A munkám a szenvedélyem: Surányi Kata, a My Day ruhaüzlet megálmodója

2020. február 24. |

Minden héten olyan szerencsés embereket mutatunk be, akik számára a munkájuk az életük egyik értelme, a szenvedélye. Reméljük, példájuk másoknak is erőt ad az esetleges váltáshoz, vagy jelenlegi élethelyzetük értékeléséhez, átalakításához. Ismerkedjetek meg Surányi Kata lakberendezővel, aki emellett sikeres üzletasszony, a My Day ruhaüzlet megálmodója.

A Rózsakert Bevásárlóközpontban mindenki – eladók, üzlettulajdonosok, vásárlók – jól ismeri, hiszen tizenkét éve nap mint nap megfordul itt. A My Day nevet viselő üzlete a bevásárlóközpont egyik gyöngyszeme, különleges ízléssel kiválogatott női ruhák birodalma, ahol mindig talál magának valamit a betérő vásárló. Surányi Katának ez az üzlet a hobbija is, itt élheti ki a szép ruhák iránti szenvedélyét. Szakmája pedig a lakberendezés: a szép tárgyak, enteriőrök ugyanolyan közel állnak a szívéhez, mint a ruhák. Éppen ezért a munkájában régóta két lábon áll, és igyekszik az idejét e két tevékenység között egyenlően elosztani.

Melyik volt előbb, a My Day vagy a lakberendezés?

A My Day. Az öltözködés, a ruhák iránti érdeklődés gyerekkoromban is megvolt már. Emlékszem, a gimnáziumban nekünk még iskolaköpenyt kellett viselnünk, de mindent megtettem azért, hogy ne kelljen felvennem, és megmutathassam az aznapi szettemet. Egészen különleges ruhatáram volt, szerettem a kiegészítőket, már akkor megvolt a saját stílusom. De a szép tárgyak is vonzottak, a szobámban szerettem magam különleges dolgokkal körülvenni. Édesanyámék rengeteget utaztak Münchenbe, ahova sokszor elvittek magukkal, édesapámmal is minden évben külföldön nyaraltunk. Ámultam és bámultam az ottani ruhakínálatot, hiszen akkor Magyarországon még nagyon kevés igazán extra, különleges ruhabolt létezett. Gondoltam egyet, és 19 éves koromban elhatároztam, hogy kimegyek Olaszországba, és hazahozok ruhákat eladásra. Kölcsönkértem 2000 német márkát a szüleimtől, és abból vettem meg az első darabokat. Itthon mindet eladtam az ismerőseimnek – akkora sikerük volt, hogy már mehettem is vissza a következő adagért. Nagyon gyorsan visszafizettem a kölcsönt a szüleimnek, és egy idő után rájöttem, jó lenne hivatalos keretet adni ennek a vállalkozásnak. Így született meg a My Day. Először a Váci utcában, a Labirintus üzletházban béreltem egy üzletet, aztán mentem tovább. Tizenkét évvel ezelőtt nyitottam meg ezt az üzletet a Rózsakertben, amikor a gyerekeim megszülettek, minden mást felszámoltam, csak a rózsakerti üzletet tartottam meg. Szerettem volna minél több időt a gyerekeimnek szentelni, hiszen akkor az volt a prioritás.

Az érettségi után nem is tanultál tovább?

De igen. Szülői nyomásra a Külkereskedelmi Főiskolára felvételiztem, ahová fel is vettek. A szüleim mindenképpen azt szerették volna, ha gazdasági pályát választok, szerintük vérbeli kereskedő vagyok. Az én szívem inkább valamelyik művészeti iskola felé húzott. És aztán így is lett. Bár a mai nap inkább vagyok kreatív igazgató, mint üzletasszony. Akkoriban unalmasnak találtam a főiskolát, engem akkor sokkal jobban érdekeltek az emberek, az utazás, a lakberendezés, a divat. Harmadévben abbahagytam a tanulmányaimat, a szüleim ennek persze nagyon nem örültek. De már akkor megálltam a saját lábamon, elköltöztem otthonról, és folytattam a ruhabizniszt.

Mikor döntöttél úgy, hogy a My Day nem elég neked, és kitanulod a lakberendezést?

A gyerekek születése előtt szerettem volna még valamit tanulni. Érdekelt a stylist szakma, a ruhatervezés, de a lakberendezés is. Nem tudtam eldönteni, melyik szakra iratkozzam be a KREA-ba mert mindkét irány ugyanannyira vonzott. Végül a KREA igazgatónője, Nemes Mara segített a döntésben, hogy a lakberendezést válasszam. Az volt az érve, hogy a My Day üzlet miatt amúgy is sokat foglalkozom ruhákkal, a lakberendezés, az enteriőrdizájn azonban még csak álom, amit érdemes megvalósítani. Végül ezt a szakot végeztem el, azóta a ruhák és a stílusos otthonok tervezése egyformán jelen van az életemben.

