A munkám a szenvedélyem: Feller Andrienne, szépségterapeuta

2019. március 04. | László Krisztina

Minden héten olyan szerencsés embereket mutatunk be, akik számára a munkájuk az életük egyik értelme, a szenvedélye. Reméljük, példájuk másoknak is erőt ad az esetleges váltáshoz, vagy jelenlegi élethelyzetük átalakításához. Ismerkedjetek meg Feller Adrienne szépségterapeutával, a Panarom Aromaterapeuta Intézet vezetőjével és az Adrienne Feller kozmetikai márka alapítójával, termékfejlesztőjével.

Karizmatikus személyiség, aki rengeteg rajongót vonz maga köré. A rendszerváltás után budapesti kozmetikai szalonjában álltak sorba a vendégek, hogy bejussanak hozzá kezelésre, majd amikor elszánta magát arra, hogy külföldön szerzett tudását továbbadja, egyre többen tanulni szerettek volna tőle. Ilcsi néni után elsőként kezdett természetes hatóanyagokból álló kozmetikumokat fejleszteni és gyártani Magyarországon, ebből született meg a nevét viselő Adrienne Feller kozmetikai márka. Ma már egy jól felépített szépségbirodalmat mondhat magáénak, amelyben a cégvezetésen túl oktat, termékeket fejleszt, és néha, hogy visszatérjen saját belső énjéhez, egy-két szerencsés vendég kezelését is elvállalja. Mert számára a legfőbb hivatás, hogy embereket szépítsen, gyógyítson megszeretgessen.

Szeretek visszamenni az interjúalanyaim gyerekkorába, mert úgy gondolom, a családi hagyományok, a gyerekkori élmények nagyban befolyásolják döntéseinket a pályaválasztással kapcsolatban. Szerinted melyek voltak azok a családi hatások kislánykorodban, amelyek miatt ezt a pályát választottad?

Anyám világéletében nagyon szép asszony volt. Fontos volt számára a szépségét megélni és ápolni. Nővérként dolgozott, szenvedélyesen végezte a munkáját. Gyönyörű kalapokban, kosztümökben, magas sarkú cipőkben, kis nővértáskával a kezében járta végig a budai hegyeket és látogatta a betegeit. Én ebben nőttem föl. Ha neki volt egy szép ruhája, nekem is lett belőle egy. Ragaszkodott hozzá, hogy mindig szépen jelenjek meg. A szépségápolás fontos hétvégi programunk volt, ő ápolta a szépségét, én meg nézhettem őt, ahogy pakolást tesz az arcára, vagy mandulatejjel masszírozza a bőrét, ápolja a kezét, lábát. A másik indíttatásom a nagyapám volt, akinek az asztalosműhelyében rengeteg időt töltöttem gyerekkoromban. Magamba szívtam a fák illatát, aromáját. Ez volt a családom anyai ága. Apai oldalról a dédanyám híres füvesasszony volt, az ő apja pedig, az én ükapám, orvosként a Monarchiában császári elismerést is kapott gyógyító munkájáért. Unokájának, a nagypapámnak olajütő malma volt, ahol csoda olajokat préselt. Ennek a nagyon erős, generációkon átívelő hagyománynak vagyok a folytatása.

Fel sem merült benned, hogy más irányba tanulj tovább?

Anyámban merült fel, hogy nekem milyen jó lesz, ha külkereskedelmi vonalon tanulok tovább a középiskolában. Majd húszévesen kimentem Svédországba, és beiratkoztam egy gazdasági főiskolára. Aztán hirtelen váltottam. Váltottam, mert úgy éreztem az én utam más. Rám abszolút jellemző, hogy  tétovázó, nehezen döntő ember vagyok, de van egy pillanat, amikor pontosan tudom az irányt. Ezt akkor minden porcikámban érzem. Onnantól kezdve nincs más út előttem. Huszonkét évesen is ez történt velem: el kellett engednem a számok száraz világát a szépítésért, a gyógyításért, az emberekhez való kapcsolódásért.

Szerencsésnek mondhatod magad, hogy ilyen korán megtaláltad a hivatásodat. Ma huszonkét évesen az érettségit teszik le a fiatalok.

Igen, irtó szerencsés voltam. Ennek köszönhetően bőven volt időm tapasztalatot, tudást szerezni és felhalmozni az elmúlt évtizedekben. Minden lépcsőt megjártam. Nem úgy kerültem egy cég élére, hogy odatettek, hanem a vállalkozásom alapjait én raktam le, szó szerint minden mozaikot.

Mi volt az első lépcsőfok a szakmai karrieredben?

