Magyarországon átlagosan hetente egy nőt gyilkol meg a partnere vagy volt partnere. Ezeket a gyilkosságokat mindig ismétlődő és fokozódó kontrolláló viselkedés, erőszak és fenyegetőzés előzi meg. Ha a rendőrség vagy a segítő szervezetek, netán az áldozat környezete ezt felismeri és a lehető legkorábban beavatkozik, a tragédia megelőzhető. A rendőrség az augusztus 26-án kiadott sajtóközleményében azt javasolja, hogy akit fenyegetnek, bántalmaznak, zaklatnak, haladéktalanul tegyen bejelentést a 112-es központi segélyhívón. Sajnos azonban épp az egyik fenti eset példázza – és áldozatok sokaságának tapasztalata is ezt mutatja -, hogy a nők gyakran hiába kérnek segítséget, nem kapják meg a kellő védelmet. A rendőrök sok esetben újra meg újra elmondják az érintetteknek, hogy ameddig vér nem folyik, nem tehetnek semmit, lebeszélik őket a feljelentésről, esetleg azt tanácsolják, hogy béküljenek ki a bántalmazóval vagy akár, hogy veressék meg valakivel. Ezt támasztják alá a NANE segélyvonalra bejövő hívások, valamint a PATENT Egyesület legújabb kutatása is.
A rendőrség sajtóközleménye kitér arra, hogy “a rendőrök akkor tudnak hathatósan fellépni, ha a sértett vallomást tesz zaklatója, bántalmazója ellen”. De ennek gyakorlati feltételeit a jelenleg alkalmazott eljárási rend nem teremti meg; az áldozatok biztonságát nem garantálják, a figyelmeztető jeleket nem ismerik fel, az erőszakos kapcsolat sajátosságait nem veszik figyelembe. Nincsenek tekintettel arra, hogy egy bántalmazó kapcsolatban, akut helyzetben, a bántalmazó jelenlétében nem elvárható, hogy az áldozat vallomást tegyen. Ha az áldozat a feljelentést követően is egy fedél alatt kénytelen élni a bántalmazóval – mint ez az esetek többségében jellemző -, akkor pontosan tudja, hogy megtorlásra számíthat.
A nyomozás megindításának az esetek többségében ugyanakkor nem feltétele a feljelentés az áldozat részéről, és a nyomozás lefolytatásának sem feltétele az áldozat vallomástétele, amennyiben az áldozat elmondásából, vagy az intézkedő rendőr észleléséből hivatalból üldözendő bűncselekmény elkövetésére lehet gyanakodni. Ilyen például a kapcsolati erőszak (Btk. 212/A. §) körében elkövetett bármilyen testi sértés (a könnyű testi sértés is!), személyi szabadság megsértése, becsületsértés, vagy a kényszerítés – ezek mindegyike gyakori a párkapcsolati erőszak esetén. Valamint ilyen a kiskorú veszélyeztetése is, ami minden esetben felmerül, ha van gyermek a családban. A rendőrség ezek akármelyike, vagy akár több cselekmény alapján is megindíthatja, sőt köteles lenne megindítani hivatalból az eljárást. E felelősségnek és kötelezettségnek az áldozatokra hárítása szakszerűtlen és embertelen.
Fontos tudni, hogy az áldozatok biztonságát elősegítő ideiglenes megelőző távoltartást a rendőrök erre irányuló kérés nélkül, hivatalból is elrendelhetik. A gyakorlatban azonban számos rendőr e jogosultságáról nem is tud, vagy ha tud is, nem gyakorolja azt. Ennek több oka is lehet, például, hogy nem kellően képzett a lehetőségei tekintetében, vagy a kapitányság vezetője nem alakította ki az ideiglenes megelőző távoltartás kiadásának hatékony feltételeit.
Annak érdekében, hogy a halállal végződő családon belüli erőszakos cselekmények a lehető legnagyobb eséllyel legyenek megelőzhetők, az áldozatokkal napi szinten foglalkozó civil szervezetek követelik, hogy az illetékes hatóságok, szervek elsődlegesen:
- vizsgálják felül és szigorúan tartsák be a vonatkozó ORFK utasítást;
- alkalmazzák széleskörűen és konzisztensen az ideiglenes megelőző távoltartás és a távoltartás intézményét;
- kövessék nyomon a távoltartás betartását az elkövető részéről, és széles körben alkalmazzák a vonatkozó szabálysértési őrizetet, illetve elzárást a távoltartó határozat szabályait megszegőkkel szemben;
- haladéktalanul kezdjék meg a rendőrök rendszeres és országos szakmai képzését a családon belüli erőszak felismerésére és kezelésére, az ebben a témában évtizedek óta aktív nőjogi civil szervezetek bevonásával.
A kormány és az Országgyűlés pedig:
- vizsgálja felül és szigorítsa a távoltartási törvényt, és az áldozatok védelmét szolgáló büntető jogszabályokat;
- haladéktalanul gondoskodjon a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló európa tanácsi egyezmény (Isztambuli Egyezmény) törvénybe iktatásáról.
Az érintettek számára kitartást kívánunk jogaik érvényre juttatásához. Amennyiben elég erőt éreznek magukban erre, biztatjuk őket, hogy ha mulasztást vagy nem megfelelő eljárást tapasztaltak a rendőrség részéről, akkor a rendőrség sajtóközleményével összhangban, tegyenek erről panaszt. A panasztételhez mintát találhatnak ezen a linken. Elég sok beérkező panasz esetén a hatóságok számára is világosabbá válhat a probléma rendszerszintű volta és a fenti intézkedések szükségessége. Amennyiben panaszt tett családon belüli erőszak nem megfelelő kezelésével kapcsolatban, azt jelezheti az info@patent.org.hu email-címen is, hogy nyomon követhessük a panaszok számát és összevethessük az erre esetlegesen adandó hatósági válasszal. A bűncselekmények áldozatai bővebben is tájékozódhatnak jogaikról a www.aldozatokjogai.hu oldalon.
Fotó: Balogh Sofia
