Hogyan kerültél kapcsolatba a Budapest Bike Maffiával?
Tizenhárom évig Pécsen éltem, 2016 nyarán úgy alakult, hogy visszajöttem Budapestre. Kifejezetten pörgős életem volt, ezért úgy gondoltam, hogy itt az ideje kicsit lenyugodni. Elég sokáig kerestem a helyem, hogy milyen pluszt tudnék a hétköznapjaimba illeszteni a munka és a zene mellett. 2016 decemberében hirdette meg a Budapest Bike Maffia (BBM) a Krízis nevű programját: meleg ruhákat, takarókat gyűjtöttek hajléktalanok számára. Összegyűjtöttem és leadtam néhány meleg pulcsit és kabátot, amit már nem használtam. Gyakorlatilag ez volt az első kontakt. Néhány nap múlva, ahogy az Andrássy úton sétáltam, szembejött velem az egyik pulcsim. Ennek a véletlennek elég meghatározó szerepe lett az életemben, mert azt a vastag, barna pulóvert a nagypapámtól örököltem. Akkor döntöttem el, hogy Budapest Bike Maffiás leszek. Attól kezdve járni kezdtem a Vitamin Kommandóra, ahol heti kétszer szendvicseket csomagolunk, amiket elviszünk a többi adománnyal együtt a hajléktalanoknak. Így lettem Bike Maffiás.
És állandó tag maradtál.
A pulóver jó apropó volt, utána hétről hétre jártam a Vitamin Kommandóra, és egyre jobban megismertem a Bike Maffiásokat is. Amikor kiderült, hogy tudok nyelveket – angolul, németül és oroszul is beszélek – nagyon kapóra jött, mert így segíteni tudtam cégek felkérésére nemzetközi csapatépítőket szervezni. 2017 tavaszán teljesen véletlenül az egyik webes felületen megláttam, hogy a BBM rendelkezik olyan EVS akkreditációval (EVS – Európai Önkéntes Szolgálat, ezt a programot 2018 végén felváltotta az Európai Szolidaritási Testület), melynek keretében külföldi önkénteseket is fogadhat. Még Pécsen nagy tapasztalatot szereztem EVS projektekből, ezért lelkesen számoltam be Havasi Zolinak, a BBM alapítójának az ötletemről: a BBM-nek is lehetne Európai Uniós projektje. Szabad kezet kaptam és 2017 nyarán megírtam a pályázatot. Nagyon akartam, hogy ez a projekt nyerjen, és valóban nyert. 2018-ban, március és december között három külföldi önkéntes fogadásával meg is valósult a projekt. Egy évvel később pedig kaptam egy e-mailt a Tempus Közalapítványtól, hogy a projektet felterjesztették Brüsszelbe, mint mintaprojekt. Ennek köszönhetően megyek most Brüsszelbe is. Igazolást nyert számomra, hogy az elmúlt 8-10 év tapasztalataiból megszülethetett egy projekt. Én így kötöttem össze azt, amiben hiszek, azzal, hogy az önkénteseket koordinálva nap mint nap segítjük a hajléktalanokat.
Hogyan lehet munka mellett beilleszteni a mindennapokba? Mekkora áldozatot jelent?
A British International Schoolban dolgozom, és olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy a munkahelyem teljes mértékben támogatja az önkéntes munkámat, sőt az iskola maga is támogatója a BBM-nek, és nyitott is a projektek megvalósítására. A Bike Maffián keresztül kerültem az iskolába, már akkor is én voltam a kapcsolattartó, így az iskola közvetlenül engem keresett meg, hogy a diákjaik gyűjtöttek pénzt, amit szeretnének felajánlani. Egy karácsonyi vásáron szóba elegyedtem az általános iskola igazgatójával, és ő kérte el az önéletrajzomat. Az adományozás fogalma az iskolában nem idegen, minden korosztályban beveszik valamilyen formában a tantervbe, így a gyerekek megismerik, hogy nem mindenki nő fel olyan szerencsés helyzetben, mint ők. Nagyon energizál is. Én ebben a környezetben dolgozom nap mint nap, hétről hétre. Van, hogy el kell kéredzkednem egy-két órával korábban a vezetőmtől, de az első számú kötelességem mindig a munkahelyem.
Az önkénteskedés sok időt elvesz, viszont mindenért kárpótol a BBM közösség és azok a visszajelzések, hogy egyre többen csatlakoznak hozzánk önkéntesként. Látom a gyerekeken az iskolában, hogy megéri elmesélni akár csak öt mondatban, hogy miről szól a BBM, a tanárok is nyitottak arra, hogy a gyerekekkel ezt megismertethessük. Például fényképeket mutatunk nekik, bemegyünk órára, és, ha szeretnék, személyes történeteket mesélünk. Olyan is volt, hogy negyedik osztályban azért tartottam élménybeszámolót, mert a tanár mondta, hogy rengeteg az előítélet – amit persze sokszor nem maguk a gyerekek kreálnak. Egy gyereknek talán nem, de egy felnőttnek biztosan meg tudom mondani, hogy mielőtt megítélsz egy hajléktalant, menj oda hozzá és beszélj vele. Hidd el, hogy válaszolni fog, ha van olyan állapotban.
Mit ad neked az önkénteskedés?