Svédországban elvégeztem egy kiváló, nemzetközi szépségterapeuta iskolát. Akkoriban elég gátlásos, szorongó voltam, nem volt sok önbizalmam. Stockholm varrta vissza a szárnyaimat, napról napra éreztem, hogyan nő bennem az erő. Nehéz, de szép évek voltak. Éreztem, ahogy formálódom, ahogy hullanak le rólam régi sémák, nehezékek. Stockholm, mint egy jó nővér, sok sebet meggyógyított bennem. Az iskolai záróvizsgám olyan jól sikerült, hogy a tanárok azt mondták, itt egyedül csak én kaphatok ötöst, olyan különbség volt az én és a többiek vizsgája között. Ez fontos fordulópont volt az életemben, mert visszanyertem a magamba vetett hitet. Ez az iskola csodás alma mater volt. Ezt követően azonnal nyitottam egy szalont Stockholmban, ami rögtön beindult. A vendégek szerették, amit csináltam, ahogyan csináltam. Szép lassan bebizonyosodott, hogy ehhez a munkához remek érzékem van.

Húszévesen a szocializmusból kerültél ki a szabad kapitalizmusba, egyedüli külföldiként legjobb eredménnyel végezted el az iskolát, és rögtön utána megnyitottad a saját szalonodat. Ez páratlan teljesítmény.

Ehhez a férjem kellett. Én Svédországban férjhez mentem, és a férjem stabilitása, egészséges önbizalma sokat segített nekem. Alapvetően jellemző volt ránk, hogy amit én megálmodtam, azt ő megvalósította.

Milyen volt az a szalon? Kik jártak hozzád vendégként?

Szép, jó egzisztenciával rendelkező nők voltak a vendégeim. Akkoriban született meg a lányom, aki édes angyali lélekként képes volt nyolc órát aludni mellettem a mózeskosárban, amíg én dolgoztam. Amikor egyéves lett, hazajöttünk látogatóba, és azt éreztem, hogy nem tudok visszamenni Svédországba. Felhívtam a férjemet, és megmondtam neki: Magyarországon maradunk. Ő meg azt mondta, hogy rendben, és pár hónap múlva utánunk jött.

Mi állt a döntésed hátterében?

Tudom, hogy ez már nem annyira sikk, de én világéletemben nagy hazafi voltam. Nekem fontos volt a hazám, az itt élő emberek. A Duna, a virágok, a fák, minden, ami itt van. Valahogy így születtem. Ahogy a költő is mondja: „Nem tudhatom, másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám…” Itt vannak a gyökereim, és ez fontos. Ez olyan, mint amikor megkérdezik tőled, neked miért fontos a családod. Válaszolhatod azt, hogy ők a véred, de szerintem ez ennél sokkal többet jelent. Ez egy szövetség. Szeretem az itt élő embereket, élvezem, hogy egy elejtett mondatból is értik, mire gondolok.

Amikor hazajöttél, gondolom, mindent elölről kellett kezdened. Hogyan álltál neki az új életed kialakításának?

Megnyitottam a szalonomat, és egy hét múlva telt ház lett. Ez így ment, amíg csak működött. Szájhagyomány útján terjedt a hírem.

Mit tudtál te mást, mint az akkori magyar kozmetikusok?

Szerintem mindennek, amit az ember szeretettel csinál és nem azért, hogy pénzt keressen belőle, van valami olyan zöngéje, amire vágynak az emberek. Engem soha nem az érdekelt, hogy mennyit keresek, hanem az, hogy amit csinálok, azt szenvedéllyel tegyem. Szeretem az embereket, őszintén érdekel az életük, a sorsuk. Tőlem nehéz volt olyat kérni, amit ne teljesítettem volna. Nem porcióztam ki, amit adok. Eljött hozzám egy vendég, és én teával fogadtam, nálam mindig volt mit enni, csoki, keksz, sütemény, akár még ebéd is akadt. A vendégeimet elhalmoztam minden földi jóval. Abban az időben a kozmetikusok többsége csak az arcot kezelte, nagy szó volt, ha a dekoltázst is megmasszírozta. Én a vendégeimnek az egész testét kezeltem, a lábát, a karját is masszíroztam. Teljesen más rendszerben dolgoztam, mint az megszokott volt. Felmértem, hogy mi az aktuális helyzet, és ennek alapján állítottam össze a kétórás kezelést. 30 évvel ezelőtt vagyunk, már ekkor illóolajokkal, gyógynövényekkel, virágesszenciákkal dolgoztam, növényi kivonatokat készítettem. Fantasztikus, pezsgő élet volt akkoriban a szalonomban. Élvezet volt ott dolgozni, de szerintem oda járni is.

Adrienne lányával, Madeleine-nel

Szoktál még ma is kezelni vendégeket?

