteted és az üzleti vénád a mostani munkádban összeér. Melyik részét szereted a legjobban a feladataidnak?
A kreatív részeket. A könyvek kiválasztása izgalmas dolog, ezt közösen csináljuk a szerkesztőkkel. Nagyon szeretek könyveket tervezni, borítókról dönteni, mivel nincs műszaki szerkesztőnk, a könyv műszaki tervezésével is mi foglalkozunk. Nagy örömmel tölt el, amikor megjön a könyv a nyomdából, de az is, amikor megkapom az eladásokról szóló jelentést, és jók a számok. A kereskedelmi rész nem a kedvencem, ahhoz értek a legkevésbé, de szerencsére annyira jó munkatársaim vannak ebben is, hogy rájuk mindenben számíthatok.
Az online előretörése mennyire befolyásolja a könyvkiadást? Nem féltek attól, hogy kimegy a könyv a divatból, és mindenki csak digitálisan fog olvasni?
Volt egy időszak, amikor a kiadóban webshopokat is fejlesztettem, többek között egy könyveset is. Akkoriban élte fénykorát a Kindle Amerikában, s mi is nagyon hittünk az e-könyvben Azóta bebizonyosodott, hogy az e-könyv sem Európában, sem Magyarországon nem tud tért hódítani, pár százalék csak az eladás. Az emberek a papíralapú könyveket szeretik. Nekünk is vannak e-könyveink, minden olyan könyvünket, ami nem színes és képes, megcsináljuk e-könyvben is, de a kiadó bevételében az ezekből származó bevétel nem jelentős. Pedig a krimik esetében, amit egyszer olvas el az ember és azután soha többé nem vesz elő, nem kellene papírra nyomtatni. Sokkal inkább környezetbarát lenne a digitális változat.
Milyen trendeket látsz a könyvkiadásban? Mit szeretnek olvasni a magyarok?
Ezt azért nem tudom igazából megítélni, mert mi főképp azt a szegmenst figyeljük, amivel foglalkozunk. Mivel jól adjuk el a krimijeinket, úgy gondolom, a magyarok szeretik ezt a műfajt. Nagyon érdekes, hogy a Harry Potter, ami egy 20 éves történet, ugyanolyan jól megy ma is, mint régebben. Új gyerekek nőnek fel, ők is szeretik ezt a sztorit. A gyerekkönyvek terén mi is sokat fejlődtünk, úgy látom, egyre erősebb az igényes gyermekkönyvek kínálata. Divatba jött a magyar irodalom, aminek külön örülök. Talán az ismeretterjesztésben több minden átkerült az online-ra, egészség témakörben például rengeteg információt meg lehet találni az interneten. Ennek következtében az ilyen típusú könyvek kevésbé kelendők.
Mennyire nehéz nőként a könyvkiadásban dolgozni?
Egyáltalán nem nehéz. Ez most egy nagyon vonzó szakma a fiatalok számára, nemcsak a szerkesztők, de a vezetők között is sok a nő. Persze nem állítom, hogy nincsenek olyan férfiak, akik még a nyolcvanas évek mentalitásával maradtak benne ebben a szakmában.
A közelmúltban Magyarországon kiadók dőltek be, hatalmas adósságot felhalmozva maguk után. Ezek vezetői férfiak voltak.
Ez így van. Három nagy botrány volt a könyvkiadásban, amelyek mind férfiakhoz kötődnek. Az a fajta gátlástalanság, ami ezekhez kellett, nem jellemző a nőkre. Egy nő empatikusabb annál, hogy sok száz ember megélhetéséttönkre tegye.
Amikor az áldásodat adod egy új könyv kiadásához, a megérzéseidre hagyatkozol inkább, vagy a számok döntenek?
Egy új könyvnél nem nagyon tudunk piacot kutatni, pláne, ha egy új szerzőről van szó. De azért a megérzésnél egy kicsit többet teszünk bele a kiválasztásba. Nem tudunk minden potenciális könyvet elolvasni, ezért vannak külsősök, akik olvasnak nekünk és véleményezik a könyveket. Rengeteg szempontot veszünk még figyelembe. Ilyen például az is, hogy mennyire illik a könyv a kiadónk portfóliójába. Megnézzük, hogy a szerzőnek voltak-e más könyvei Magyarországon, ha igen azok, hogy mentek. Mindig utánajárunk annak, hogy hol áll a könyv az Amazon listáin, ha az már megjelent angolul. Aztán ott vannak a szubjektív szempontok, a szerkesztői értekezleten leülünk a szerkesztőkkel, és megvitatjuk, ki mit gondol róla. A folyamat végén én adom rá az áment, mert én ki is számolom, a várható költségeket
Egy izgalmas, külföldi történetre több magyar kiadó is rástartol. Hogy működik ez a rendszer? Ti keresitek az új könyveket, vagy titeket keresnek meg az ügynökségek?