Mi inspirál lakberendezői munkádban?

Imádom a kihívásokat, az újdonság gyönyörködtet, szeretem a formákat kitalálni, megvalósítani. Ez a munkám legizgalmasabb része. A lakberendezésben az inspirál, hogy folyton új embereket ismerek meg, akik teljesen új elképzelésekkel keresnek meg. Minden munkát, ügyfelet teljesen egyedileg kezelek. Nem szeretem a sablonos megoldásokat, izgalmas dolog megtalálni, összehozni azokat a tárgyakat, megoldásokat, amelyekben ők majd jól érzik magukat, és a sajátjukká válik, de minden munkám tükrözi a saját ízlésvilágom, stílusom.

Gondolom, jó sokat kell velük beszélgetni.

Nagyon sok időt töltünk együtt, jó esetben 6-7 hónapba is beletelik, mire elkészül egy projekt. A folyamatos konzultációk, a heti találkozások alkalmával egyre jobban megismered a másik ember világát, gondolatait, azt, hogy miket szeret, hogyan érzi jól magát. Igazából nincs egy bizonyos stílusirányzat, amit kimagaslóan kedvelek, de nekem minden munka más és más, nagyon élvezem.

Minden megrendelőddel megtalálod a hangot? Biztosan akadnak nehezebb esetek.

Az ügyfélkezelés a legnagyobb kihívás a munkámban. A lakás, a ház kitalálása és a tervek megvalósítása sokkal könnyebb feladat. A lakberendezői karrierem elején foggal-körömmel ragaszkodtam az elképzeléseimhez, idővel azonban megtanultam könnyebben elengedni őket, ha szükséges. Meggyőztem magam arról, hogy végül is az ő otthonukról van szó, ők fognak benne élni, nekik kell jól érezniük magukat benne. Nem az én vágyaimnak kell teljesülni. Én útmutatásokat adok nekik, megmutatom az irányokat, azt is, hogy mi az, ami biztosan nem jó, és ők döntenek.

Mi az, amit a legjobban szeretsz a tervezésben?

A kutatómunka nagyon szép része a tervezésnek, sok utánaolvasást igényel. A különböző régi stílusokat modern korba helyezem, ha valaki például art deco stílust szeretne, nem a ’20-’30-as évekbeli stílust fogom megvalósítani, hanem annak egy korszerűbb, letisztultabb változatát. Izgalmas feladat megtalálni a helyes arányt a régi és a modern között. Amíg nem áll össze a koncepció, addig folyamatosan kattog az agyam, vezetés közben, kutyasétáltatás alatt állandóan ezen gondolkozom. Ez a kreatív része a munkámnak, ezt szeretem a legjobban. A tervek lerajzolása, a megvalósítás már csak technikai dolog.

A kivitelezés, amikor az ügyféllel az egyik üzletből a másikba kell rohangálni, a munkásokkal egyezkedni, mennyire megy neked?

A kivitelezés nagyon attól függ, hogy milyen csapattal dolgozom. Van egy saját gárdám, ha velük tudok együtt dolgozni, az nagyon megkönnyíti a munkámat. Ők már tudják, mit hogyan szoktam kérni, milyen minőségi elvárásaim vannak, melyek azok az apró dolgok, amikre szeretek, sőt muszáj odafigyelni. Egy új csapat esetében borzasztó sok energia mindezt elmagyarázni. Amikor össze kell válogatni egy üzletben a kollekciókat, minden attól függ, hogy milyen az ügyfél. Ha megbízik az ízlésemben, mer rám hagyatkozni, élvezet a közös vásárlás.

Ezt már olvastad? 

A munkám a szenvedélyem: Vásárhelyi Orsolya adattudós

A munkám a szenvedélyem: Vásárhelyi Orsolya adattudós

Minden héten olyan szerencsés embereket mutatunk be, akik számára a munkájuk az életük egyik értelme, a szenvedélyük. Ismerkedjetek meg Vásárhelyi Orsolya adattudóssal, aki jelenleg a Közép-európai Egyetem doktorjelöltje.

Volt olyan, hogy visszaadtál egy munkát, mert annyira nem tudtál azonosulni a megrendelő ízlésvilágával?

Egyetlen egy munka volt, amit visszamondtam, mert nem tudtunk zöldágra vergődni a megrendelővel. Olyan elvárásai voltak, amiket nem tudtam volna jó szívvel teljesíteni. Nem váltunk el rossz szájízzel, ajánlottam magam helyett valaki mást, akivel sokkal jobban együtt tudott dolgozni.

A lakberendezői munkád mellett néha eltűnsz egy kicsit, kimész Olaszországba, hogy kiválogasd az új ruhakollekciókat a My Day számára.

