Karrierjét multinacionális vállalatoknál kezdte, dolgozott gyártásfolyamat menedzserként, üzletfejlesztési igazgatóként és ügyvezető igazgatóként is. 2014-ben azonban gondolt egyet, és saját céget alapított, ma pedig már az évi kétmillió kiló csúcsminőségű paradicsomot előállító Veresi Paradicsom terményeivel dolgozik több magyar Michelin-csillagos étterem séfje – például Palágyi Eszter, Mészáros Ádám, Szulló Szabina és Széll Tamás is –, sőt a Bocuse d’Ornak is a paradicsombeszállítója lett. Zsolt azonban nem elégedett meg mindezekkel: több más, magas technológiai érzékenységű iparágban is jelen van, sőt élen jár, de mint mondja, a legfontosabb, hogy ne csak a sikert hajszolja, hanem értéket is teremtsen.
A bolondos áprilisi időjárás sokakat bosszant. A paradicsomok azonban így is teljes biztonságban vannak, ugye?
A lehűlések miatt nekünk nem kell aggódni, hiszen az üvegházban a hőmérsékletet tudjuk szabályozni, de annak mi is jobban örülnénk, ha több napfény lenne. Az esőzések miatt magas a páratartalom, ez gondot jelent a növényvédelemben. Nem ideális, de tudjuk kezelni.
Hogy látod, él még az a tévhit, hogy egy üvegházból csak mesterséges zöldségek, gyümölcsök kerülhetnek ki?
Aki megkóstolja, a mi paradicsomunkat, annak nincs kétsége, afelől, hogy valódi termények teremnek az üvegházban. Aki nem, annál gyakran ellenállásba ütközünk. Jól látszik, hogy ebben vannak generációs különbségek is, hiszen a fiatalok sokkal nyitottabbak az újdonságokra és a fenntartható termelésre. Igyekszünk hangsúlyozni, hogy az üvegháznak csupán az a funkciója, hogy zárt térben legyen a paradicsom, amelyet így jobban tudunk védeni. És ami még ennél is fontosabb, hogy így rendkívül szabályozhatóvá válik a rendszer. Minden modern technológia, amelyet bevetünk, csak azért van, hogy a paradicsom számára ideális körülményeket teremtsünk – nem azért, hogy bármit is módosítsunk rajta.
Azt, hogy az üvegházas terményeitek mennyire valódiak, jól mutatja az is, hogy nemrég megkaptátok a biológiai növényvédelemért járó Mother Earth oklevelet.
Ez a tiszta termesztésre való törekvésünk elismerése. Büszkék is vagyunk rá, mert nem egyszerű kiérdemelni, senki nem kapta még meg előttünk Hollandiától keletre.
2014-ben alapítottad a céget. A kezdetektől ilyen kiemelt fontosságú volt a fenntarthatóság?
Ez egy zöldmezős beruházás volt. (Olyan új ipari vállalkozás, amely korábban mezőgazdasági művelés alatt álló területen jött létre. Előnye, hogy nincsenek sem elrendezési, sem funkcionális, sem építési megoldási megkötöttségek – a szerk.) Leültem az asztalhoz, elkezdtem tervezgetni, majd kimentem pár hónapra Hollandiába, tanulgattam, mit hogyan kell csinálni, és beálltam zöldmunkásnak is, hogy ne csak lássam, érezzem is, hogy mi van a számok mögött. Tudatosan úgy terveztük a céget, hogy mindenre, amire az akkori tudásunk alapján fel tudtunk készülni, azt zölddé varázsoltuk.
Mondanál erre pár példát?
Például termálvizes lokációból sok van Magyarországon, de olyan, ahol százszázalékosan vissza tudják sajtolni a termálvizet, olyan csak ez az egy helyszín volt. A másik rész a logisztika: számunkra fontosabb szempont volt a minél kisebb távolság a nagykereskedelmi láncok központi raktáraitól, mint a napsütéses órák száma. Veresegyházon 200 órával kevesebb a napsütéses órák száma – mondjuk a Délvidékhez képest –, de a logisztikai környezetterhelésünk így jóval kisebb. A harmadik ilyen döntésünk az volt, hogy a termelőbázis mellé rakjuk a csomagolást, így aztán időt nyerünk, és a frissességet tudjuk prezentálni. Továbbá említhetném, hogy megcsináltuk az első tisztán papíralapú csomagolást, vagy hogy kókuszrostot használunk tápanyagközegnek, nem pedig kőzetgyapotot vagy olyasvalamit, ami műanyagalapú. Az öntözővizet újratisztítjuk, és felhasználjuk, vagyis minimális vízfelhasználással dolgozunk. Sok-sok ilyen tudatos döntést hoztunk, amelyek nem feltétlenül költséghatékonyak, de környezettudatosak, és még példamutatóak is lehetnek, a célunk a körforgásos gazdálkodás elérése.
