“Te ennyi idősen már sütni-főzni is tudsz?”
A 12 éves, talpig farmerba öltözött kislány a kérdésemre nem magát kihúzva, büszkén válaszolt, inkább csak megrántotta a vállát. Aztán a konyhában ülő felnőttek találgatni kezdték, honnan ez a képesség, és bár valódi választ nem kaptak, megállapodtak abban, hogy biztos az öt idősebb fiútestvér teszi, akikről a kislány épp az imént beszélt.
Barátkozni próbáltam, azzal, hogy én is viszonylag korán kezdtem a konyhában alkotást, mert nekem meg a kisebb testvéreimre kellett főznöm kamaszkoromtól kezdve, de hamar elvesztettem a lány figyelmét. Ahogy telt az idő, később még kaptam tőle néhány epés megjegyzést a “túl fiús” felnyírt hajamra, de valamiért mégis azt éreztem, ez a szimpátiája jele.
A cserfes lány egyike volt annak a nyolc fős kis csoportnak, amelyik másfél órát utazott Márokföldre, egy kis faluba az osztrák-magyar határvidéken húzódó Őrség déli csücskében, hogy újra kedves ismerősökkel találkozzanak. A csoport tagjai egytől egyig kora kamaszkorukat élő állami gondozott lányok, legtöbbjük a Vas megyei Gencsapátiban, ketten pedig Kőszegen élnek gyermekotthonokban.
A kedves ismerősök pedig egy márokföldi gazdálkodó család, de talán annál is inkább az állataik: nyulak, pónik, cicák és tehenek, akiket egész álló nap simogattak volna a lányok, ha az őket kísérő felnőttek nem szerveznek nekik más programokat is.
Élményterápiás tábor a nővé válásról
A felnőttek Tóth Mariann és Krekó Kata pszichológusok, mindketten az Őrségben élnek és dolgoznak. Mariann gyermekotthonokban praktizál, Kata pedig leginkább meseterapeutaként kerül kapcsolatba gyerekekkel, és a bántalmazott gyerekek igazságügyi vizsgálata a szakterülete.
Idén nyáron először közösen szerveztek élményterápiás tábort kifejezetten kamaszodó állami gondozott lányoknak. Szerették volna, ha az egy hetes alkalom kifejezetten a nővé válásban, a saját, átalakuló testükhöz való egészséges viszonyulásban segítene ezeknek a nehéz körülmények között felnövő gyerekeknek.
A táborban ugyan nem voltunk ott, de amikor a lányok október első hétvégéjén visszalátogattak Tóth Mariann, Krekó Kata és még két felnőtt társaságában a tábor helyszínére, mi is elkísértük őket.
Közben pedig arról beszélgettünk a két pszichológussal, milyen veszélyek leselkednek a kamaszodó lányokra az intézményi gondozásban, és mit tehetnek szakemberként, hogy felkészítsék őket ezek kivédésére.
Minden a pozitív énkép hiányától indul
A gyermekprostitúció, és általában a prostitúció áldozatai között nagyon gyakran találkozni volt vagy jelenlegi állami gondozott fiatal nőkkel, lányokkal. Ez az Abcúgon a témában bemutatott korábbi történetekből is jól látszik.
Krekó Kata és Tóth Mariann is tisztában vannak a jelenséggel.
Szerintük az, hogy a gyermekotthonokban nevelkedő lányok jobban kitettek a szexuális kizsákmányolásnak, több tényező együttes eredménye.
“Először is ezek a gyerekek nem véletlenül kerülnek állami gondozásba” – magyarázta Krekó Kata, miközben az őszi napsütésben, egy márokföldi parasztház udvarán állva beszélgettünk. Krekó szerint Vas megyében főképp nem azért kerülnek a gyerekek intézetbe, mert éheznek, hanem mert a családjukban bántalmazták, de minimum súlyosan elhanyagolták őket.