Terápiás jelleggel igen. Magam miatt. Elvállalok egy-egy vendéget, hogy kapcsolódjak a saját legbelsőbb énemhez. Hogy újra megélhessem azt a nem mindennapi érzést, amikor valaki a kezeid alatt megnyugszik, megszépül, kisimul. Ez engem is harmóniába hoz.

Mikor helyezted át a fókuszt a kezelésről az oktatásra, a termékfejlesztésre, a cégvezetésre?

Emlékszem a dilemmámra, hogy meddig dolgozzak még a szalonban, mikor hagyjam abba a kezeléseket. Nagyon sokáig párhuzamosan csináltam, és akkor nem volt se szombatom, se vasárnapom. Ebben az időszakban a családom is komoly áldozatokat hozott.

És eljutottál arra a pontra, amikor úgy érezted: át kell adnod a tudásodat másoknak?

Ha őszinte akarok lenni, eleinte nem akartam átadni a tudásomat. Meg akartam tartani magamnak, de nem tudtam. Elég erős jeleket kaptam arra, hogy a tudásomat azért kaptam, hogy másokkal megosszam. Ma már ez egyértelmű számomra. Igazából a tanítás talán az egyik legfontosabb feladatom az életben. Ez jó és fontos is.

Ez a felállás – a szalon, a márka, az iskola – mióta van így egyben? Van még hova fejlődni?

Vannak még nagy álmaim. Azt szokták mondani, hogy egy asszony érzi magában, ha van még benne gyerek. És a bennünk lévő gyerekeket meg kell szülni. Ilyen értelemben még én is érzem, hogy van bennem megszületésre váró terv, ötlet. Látom magam előtt a jövőt. Szép. A Panarom Aromaterapeuta Intézet, amivel elindultunk, idén lesz húszéves. Az Adrienne Feller kozmetikai márka idén ünnepli a 17. születésnapját. Sok-sok érték született már, sok nehézségen és sok csodálatos tapasztaláson vagyunk már túl.

Mi az, amire a legbüszkébb vagy a birodalmadból?

Soha nem fogalmazódott meg bennem, hogy bármire is büszke lennék. Inkább azt mondanám, hogy hálásnak érzem magam mindenért, amit létrehozhattam. Nem gondolom, hogy ez egy egyszemélyes történet, érzem benne az égiek és a földiek segítségét is.

Akkor másképp fogalmazok: mit szeretsz a legjobban a tevékenységeid közül?

Minden részét nagyon szeretem a munkámnak, és rendkívül kreatívnak tarom. De ha ki kell emelni egyet, akkor az a tanítás. Legfőképpen azt szeretem, ahogy az emberek visszacsatolnak és látom az arcukon, hogy rájönnek arra, milyen értékesek. Igazából bármit tanítok, legyen az szépségápolás vagy aromaterápia, a legfontosabb üzenetem ez. De a termékfejlesztést is annyira élvezem, minden pillanatát. Fantasztikus érzés, amikor az utcán az emberek megszólítanak és elmondják, hogy mennyit jelent nekik a termékem. Múltkor egy férfi állított meg és elmesélte: vitt a feleségének egy Shine elixírt, és az asszony olyan gyönyörű lett tőle, hogy már nem akar plasztikai műtétre menni. Ez tényleg megtörtént.

Hányan dolgoznak a csapatodban? Hogy megy neked a főnöki lét?

29 ember dolgozik nálunk. Jó főnöknek lenni nem könnyű. Állandóan egyensúlyozni kell. Van még hova fejlődnöm, de nem tartom magam rossznak. A számonkérés része az elején nehezen ment, de egész jól beletanultam. Most már sok jó emberrel vagyok körülvéve, ez fontos. Amiben nagyon erős vagyok, az az, hogy emberséges légkört tudok teremteni magam körül. Az emberség fontos érték a cégen belül a kollégák közötti kapcsolatban és a partnerek irányába is. Szerintem a kommunikációban is egész jó vagyok.

Visszatérve az Adrienne Feller kozmetikai márkára, hogy sikerült betörnöd vele a magyar piacra 17 évvel ezelőtt?

Úttörőnek számítottam akkoriban a magyar piacon abban, hogy 100%-ban természetes alapanyagokat és prémium illóolajokat, növényi kivonatokat használtam. A koncepció pedig, amire a termékek épülnek, nemcsak itthon, de bárhol a világon megállja a helyét. Az Adrienne Feller metódus teljesen egyedülálló, igazából semmihez sem lehet hasonlítani. A kezeléseink pedig tényleg gyönyörűek. Személyre szabottan megújítóak.

Milyen érzés volt látni, hogy saját magad nevelted ki a konkurenciádat?