És mindezektől válik csúcsminőségűvé a paradicsom, ugye?
Már két éve végzünk kutatásokat a Szent István Egyetemmel, azt vizsgáljuk, hogy mennyi a beltartalmi értéke a termékeknek, és hogy mekkora különbség van a mi friss, érett termékünk és egy 2500 kilométert utazó paradicsom között. Elárulom, akár 600%-os is lehet az eltérés az antioxidáns-, karotin- és likopintartalom tekintetében. És ezt a C-vitaminra is ki tudtuk mutatni.
Ez a tiszta termesztési folyamat több egyetemen is tananyag. Ennyire egyedülálló az országban, amit csináltok?
Egy közgazdasági egyetemen vállalatgazdaságtan tantárgyból lettünk tananyag, illetve a SZIE kertészeti tanszékével is szorosan együttműködünk több területen. Nemzetközi szinten is sok elismerést kaptunk, például bekerültünk a Piccolo Klubba, és a Tomato Inspiration Eventre is többször meghívtak, amelyen a top kertészetek vesznek részt. A holland csúcstechnológiához azonban még így is fejlődnünk kell. Van néhány terület, ahol egyedülállóak vagyunk: nagyon komoly marketingtevékenységbe kezdtünk, ebben a szektorban ez nem szokványos. A beltartalmi értékek ipari méretben történő vizsgálatával pedig világelsők vagyunk. A tiszta termesztésben is élen járunk, de Európában vannak nálunk jobbak még…
Például Kajdi „Cyla” Csaba Instagram-sztorijában is rendszeresen felbukkannak a veresi paradicsomok.
Amikor valaki azt mondja, hogy negyven évvel ezelőtt a nagymama paradicsomja sokkal finomabb volt, mint a mostani, nem is tudja, milyen valótlanságot állít: az akkori vetőmagokkal fele olyan édes paradicsomot lehetett csak termeszteni, mint a mostaniakkal. Nem az akkori termény volt jobb, hanem az ízlelésünk változott, manapság sokkal intenzívebb ízekhez vagyunk szokva. Az influenszerek abban segítenek, hogy az ilyen és ehhez hasonló tévhiteket eloszlassák. De ha valaki kijön, és megnézi, hogy hol és hogyan teremnek a paradicsomok nálunk, az garantáltan rajongóvá válik.
Az utcáról besétálva is meg lehet nézni mindezt?
A higiéniás szabályok miatt nem engedhetünk be bárkit a termesztő közegbe, de tervezünk egy kutatóközpontot nyitni, amelynek pont az lenne a lényege, hogy szervezett keretek között bárki megismerkedhessen a folyamatokkal, és természetesen kóstolni is lehetne.
Nem unod még a paradicsomot?
Egyáltalán nem, minden reggel paradicsomot eszem.
Van kedvenc paradicsomos fogásod?
Minden fajtából megvan a kedvenc ételem. A feleségem nagyon jó paradicsomszószt tud készíteni a San Marzanóból, a Cukorfalat és Piccolo snacknek is tökéletes, a Piroska, amely vékony héjú és lédús, a zsíros kenyér mellé illik, a tésztákhoz pedig a Bíborka a legjobb.
Sokan vannak, akik egy-két évtizedes multis lét után saját vállalkozásba kezdenek. Mondjuk pékséget vagy jógastúdiót nyitnak. Te mindig is inkább nagyban gondolkoztál?
Én nem azért léptem ki a multivilágból, mert elegem lett belőle. Európai vezető voltam, elismertek, és mindent megkaptam, amit egy multi meg tud adni. Két ok miatt mondtam fel. Egyrészt nem éreztem, hogy az ottani munkámmal igazán értéket teremtek, a másik pedig, hogy minden évben kaptam felkérést külföldi pozíciókra. Ázsia, az Emirátusok és Amerika is opció lehetett volna, de mindig nemet mondtam – és egy multiban ez gond.
Kecsegtető ajánlatokat kaptál. Miért mondtál folyton nemet?
Fiatalabb korban valóban azok, de ha a gyerekeid már iskolába járnak, és az a kérdés, hogy lesz-e gyökerük, vagy világpolgárokká válnak, akkor már más a helyzet. Én azt a példát szerettem volna mutatni a gyerekeimnek, hogy Magyarországon is lehet értéket teremteni és versenyképesen jót csinálni. És hiszem, hogy a földrajzi helyünk nem függ össze a munkahelyi elégedettségünkkel, teljesítményünkkel. Ezt onnan veszem, hogy korábban heti szinten jártam Firenzébe, de annyi problémás projekt volt ott, hogy a várostól, amelyet a világ a reneszánsz bölcsőjének nevez, nekem összeszorul a gyomrom. (Nevet.)