“Ez eleve meghatározza, mennyire értékelik magukat. Abból, ahogy a szüleik bánnak velük, és a kiemelésből azt a tapasztalatot raktározzák el, hogy ők semmit nem érnek” – magyarázta Krekó. Tóth Mariannal együtt a nyári tábor alatt is azt látták a részt vevő lányokon, hogy nagyon nem tudtak mit kezdeni például az őket dicsérő megjegyzésekkel.
“Amikor nagyon konkrét tulajdonságaikról beszéltünk elismerően, nem tudták elviselni, hogy a szemükbe mondjuk mindezt, az egész szituáció után pedig látványosan rosszalkodni kezdtek” – mesélte a pszichológus.
A nem szeretett testet könnyebb bántani
A saját maguk értékelésének, szeretetének a durva hiánya vezet aztán később ahhoz, hogy a lányok könnyen kezelik tárgyként, távolítják el maguktól fejben a saját testüket.
A probléma kevésbé lelki, mint inkább szociális oka pedig az állami gondozásban felnövő lányok/nők anyagi kiszolgáltatottsága.
Ahogyan arról az Abcúgon is többször írtunk, a gyermekvédelem látóköréből általában 18 évesen kikerülő fiatal felnőttek helyzete siralmas. Kapnak ugyan némi pénzt az önálló életük elkezdésére, de ez amúgy sem sok mindenre elég, hát még ha a birtokosának fogalma sincs, hogyan lehetne a legtöbbet kihozni belőle.
“A prostitúció ilyenkor könnyű pénzszerzési lehetőségnek tűnhet egy olyan lánynak, akinek egyébként sincs semmilyen pozitív viszonya a saját testéhez”
– magyarázta Krekó Kata.
A vér szerinti családból hozott problémák az intézetben csak tovább tetőzödnek, a családi környezet, de leginkább a szerető szülő szerepét betöltő felnőttek hiánya erősen megviseli a gyerekeket.
A hétvégi élménytábor résztvevői, mint mostanra már a legtöbb intézményben élő állami gondozott gyerek, nem nagy tömegintézményekben, hanem lakásotthonokban, 12 fős csoportokban élnek együtt. Ezek vegyes nemű, életkorú gyerekekből álló csoportok, amik ideális esetben hasonlóan működnének, mint a családok. A családfők volnának a nevelők.
Azonban a nevelők – kevés számuk és a rendszer felépítése miatt – nem tudják a szerető, útmutató szülő szerepét betölteni a gyerekek számára. A főzéssel, mosással, takarítással, a gyerekek öltöztetésével, iskolába küldésével, lefektetésével elmegy minden idejük, de akár az is előfordulhat, hogy nem is szeretnének bevonódni a gyerekek érzelmi életébe.
Krekó Kata szerint így aztán az egyik legalapvetőbb probléma, hogy
a sok esetben kisgyermek koruktól intézményben nevelkedő lányok életéből hiányozik az a fajta szeretet, az az elfogadás, és az a támogató útmutatás, amit egy anyaszerepet vállaló felnőtt nő tudna megadni nekik.
Család, de mégsem
Tóth Mariann a gyermekotthonokban végzett munkája során azt látja, hogy a szexualitás sokkal korábban bejön az állami gondozásban nevelkedő lányok életébe, erről a kérdésről nem lehet elég korán elkezdeni beszélgetni velük.
Sokszor az első ilyen élmények épp a lakásotthonban érik őket. Tóth Mariann szerint ugyanis bármennyire is próbálja a rendszer családként beállítani ezeket a kis, 12 fős lakásotthonos csoportokat, az esetek jó részében nincs vérségi, testvéri kapcsolat a csoportok tagjai között. Így – egy valódi családdal ellentétben – itt nem lesz tiltott a szexualitás. A gyerekek elkerülhetetlenül kísérletezni fognak egymással.
“Ennek ellenére, csakúgy mint egyébként a teljes társadalomban, a gyermekotthonokban is óriási tabu a szex” – magyarázta Krekó Kata.
