Netes lincselés vagy társadalmi igazságszolgáltatás – Mi az a cancel culture?

2020. augusztus 07.
Egyesek a társadalmi igazságosság fontos eszközének tartják, míg mások egy 21. századi nyilvános lincseléshez tudják leginkább hasonlítani. A cancel culture az érdemi viták helyett érzelmi alapon próbálja meg elhallgattatni a neki nem tetsző véleményeket.

A koronavírus járvány és a világszerte elrendelt házi karantén miatt az elmúlt hónapokban a társas interakcióink többsége gyakorlatilag az interneten zajlott. Az emberek 0-24 órában a közösségi médiát bújták, Instagram challenge-ekhez csatlakoztak – vagy éppen Twitteren lincseltek meg valakit a véleménye miatt. A bezártság és az vele együtt járó frusztráltság meg tette a hatását: a cancel culture soha nem látott méreteket öltött.

A jelenség odáig fajult, hogy a július elején 150 író, tudós és művész írta alá azt a Harper’s magazinban megjelent nyílt levelet, amiben a véleménynyilvánítás szabadsága mellett tettek hitet, és elítélték a viták korlátozását. Az aláírók között volt J.K Rowling és Margaret Atwood írónők, Francis Fukuyama és Noam Chomsky amerikai filozófusok, Gloria Steinem amerikai újságíró, feminista aktivista és Garri Kaszparov orosz sakknagymester is. Röviden összefoglalva a levelükkel arra figyelmeztettek, hogy az elnémítás kultúrájának elterjedése hosszú távon gátat vethet az érdemi vitáknak, ha pedig nem lehet ütköztetni a különböző álláspontokat, akkor a különböző vélemények is el fognak tűnni, amit végül a társadalmilag fontos ügyek is meg fognak sínyleni.

„A gondolatok és információk szabad áramlása – a szabad társadalom éltetője – napról napra szűkül. A cenzúra terjedése, bár a szélsőjobboldal felől volt várható, szélesebb kultúránkban is terjed: az ellenvéleménnyel szembeni intolerancia, a nyilvános megszégyenítés és kiközösítés népszerűsége, az arra való hajlam, hogy bonyolult politikai problémákat elvakult morális tévedhetetlenségben oldjunk fel. (…) Ez a fojtogató légkör előbb-utóbb korunk legfontosabb ügyeit károsítja. A viták korlátozása – attól függetlenül, hogy egy elnyomó kormány vagy egy intoleráns társadalom gyakorolja – mindenki számára gyengíti a demokratikus részvétel lehetőségét. A rossz gondolatok kiszűrése a nyilvános érvelés és meggyőzés, és nem az elhallgattatás vagy elvetés útján kell, hogy végbe menjen” – olvasható a levélben.

A nyílt levelet egyébként sokan kritizálták, mondván, hogy a cancel culture-t csak túldramatizálják, és valójában csak az nem tetszik az eddig hatalmi helyzetben lévő embereknek, hogy már az ő pozícióikat is ki lehet kezdeni.

De vajon hogyan jutottunk el idáig? Mi is pontosan a cancel culture és hogyan alakult ki?

cancel_culture

Mit értünk „cancelling” azaz elnémítás alatt?

Mielőtt elmélyülnénk a kifejezés történetében, érdemes először azt definiálni, hogy az angolszász országokban mit is értenek cancelling alatt. Cancel alatt ebben a kontextusban elnémítást, eltörlést kell érteni, a cancel culture kifejezést pedig leginkább az elnémítás vagy eltörlés kultúrájának lehet fordítani. Legegyszerűbben talán úgy lehet elmagyarázni, hogy ha valakit elnémítanak, azzal elutasítják, figyelmen kívül hagyják az illető véleményét illetve cselekedeteit, elhatárolódnak tőle, kirekesztik és megpróbálják elérni, hogy ez a bizonyos személy és a nézetei ne kapjanak nyilvánosságot. A végső cél, hogy az illető vállalhatatlanná váljon, esetleg romba dőljön a karrierje, társadalmi pozíciója A cancel mozgalmak a közösségi médiában, leginkább a Twitteren terjednek, a hatásuk viszont az online téren kívül is érzékelhető.

A progresszív baloldal a cancel culture-t a társadalmi igazságosság fontos eszközének tartja, az internetes kiközösítésben résztvevők pedig jellemzően úgy gondolják, hogy valamiféle társadalomjobbítás nevében szednek szét másokat. A cancel culture kritikusai szerint viszont a módszer valójában nem más, mint egy 21. századi nyilvános lincselés.