Az üvegházban uborkát és paprikát is lehetne termeszteni, a bővítés helyett azonban inkább két teljesen más profilú cégbe vágtál bele. Miért?
Olyan a személyiségem, hogy egyszerűen nem tudom mindig ugyanazt csinálni. Ha nem vagyok a komfortzónámon kívül, akkor megőrülök. Amikor pár volt kollégám felhívott azzal, hogy csináljunk egy supply chain integrátort, a korábbi munkahelyünkhöz hasonló vállalkozást, akkor egyértelmű volt, hogy megvalósítom velük – és ez nagyon sikeres is lett. Ennek a cégnek azonban, amely globális multiügyfelek számára értékesít gyártáslogisztikát és alkatrészeket,ciklikus a terhelése, vagyis voltak üresjáratok, és ekkor kezdtünk el azon gondolkozni, hogy mivel foglalkozhatnánk még. Itt jött képbe a harmadik cég, amely háztartási, vegyipari és kozmetikai cikkek gyártásával és csomagolásával foglalkozik. Nagy dolgokra készülünk itt is, olyasvalamit szeretnénk megvalósítani, amire a világon még nem volt példa. A közös összekötő kapocs a három cég között a technológiai érzékenység.
A paradicsomos biznisz elején beálltál zöldmunkásnak. A tisztító- és mosószerek fejlesztésekor gyakrabban takarítottál és mostál otthon?
Mostam és mosogattam is, figyeltem, hogy milyen lesz a bőröm a tisztítószerek használata után, mindent kipróbáltam. Elvégre, ha valakit meg akarok győzni, hogy az én termékemet vegye, és nekem nincs jó tapasztalatom vele, akkor hogyan tudnám eladni?
A szóban forgó Cleanme.Life termékek nemcsak környezetbarátok, de társadalmi felelősségvállalásból is ötösre vizsgáznának.
A válság kezdetekor úgy láttuk, hogy ki kell választanunk egy szervezetet, amelyet komolyabb mértékben támogatunk, hiszen ilyenkor gyorsan eltűnnek az adományok és a források.Ez az alapgondolat bővült azzal, hogy stratégiai – amely részben üzleti tartalmú is – együttműködést építsünk egy számunkra hiteles szervezettel, az UNICEF-fel.
A legnagyobb vállalatokkal nem tudjuk, és nem is akarjuk felvenni a versenyt marketing költségben, ezért úgy döntöttünk, hogy majdnem a teljes összeget, amelyet marketingre fordítanánk, inkább az UNICEF-nek adjuk. Az pedig már innentől csak a fogyasztókon múlik, hogy melyiket tartják vonzóbbnak: azt, ha gyerekeket támogathatnak a kozmetikumok vagy háztartási higiéniai termékek megvásárlásával, vagy azt, ha például teniszcsillagok pózolnak a tusfürdőjükkel.
Ezzel a három üzletággal megelégszel, vagy már egy negyedik cégen töröd a fejed?
Több startup fázisban lévő projektünk van, az egyik ilyen az ingatlanpiacon egy újszerű kivitelezési technológia. Ma az építőiparban sokszor indokolatlanul magasak a kivitelezési költségek, most erre igyekszünk megoldást találni. A hatékonyságnövelés és a technológia magasabb szintű használata lenne a cél.
Vannak egyáltalán hétvégéid, estéid, amikor nem üzleti megoldásokon pörögsz?
Olyan nincs, hogy semmi teendőm ne lenne, és való igaz, hogy a munka-magánélet egyensúly megteremtése komoly kihívást jelent számomra. Szerencsére a feleségem, a gyerekeim és a szüleim is rettentő toleránsak, és támogatnak, biztos támaszt adnak.
Ahogy készültem fel az interjúra, találtam egy focis adatlapot a neveddel. Ez az, ami kikapcsol, feltölt?
Igen, most már vagy 25 éve ugyanabban a csapatban focizom. Sajnos a tegnapi meccsen épp kikaptunk. A munkámban meglehetősen versenyző típus vagyok, de itt nem az a lényeg, hogy bajnokok legyünk, a játék szeretetén és a baráti hangulaton van a hangsúly.
Mit szeretnél, hogy 10-15 év múlva mihez kössék a neved?
Nem tudom, és nem is ezért dolgozom. Sokkal inkább azok a momentumok motiválnak, amikor sikerül létrehozni valamit, vagy kitalálni a megoldást valamire. De ezek is csak az adott pillanatban katartikusak, a következő percben már egy következő problémán akarok dolgozni. Van néhány ember, akinek a véleménye nagyon számít – az első a feleségem. Annak idején, amikor vállalkozóvá akartam válni, mindenki ellenezte, a feleségem is aggódott, mégis az első perctől ő a legnagyobb támogatóm. Ők máshogyan fontosak, mint az, hogy a közvélemény paradicsomos embernek tart.
Fotó: Czvitkovits Judit