Igen, és imádom ezeket az utakat. A divatot egyébként folyamatosan követem, nézem a nagy divatházak bemutatóit, bújom a magyar és a külföldi divatlapokat, keresem az újdonságokat, amelyek még nincsenek itt Magyarországon, és esetleg én be tudom hozni őket az üzletembe. Mindig olyat próbálok találni, ami más, ami különleges.

Az olasz divatra esküszöl? Vagy néha elkalandozol más országok márkái felé is?

Személy szerint nagyon szeretem a skandináv divatot is, ők a lakberendezés területén is nagyon jók. A francia divat is nagyon tetszik, a Chloé és a Celine is a kedvenc márkáim között van. Az üzletembe azonban nagyrészt olaszt darabokat hozok be, ezek állnak legközelebb az én ízlésemhez.

Gondolom, a lakberendezői éned az utazások alkalmával is mindig jelen van.

Amikor külföldön vagyok, mindig megnézem a különleges épületeket és a divatüzleteket. A kettő egyébként nem áll távol egymástól, minden nagy divatháznak van home kollekciója, enteriőrdizájnja ugyanabban a stílusban.

Amikor az üzletedbe válogatod a ruhákat, milyen típusú nőknek vásárolsz? Kik a törzsvásárlóid?

Nálunk nagyon fontos a minőség, a vásárlóink szeretik a jó minőségű, egyedi ruhákat, amik valamiben különlegesek. Legyen az a szabásvonal, az anyag, vagy a díszítőelem. Figyelek arra, hogy mindenből csak pár darabot hozzak be, így elkerülhető, hogy a viselőjük úton-útfélen összefut ugyanazzal a ruhával. A törzsvásárlóim életkora 30-tól 60 évig terjed, de van 70 éves vevőm is. A legnagyobb elismerés számomra, hogy sokan 25 éve követnek engem üzletről üzletre.

Egy üzlettel nehéz lehet megállni a helyeteket, olyan nagy a választék ruhák terén. Rengeteg külföldi márka van jelen a magyar piacon. Szerinted minek köszönhető, hogy 25 éve sikeresen tudsz működni?

A folyamatos megújulásnak. Ahogy a trendek változnak, mi is mindig tudunk valami újat mutatni, de a stílusunk nem változik. Elérhető árfekvésű a kínálatunk, de nem a fast fashion irányába húzunk. Nem akarjuk az olcsó, gyorsan változó divatot követni, a minőség mindig fontos a számunkra. A másik ütőkártyánk a vevőorientált kiszolgálás, ebben is nagyon erősek vagyunk.

Soha nem gondoltál arra, hogy te magad is tervezz ruhákat?

De igen, sőt van egy saját márkám is, ami a Flow nevet viselte. Két kollekciót csináltam, nagyon élveztem a tervezést, a kivitelezést, és a vásárlók is szerették a darabjaimat. Azért maradt abba, mert nem találtam olyan varrodát, amivel jól tudtam volna együtt dolgozni. Nem volt elég darabszámom ahhoz, hogy a varrodakérdést megoldjam, nagyon sok pénz és energia kellett volna a fejlesztéshez, ahhoz, hogy rentábilisan működjön a márka. Még nem tettem le róla teljesen, lehet, hogy újra belekezdek valamikor.

Szerinted melyek azok a tulajdonságaid, amelyek előre vittek a munkáidban?

Úgy gondolom, elég kreatív és megvalósító ember vagyok, ez a két fő tulajdonság, ami mindkét területen kapóra jön. Ha valamit nagyon akarok, kitartó tudok lenni, van bennem drive. Meggyőződésem, hogy minden problémát meg lehet oldani, csak akarni kell.  Szerencsére optimista alkat vagyok, soha sem keseredek el. Ha valami nem akar sikerülni, annak ellenére hogy mindent megtettem a sikerért, nem erőltetem tovább, elfogadom, és emelt fővel lépek tovább. Hiszek a sorsszerűségben, úgy fogom fel, ha valami ennyire nem jön össze, az azt jelenti,  nem az én utam volt.

Hogy látod a jövőt, ez a két lábon állás hosszú távon kitart majd?

Igen, ez a két nagy szerelem a szakai életemben. Úgy gondolom, van még dolgom velük, addig folytatom, amíg örömömet lelem bennük.

Szeretnéd, ha a gyerekeid átvennék egyszer a stafétabotot, és továbbvinnék a vállalkozásaidat?

Hagyom, hogy a saját útjukon járjanak. Úgy gondolom, mindenkinek a saját álmait kell megvalósítania. Terelgetem őket, segítek, ha kell, de nekik kell kitalálniuk, mivel szeretnének majd a jövőben foglalkozni.

Fotó: Gábriel András

A sorozat korábbi interjúit ITT találod!

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter

Mi az összefüggés a klímaváltozás és a faji igazságtalanság között? afroamerikai

Mi az összefüggés a klímaváltozás és a faji igazságtalanság között?

Girl power az informatikában girl power

Girl power az informatikában