Érvek helyett érzelmek

Ahogy a Harper’s levélben is megfogalmazták, a cancel culture-ral szemben gyakori kritika, hogy a mozgalom aktivistái meg sem próbálnak vitába szállni a nekik nem tetsző vagy őket sértő véleménnyel – egyszerűen csak azt mondják, hogy az övékével ellentétes véleménynek nem is szabadna léteznie, mert az eredendően rossz. Nem vizsgálják meg, hogy az állítás objektív módon igaz-e vagy sem, nem tények és érvek alapján ítélkeznek. A cancel cultrue-t legtöbbször a szuperérzékenység táplálja. És bár tény, hogy e mögött az érzékenység mögött gyakran létező sérelmek vannak (gondoljunk csak a különféle kisebbségeket ért valós igazságtalanságról), az elnémítás a kritikusai szerint olyannyira ellehetetleníti a szabad vitát, hogy az már veszélyesen közel van a cenzúrához.

Cancel that bitch

Ma már persze nehéz lenne megmondani, hogy a cancel szót pontosan mikor kezdték el ebben a jelentésében használni, de a VOX szerint a popkultúrába valószínűleg az 1991-es New Jack City című film hozta be. A film egyik jelenetében a Wesley Snipes által alakított drogdíler, Nino egy veszekedés során az asztalra löki a barátnőjét, nyakon önti pezsgővel miközben odaszól a társainak: „Cancel that bitch. I’ll buy another one.” A mondatot a magyar szinkronban így fordították: „Tüntessétek el ezt a k*rvát. Majd veszek másikat.”

A film annak ellenére, hogy relatív kis költségvetésből készült, végül klasszikussá vált, Nino mondata pedig majd 20 évvel később egy rapper szájából köszönt vissza. Lil Wayne 2010-es I’am single című számában van egy dalszövegrészlet, amivel a rapper Nino jelenetére utal: „Yeah, I’m single. N***a had to cancel that bitch like Nino.”

Valóságshowból az internetre

Ezután pár évig nem nagyon történ semmi cancel-fronton, mígnem 2014 decemberében az amerikai VH1 csatorna Love and Hip-Hop: New York című valóságshow-jában ismét felidézték Nino klasszikusát. Az egyik epizódban két szereplő, bizonyos Diamond Strawberry és Cisco Rosado összebalhéztak, mire a vita hevében a férfi bedobta a bűvös mondatot: „you’re canceled.” Ekkor már nem volt megállás, a kifejezés szinte azonnal beszivárgott a közösségi médiába, kifejezetten a Twiterre, azon belül is a Black Twitterre. (A Black Twitter egy főként amerikai feketékből álló Twitter-közösség, akik hashtagekkel próbálják meg felhívni a figyelmet a számukra fontos politikai és faji kérdésekre.)

A cancelling kifejezés 2015-től az egész Twitteren rohamosan terjedni kezdett. A felhasználók általában akkor használták, ha valaki valamilyen szerintük helytelen dolgot tett vagy mondott – ám ekkor még nem feltétlenül volt komolyan vehető az elnémítás, sokszor inkább csak egy poénkodás volt.

Egy idő után aztán a kifejezésnek egyre komolyabb felhangja lett és már korántsem csak az ismerőseikkel kapcsolatban használták a felhasználók.

Sőt, már ebben a korai szakaszban is előfordult, hogy a cancellinggel nemcsak egyszerűen a nemtetszésüket fejezték ki a twitterezők, hanem megpróbálták szakmailag is bojkottálni a másik felet.

És bár ebben az időben még nem volt jellemző a tömeges támadás, tehát egy-egy felhasználó általában egymástól függetlenül kezdte használni a cancellinget, már láthatóan elindult az a folyamat, aminek eredményeképp létrejött a cancel culture.

A cancel culture és a #metoo mozgalom

2017-től a cancel culture a #metoo mozgalommal karöltve kezdett tovább növekedni. Egyre több nő merte felemelni a hangját a szexuális visszaélésekkel szemben, és mivel a közösségi média korát éljük, sokan közülük a Twitteren mesélték el traumatikus élményüket. A #metoo mozgalomhoz csatlakozó tömegek posztok sokaságában követelték a híres és a kevésbé híres szexuális ragadozók felelősségre vonását. Sok esetben pedig ez a felelősségre vonás valamilyen formában meg is történt. Amikor például a Kevin Spacey-vel kapcsolatos sztorik napvilágra kerültek – a színészt több férfi is megvádolta szexuális zaklatással – nem kellett sok idő, hogy kiírják az HBO-n futó House of Cards című sorozatból, de lecserélték az All Money in the World és a Gore Vidal című filmekben is, valamint törölték az akkor folyamatban lévő két netflixes filmjének forgatását is. Mindeközben Spacey több ügye bíróságra is került, ám eddig egyikben sem sikerült bizonyítani a színész bűnösségét. Az össznépi felháborodásnak és a Twitternek köszönhetően viszont a karrierjének kétségtelenül vége lett.