Tóth Mariann azt tapasztalja, hogy a gyermekotthonos lányok általában már 13 éves koruk körül fiúzni kezdenek, és ekkortól válnak nagyon kitetté a helyzetükkel visszaélő férfiaknak is.
A gyermekotthonokban dolgozó nevelőknek a legtöbbször csak nagyon távolról van fogalmuk arról, kikkel töltik a szabadidejüket a csoportjukhoz tartozó kamasz gyerekek. Ha egy gyermekotthonos gyerek rossz társaságba keveredett, az leginkább csak a megsokasodó iskolai hiányzásokból, vagy abból látszik, hogy az illető fiatal egyre kevesebbet van szem előtt.
Hogy mennyire nem tud semmit tenni a rendszer, hogy megvédje a veszélyeztetett korban lévő fiatalokat, jól mutatja, hogy Tóth Mariann szerint “vannak az otthonok környékén éveken keresztül rendszeresen felbukkanó férfiak”, akik “tudják, hogy érik el a lányokat”.
Ahogyan az az Abcúg elé került történetekből is látszik, ezek a kapcsolatok szerelmi viszonyként indulnak, és a lányok szeretethiányából, törődéshiányából táplálkoznak, csak később fordulnak át kizsákmányolásba.
Tóth Mariann szerint az is gyakran előfordul, hogy a lányok viszik bele egymást a prostitúcióba. “Olyan banális dolgok indítják el az egészet, mint egy karton cigaretta megszerzése, vagy valamilyen tartozás visszafizetése” – magyarázta a pszichológus.
A fiatalokról gondoskodó felnőttek, a nevelőik és a gyámjaik kezében jobbára egy eszköz van jelenleg, “hogy önmaguktól megvédjék” a nagyon elkallódott fiatalokat. Speciális szükségletű gyerekeknek kialakított, zárt gyermekotthonokba helyezhetik át őket, mint amilyen Esztergomban is van. A “speciális szükségletű” leginkább veszélyeztetettet jelent, súlyos függőség, pszichés betegség vagy súlyos magatartásproblémák miatt kerülhetnek be gyerekek ilyen intézményekbe, ahol szakemberek próbálnak segíteni nekik.
Tóth Mariann szerint azonban ez is csak félmegoldás, ugyanis az után a két év után, amit maximum a speciális gyermekotthonban tölthetnek, sok fiatal ugyanúgy kallódik tovább. A gencsapáti otthonból legutóbb egy 14 éves lány áthelyezéséről döntöttek. “16 lesz, mi kor ki kell költöznie onnan, és ott a nagy kérdés, hogy ennyi idősen mennyi ideig lesz képes távol maradni a bajtól” – mondta a pszichológus.
Még időben megfogni őket
A Márokföldön megszervezett élményterápiás tábor első ránézésre nem tűnik többnek annál, mint hogy egy csapat gyerek élvezi a szabadban, aranyos állatkák és kedves emberek között eltöltött időt. A lovaskocsikázást, a tehénfejést vagy az “állomásos” kalandjátékokat.
Ami azonban valójában történik, az ezeknek a kamaszkoruk elején lévő lánygyerekeknek a kiszakítása a gyermekotthoni mindennapok küzdelmes világából, és olyan női minták megismertetése velük, amiket kockázatok nélkül követhetnek. Az egésznek része annak a megtanítása is, hogyan törődjenek magukkal.
A kiszakítás nem megy egykettőre, fel kell építeni a szükséges bizalmat. “Ezeknek a lányoknak a mindennapjaik a csoportjukon belüli harcokról szólnak, senki nem akar – ahogyan ők mondják – “csicska” lenni a saját csoportjában. Idő kell egyáltalán ahhoz, hogy el tudjanak lazulni, érezzék, hogy nem kell állandóan készenlétben lenniük, hogy megvédjék magukat különféle támadásokkal szemben.”
Egy ilyen, nyugodtabb állapotban lehet egyáltalán elkezdeni velük női témákról beszélgetni.
Szerző: Neuberger Eszter (Abúcg)