Nagyon sok külföldi ügynökséggel állunk kapcsolatban, tőlük rendszeresen kapunk ajánlatokat. De mi is nézzük a külföldi toplistákat, és ha megtetszik valamelyik könyv, megkeressük az ügynökségét. Attól, hogy egy könyv Németországban vagy Amerikában bestseller, nem jelenti azt, hogy nálunk is az lesz. Sokszor többen licitálunk egy könyvre, de nem tudjuk, kikkel állunk szemben. Nyilván ha egy krimiért licitálunk, tudjuk, hogy Magyarországon kik foglalkoznak krimikkel, sejtéseink vannak arról, kiket érdekelhet még az adott cím. Általában van egy második kör is, ha keveset ígértünk, ott lehet még ráígérni.
Az ügynökségeknél csak a pénz számít, amikor odaítélnek egy külföldi kiadónak egy könyvet?
Nem. Vannak külföldi ügynökségek, akikkel évek óta együtt dolgozunk, nekik fontos, hogy jó az együttműködés köztünk, megbíznak bennünk. Tudják, hogy rendesen fizetünk és jó a marketingünk is. Sokszor konkrét marketingtervet, fogyasztói árat, várható eladást is be kell adni a licithez, és azt is meg kell mondanunk, hogy hány százalék részesedést ajánlunk fel az ügynökségnek az eladásokból. Vannak olyan sikerkönyvek, amelyekért elég sok pénzt kell előre kifizetni. Sőt előfordul, hogy még meg nem írt könyvre licitálunk. Tavaly így adták el az Obama-könyv kiadási jogát a HVG Kiadónak. Nem volt kézirat, csak annyit volt biztos, hogy az Obama házaspár megírja majd a könyvet.
A frankfurti könyvvásár egy bölcsész számára igazi paradicsom. Minden új könyvet közelről meg lehet nézni, belelapozni, inspirálódni. Ti is rendszeresen kijártok erre a rendezvényre. Neked milyen élményt jelent ez a vásár?
Én már sokszor szívesen kihagynám, de nem lehet. Mi oda dolgozni megyünk, reggeltől estig be van táblázva a napunk, egyik megbeszélés követi a másikat. Itt mindenki jelen van, aki számít ebben a szakmában, ilyenkor lehet személyesen találkozni a partnerekkel. Nagy szívfájdalmam, hogy soha nincs elég időm rendesen körülnézni a vásárban, de azért a trendeket mindig észreveszem.
Gabi fiával, Rév Marcellel és Sárival
Gabi kisebbik fiával, Rév Dániellel és Sárival
Vezetőként gyakran kerül az ember olyan helyzetbe, amikor a munkát a család elé kell helyezni. Te hogyan oldottad meg „a munka kontra magánélet” problémákat?
Úgy nőttem fel, hogy az anyukám mindig vezető beosztásban dolgozott. Egy nagyvállalatot vezetett csupa férfi között, nagyon büszke voltam rá. Ugyanakkor otthon is minden rendben volt, még ruhákat is varrt nekem. Ezt a mintát láttam magam előtt. Tőle tanultam, hogyan kell a munkát és a magánéletet szétválasztani. Amikor kilépek otthon az ajtón, fejben már a munkahelyemen vagyok, és ez fordítva is igaz. Nem állítom, hogy otthon vagy a szabadságom alatt soha nem dolgozom, de igyekszem a minimumra redukálni a munkámmal kapcsolatos feladatokat.
Felépítettél egy jól működő kiadót nyilván egyszer át kell adni majd másnak a vezetését. Fájó szívvel teszed majd meg, vagy az újabb kihívások visznek tovább előre?
Vannak terveim a jövőre. Ismerem magamat, ha úgy döntök, hogy felállok, nem nézek vissza, a jövő izgat inkább. Biztosan kitalálok valamit, amitől jól érzem magam, és akkor ez a munkám nem fog hiányozni. Elég nagy családom van, akik szeretnék a hasznomat venni. Egyelőre most még itt is rengeteg feladat van, csak győzzük csinálni.