Érdekesség, hogy Spacey-vel szemben például a magyar származású Louis C.K.-t hiába vádolták meg ugyanebben az évben több esetben is szexuális zaklatással, a komikus 2018-ban sikeresen vissza tudott térni a stand up comedy színpadára, és a karrierje egy kisebb töréssel ugyan, de folytatódni tudott.

A cancel culture tehát ebben az időben kezdett el egy kvázi online bíróságként funkcionálni, eleinte még főként a szexuális bántalmazókkal szemben. Ez azonban az évek során megváltozott. Ma már gyakorlatilag elég egy rossz – értsd: politikailag nem elég korrekt – szóhasználat, és a Twitter népe tömeges támadásba kezd.

A cancel culture leghíresebb áldozatai

Taylor Swift azután került a Twitter aktivisták célkeresztjébe, hogy 2016-ban nyilvánosan összeveszett Kim Kardashiannal és férjével Kanye Westtel. A pontos részletekbe most nem mennénk bele, elég annyit tudni, hogy West és Swift sokáig jóban voltak, aztán a rapper az egyik számában ribancnak nevezte az énekesnőt, és azt állította, hogy Swift jóváhagyta ezt a dalszöveget. Taylor Swift ezt tagadta, ám ekkor becsatlakozott a képbe Kim Kardashian is, aki kiszivárogtatta a rapper és az énekesnő egy – egyébként megvágott – telefonbeszélgetését, amiből az emberek azt a következtetést vonták le, hogy Taylor Swift hazudott és igenis tudott a dalszövegről.

Ez az – igazából pitiáner – összetűzés elég is volt a twitterezőknek ahhoz, hogy elkezdjék online, módszeresen zaklatni az énekesnőt. A céljuk az volt, hogy Taylor Swiftet elnémítsák, hogy ellehetetlenítsék a karrierjét. Az online támadássorozat eredményeként egy időben a #TaylorSwiftIsOverParty volt világszerte a legfelkapottabb hashtag a Twitteren. A történteket az énekesnő egy 2020-as interjúban így kommentálta: „El tudod képzelni hány embernek kell egyszerre ezt posztolnia ahhoz, hogy ez a hashtag legyen a legfelkapottabb? Nem hiszem, hogy az emberek fel tudják fogni, milyen érzés, ha milliónyian hangosan gyűlölnek.”

De van ennél sokkal frissebb eset is. Nem véletlenül döntött úgy a Harry Potter regények írója, J.K. Rowling, hogy aláírja a cancel culture elleni nyílt levelet. Az írónőt az elmúlt években többször is támadták már transzfóbnak kikiáltott Twitter-posztjai miatt, legutóbb pedig pont a koronavírus-járvány kellős közepén tört ki körülötte egy újabb botrány. Rowling még júniusban posztolt ki Twiterre egy cikket, amelynek a címe Creating a More Equal Post-Covid-19 World for People Who Menstruate volt, ami hozzávetőleg annyit tesz: Egy egyenlőbb társadalom megteremtése a Covid-19 utáni világban azoknak az embereknek, akik menstruálnak.

Rowling egy megjegyzést is fűzött a cikkhez: „Emberek, akik menstruálnak. Biztos vagyok benne, hogy van szó ezekre az emberekre. Segítene valaki? Wumben? Wimpund? Woomud?” (ezzel a lefordíthatatlan szójátékkal a women, azaz nő szóra utalt.) De az írónő nem állt meg ennél a posztnál, egy újabb tweetben a cikkhez kapcsolódóan azt is kifejtette, hogy ha tagadjuk a biológiai nem valóságát, azzal véleménye szerint gyakorlatilag eltöröljük a nők által megélt valóságot is. Mint írta: ismer és kedvel transznemű embereket, de a biológiai nem fogalmának eltörlése sokak számára lehetetlenné teszi, hogy értelmes vitát folytassanak az életükről.