Kettős. Ha fair módon működött a konkurencia, az mindenképpen örömmel töltött el. De találkoztam sok inkorrekt dologgal is az évek alatt, és ennek az emberi része kicsit megviselt lelkileg. Azonban ezt is megtanultam kezelni, és csak erősebb és lendületesebb lettem ettől is. Azt gondolom, elég nagy a piac, van mindenkinek helye. Rengeteg minden van még a tarsolyomban, sokkal több, mint ami most még látszik. Az évek során nagyon profivá váltunk, ugyanakkor megőriztük azt a lelkiségünket, amitől oda tudtunk eljutni, ahová eljutottunk. A kollégáimat szeretném kiemelni, mert mindig az ember teszi a dolgokat naggyá. Pontosan tudják a gyártáson, én hogy gondolom, hogy szeretem. Olyan emberek dolgoznak ott, akik hasonló értékek mentén gondolkodnak, mint én.

Miért dolgozol kizárólag természetes alapanyagokkal?

Amikor elkezdtem természetes anyagokkal dolgozni, ez még egyáltalán nem volt trendi. Nem voltam soha ökomami, normális keretek között, ösztönösen kerestem mindenben a természeteset, a legjobbat. Amikor rájöttem arra, hogy a bőrünk milyen szoros összefüggésben van az egész szervezetünkkel, hogy a lelkünkben zajló folyamatok milyen mély barázdákat tudnak szántani a bőrön, akkor ez már nem volt kérdés. Szerencsés vagyok, mert hamar jutottam olyan tudáshoz, ami aztán meghatározta az életem irányát. Van egy pont, amikortól már az irány nem kérdés. Így az sem volt kérdés, hogy a legjobból a legjobbat készítsük, nem más céllal, mint azért, hogy a legjobbat adjuk azoknak, akik bíznak bennünk.

Milyen terveid vannak még?

Terv és ötlet az van bőven. A barátom szokta mondani, hogy én olyan nagyokat merek álmodni. Szóval továbbra is nagyokat álmodom. Az oktatás területén szeretnék még tovább fejlődni és újabb, izgalmas termékeket létrehozni. A tanítványainktól rengeteg pozitív visszajelzést kapok, és ez folyamatosan fűti a lelkem kazánját. Vannak persze nehéz hegyek útközben, de ez sem gond, mert van egy nagyon fontos célom: szeretnék mindent odaadni az embereknek, amit magammal hoztam, mindent, amitől szebbé, jobbá válik az életük, mindent, amitől sokáig szépek maradhatnak testileg és lelkileg egyaránt.

Mennyi időbe telik egy termék létrehozása?

Sokba. Van, ami több évig születik, de általában egy év, amíg elkészül egy termék. A legnehezebb az ihlet. Vannak olyan fázisok, amikor várom az ihletet és nem jön. Attól kezdve, hogy jön az ihlet, már gyorsan haladnak a dolgok. Ma már tudom, hoyg amikor úgy érzem, a legüresebb vagyok, akkor az az ihlet előtti pillanat. Azt ki kell bírni.

Voltak nagy elődeid, magyar származású kozmetikusok, mint például Estée Lauder, akiknek a termékeiből idővel hatalmas nemzetközi brandek születtek. El tudod képzelni, hogy valamikor a jövőben az Adrienne Feller márka is erre a sorsa jut?

Nem tudom, hogy mivé akarja kinőni magát a cégem. Azt tudom, hogy nem mindenáron szeretném, hogy ez velem is megtörténjen. Csak akkor, ha a márkám meg tudja őrizni a lelkiségét, ha ugyanazzal az érzéssel tudják majd az emberek a kezükbe fogni a terméket, mint most. Ez nagyon fontos nekem.

A lányod is veled dolgozik. Ő lesz az utánpótlás?

Ő sokáig nem akart velünk együtt dolgozni, mert gyerekkorában sokszor hallotta, hogy „most erre nincs idő”, és ez a vállalkozásunk miatti rengeteg munka miatt volt így. El kellett fogadnia, hogy a család élete egybefonódik a munkával és ez sokszor nagy áldozatokkal jár. Másfél éve dolgozik nálunk. Személyében életem legfantasztikusabb munkatársát kaptam, de ez nem volt olyan egyértelmű. Az elején nem voltam benne biztos, hogy így fog alakulni. Mi is megéltük a kamaszkort, az elengedést, a szívmegszakadást, és sok mindent, ami egy anya és lánya között megtörténhet. Ma már csodálatos munkatárs és fantasztikus értékekkel rendelkező ember. Külön tudja választani a munkát a családi élettől. A közös munkánkban mindkettőnk részéről nagy alázatra és intelligenciára van szükség. Ha ez megvan, akkor minden olajozottan működik.

Fotó: Kőfaragó Zsuzsi

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter

Előbb posztolunk temetésről, mint a hálószobából digitális

Előbb posztolunk temetésről, mint a hálószobából