Rengeteg pozitív élményt, felismerést, hiszen sok hajléktalannal beszélgetek, egyre több történetet ismerek meg, és lebontom még a maradék előítéletemet is. Az a visszajelzés megfizethetetlen, hogy ettől ők máris embernek érzik magukat. Olyat adok nekik, ami semmibe sem kerül: a figyelmemet. Nagyon motivál az is, hogy az élményeimet meg tudom osztani másokkal. Fontos minél több emberrel beszélni és megmutatni, hogy a segítés csak először hangzik nagyon nagy dolognak, de bármivel lehet segíteni. Ha a hajléktalanok pénzt kérnek tőled, csak annyit tegyél meg, hogy visszaválaszolsz, nem tudsz pénzt adni. Nekem többnyire pozitív tapasztalatom van velük, bár nagyon ritka, hogy ugyanazokkal ugyanazon a helyen többször is találkozom. Kaptam már tőlük bókot, tőlem is kértek már pénzt, de én beszélgetek velük, megmondom, hogy nem azért vagyok ott, hogy udvaroljon, vagy hogy pénzt adjak. Hoztam, amim van: tisztálkodási szereket, papírzsebkendőt, WC papírt, szendvicset, üdítőt. Amim van, azt odaadom, de mást nem fogok adni.
És nem is faggatom őket a mély, lelki dolgokról, csak a mindennapi ügyekről beszélgetek velük. Eddig még nem találkoztam kizsákmányoló hajléktalan emberekkel. Biztosan vannak ilyenek, de azt gondolom, hogy velük is az az elsődleges kapocs, hogyha normálisan kommunikálunk. Abban is hiszek, hogy a hajléktalanok próbálnak változtatni, de nincs segítségük. Viszont olyan is van, akinek ez így kényelmes. De én őt is elfogadom, és neki is fogok szendvicset adni, miért ne? Nem ítélkezem. Nem azért vagyok ott, hogy azoknak segítsek, akik ki akarnak jutni, de nem tudnak, mindenkinek egyformán segítek az utcán.
Mivel, miben tudsz a legtöbbet segíteni a szervezetnek?
A kapcsolattartással a szervezetek felé, de a Facebook üzeneteket is én kezelem, ha a BBM-mel valaki a határokon túlról kapcsolatba akar kerülni. Ezen kívül nagyon sokat beszélek a BBM-ről az ismerettségi körömben, a munkahelyemen és persze külföldön. Az embereknek pedig amellett, hogy megkapják az ételt és a tisztálkodási szereket, azzal tudok segíteni, hogy beszélgetek velük. Ha valaki fekszik az aluljáróban és nincs semmije, de felébred arra, hogy leteszem mellé a szendvicset, akkor is beszélek hozzá. Megszólítom, elmondom, ki vagyok, miért vagyok ott, emberként kezelem őt, ugyanúgy beszélek vele, mint bárki mással.
A munkádban mik a terveid?
Nekem az iskola a mindennapi motivációm és a lendületem az élethez. A munka az első az életemben, viszont ez nehezen elválasztható a BBM-től. A suliban is mindenki tudja, hogy Ildi, a Bike Maffiás. Szeretném megtanulni, hogy hogyan kell angolul németet tanítani, remélem, kapok rá lehetőséget. Az iskolában összeállt egy kis zenekar a tanárok között, koncertezünk, ebben is részt veszek és motiválom a csapatot, hogy ha már úgyis próbálunk, adjunk koncertet az iskolában is. Mutassuk meg, hogy mi, felnőttek is szeretünk zenélni.
Szerinted később is ugyanilyen fontos marad számodra az önkénteskedés?
Igen, és ha egyszer odakerülök, biztos, hogy a gyermekeimnek is megmutatom. Sok éve meghatározó része az életemnek. Pécsen a Pécs Bike Maffiánál is voltam rövid ideig, már akkor is fontos volt. Gyakorlatilag 26 éves korom óta folyamatosan önkéntesek között mozgok, segítőként és önkéntes koordinátorként is tevékenykedem. Több mint 150 külföldi önkéntesem volt eddig, és látom, hogy ezek a fiatalok milyen fejlődésen mennek át. Szeretném ezt a szemléletmódot továbbadni.
Győztetek az Európai Ifjúsági Héten, mely rendezvényt az Európai Bizottság szervez az EU-n belüli ifjúsági tevékenységek népszerűsítése céljából. Neked mit jelent ez a győzelem?
Egy álom volt. A rengeteg korábbi, még Pécsen szerzett tapasztalatomat beépítettem ebbe a projektbe. Persze sok volt a kérdőjel. Az „Intercultural biking for helping” projekt keretében 2018 márciusában érkezett meg Magyarországra a két külföldi önkéntes, majd júniusban a harmadik. Az Önkéntesség Világnapján, 2018. december 5-én már a lezárt projekt sikereiről számolhattam be a közönség előtt. A Tempus Közalapítvány felterjesztésére az Európai Bizottság kiválasztotta ezt a projektet, mint európai szintű mintaprojekt, úgyhogy az Európai Ifjúsági Hét nyitó rendezvényén jelenésünk van Brüsszelben. Ezzel abszolút nem számoltam, hiszen európai szinten több száz projektből ez lett az egyik mintaprojekt. A munkahelyem is támogat és drukkol nekünk. Mindenkinek hálás vagyok, aki szakmailag és magánemberként is támogatott a projekt lebonyolításában. Nem tudom és nem is akarom abbahagyni az ifjúsági munkát, mert jó a Budapest Bike Maffiásoknak, nekem és a környezetemnek is.
Szerző: Gyarmati Zsuzsi, a Central Médiaakadémia hallgatója
Fotó: BBM, Annaházi Dénes, Pődör Mátyás