Innen, Magyarországról nézve akár érthetetlennek is tűnhetnek Rowling bejegyzései, a Twitter progresszív népe azonban nagyon is értette őket. A posztokból néhány óra alatt óriási botrány lett. Rowlingot transzfóbnak nyilvánították, és rövid időn belül nemcsak az egyszerű twitterezők és a legnagyobb Harry Potter-rajongók határolódtak el nyilvánosan az írónőtől, hanem az Egyesült Királyság egyik nagy LMBTQ jogokkal foglalkozó szervezete, majd számos híresség, köztük a Harry Potter-filmek több szereplője is.

Hogy jobban érthető legyen a Rowling kijelentésével kapcsolatos probléma: az írónőnek a többi között az nem tetszik, hogy a nyugati államok transzaktivistái hajlamosak a biológiai nem valóságát megkérdőjelezni, a transzideológiához kacsolódva pedig a nyugati média egyre gyakrabban írja át a beszélt nyelvet is. Menstruáló nők helyett például – ahogy a Rowling által posztolt cikk címében is – menstruáló embereket használnak, de előfordult már, hogy az anyákra mint szülő emberekre hivatkoztak, vagy a vaginára mint elülső lyukra. Mindezt a politikai korrektség jegyében teszik azzal a céllal, hogy ne bántsák meg a transz emberek érzéseit – hiszen egy transz nő értelemszerűen nem tud menstruálni, így számára bántó lehet az a kifejezés, hogy menstruáló nők.

Rowling tweetjére több tízezernyi válasz érkezett, amelyek többsége a cancel culture égisze alatt született: az felhasználók a Harry Potter könyvek elégetésére szólították fel az embereket, de azt is követelték, hogy az írónő műveit egyszerűen ne árusítsák tovább, a legelvetemültebbek pedig magát Rowlingot kezdték el fenyegetni. Ahogy Taylor Swift esetében, az elnémító tweetek most is egy hashtag alá kezdtek gyülekezni, ami ezúttal a #JkRowlingIsOverParty volt.

De Rowling ügye nem állt meg az online térben, az össznépi felháborodásnak valódi következményei is lettek. Edinburghben például megrongálták Rowling emlékplakettjét, nem sokkal később pedig az írónő új mesekönyve, a The Ickabog kiadása került veszélybe, miután a Hachette könyvkiadó munkatárai bejelentették, hogy Rowling kijelentése miatt nem hajlandóak dolgozni a köteten.

Elnémítható az elnémítás kultúrája?

A New York Times még 2018-ban jelentetett meg egy cikket Everyone is Canceled (Mindenkit elnémítottak) címmel, ami – valljuk be – mostanra lett csak igazán aktuális. 30 évvel azután, hogy Nino nyakon öntötte a barátnőjét pezsgővel, könnyen érezheti úgy az ember, hogy ma már senki nincs biztonságban. Egy rossz szó, egy nem elég progresszív, nem elég toleráns megjegyzés, és lesújt a Twitter haragja.

Az utóbbi években többször is megesett, hogy a cancel culture túllépve az online téren végül elérte végső célját. Roseanne Barr színésznőt 2018-ban például azután rúgták ki a saját show-jából, hogy egy rasszista tweetet posztolt Barack Obama egyik tanácsadójáról. 2019-ben egy Maya Forstater nevű nő azért veszítette el a munkáját a Centre for Global Development szegénységgel foglalkozó think-tanknél, mert transz nőkről szóló, negatív tartalmú mémeket posztolt, és kifejezte véleményét, miszerint egy férfi biológiailag nem válhat nővé. 2019-ben Shane Gillis humoristát rúgták ki a Saturday Night Live show-ból, mert a férfinek előkerült egy régebbi videója, amiben rasszista és homofób kijelentéseket tett.

Ám ahogy Taylor Swift vagy éppen Luis C.K. példája is mutatja, az elnémításból is van visszaút, sőt. Hiába a folyamatos twitteres bojkott, a számok azt mutatják, hogy J.K Rowling Harry Potter-könyveinek eladásai is csak nőttek az írónő körüli botrány óta.

A netes elnémítás tehát korántsem biztos, hogy elég ahhoz, hogy valakit a valóságban is kivonjanak a forgalomból. Lehet, hogy valójában aggodalomra sincs ok, és az elnémítás kultúrája végül önmagát is elnémítja majd.

Olvass tovább!

Forrás: vox.com, telegraph.co.uk

Fotó: Getty Images