A KSH adatai szerint évek óta nő a sajátos nevelési igényű (SNI) gyerekek száma. A különleges bánásmódot igénylő fiatalok mozgásszervi, érzékszervi, értelmi fogyatékkal, vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral küzdenek. A szakértői bizottság által megállapított diagnózist követően az érintett családok élete megváltozik: meg kell tanulniuk, hogyan tudnak máshogy teljes, önálló életet élni. Csordás Anett pedagógus, közösségszervező, oktatási- és fogyatékosügyi szakértő, civil aktivista 16 éve dolgozik azon, hogy az SNI-s családok élete könnyebb legyen. A Lépjünk, hogy Léphessenek! Közhasznú Egyesület alapítóját kérdeztük arról, milyen a különlegesen fejlődő gyerekek és családjaik helyzete ma Magyarországon.
Milyen változást hoz egy szülő életébe, mire kell készülnie, ha a gyermekéről kiderül, hogy SNI-s?
Fontosnak tartom elmondani, hogy minden gyerek egyformán gyerek, csak a támogatási szükségleteik eltérőek. Ha jól működne az ellátórendszer, akkor azon kívül, hogy a szülőnek fel kell dolgoznia, hogy a gyermeke nem tipikusan fejlődik, nem lennének nagy nehézségek. Sajnálatos módon azonban Magyarországon nagy, rendszerszintű hiányosságok vannak, például a családoknak komoly kihívás az SNI-s gyerekek számára megfelelő iskolát találni, ahol a lehető legjobban fejlődhetnek. Épp ezért célszerű felkeresni a különböző támogatási szükségletekre specializálódott szervezeteket – amelyek sokszor szülői kezdeményezésből nőtték ki magukat –, ahol a hasonló helyzetben lévő családok tudják egymást információkkal és ötletekkel támogatni.
Mivel a fiam halmozott fogyatékossággal él, személyes tapasztalatot is meg tudok osztani arról, hogy milyen változást hoz az SNI-s gyerek a családban: nekünk meg kellett tanulnunk, hogyan éljünk együtt egy beszélni és önállóan ülni nem tudó kisgyerekkel. Meg kellett ismernünk, hogyan leszünk mi így egy teljes család.
Hogyan élik meg a gyerekek azt, hogy ők máshogy fejlődnek, tanulnak, mint a többiek?
A gyerekek belenőnek abba, hogy azt észlelik, ők másmilyenek. Általában kamaszkorban, az önállósodás felé vezető úton szokott gondot okozni az, hogy különbözőek, és nem találják, hol van a helyük a világban. Szerencsére felfelé ível az olyan pszichológusok száma, akik a fejlődésben lévő gyerekeket segítik ebben az időszakban. Emellett azonban nagyon fontos, hogy a szülők is szakértői segítséget kapjanak ahhoz, hogy segítsék és támogassák a gyermeküket ebben az időszakban.
Mennyire tud könnyen beilleszkedni egy SNI-s gyermek az iskolában? Tudnak segíteni a szülők ebben a folyamatban?
Bár törvényileg lehetőség van arra, hogy az iskolákban asszisztensek vagy gyógypedagógusok segítsék az oktatókat a hagyományosan és a különlegesen fejlődő gyerekek egyszerre történő oktatásban, ez a gyakorlatban ritkán valósul meg. Nagyon kevés iskola inkluzív, kevés olyan intézmény van, ami fel van készülve a különleges gyerekek fogadására. A szakemberekből, akik tudnák támogatni az SNI-s gyerekek beilleszkedését, hiány van, ezért nagyon fontos, hogy a szülők képviseljék a gyerekük érdekeit. Van, ahol a szülői- és az osztályközösséget is felkészítik arra, hogy érkezik egy különleges kisgyerek az osztályba, elmondják, hogy mi az, ami rá jellemző, hogyan lehet vele jól együttműködni.
A KSH adatai szerint az előző tanévben a sajátos nevelési igényű tanulók száma a korábbi évekhez hasonlóan emelkedett, jelenleg 57 ezer SNI-s diák van az országban. Magyarázható valamivel a növekvő tendencia?
Nem gondolom, hogy több SNI-s gyerek van most, mint korábban. Egyszerűen csak jobban működik a rendszer: már jellemzőbb, hogy elküldik a gyereket a szakértői bizottsághoz, ha valami probléma van. A bizottság felállítja a diagnózist, ami a gyerek fejlődését segítené, de sajnos annak megkapása után a legtöbb család élete nehezebb lesz, mivel kevés intézmény van felkészülve a különleges gyerekek oktatására.
Miben kellene fejlődnie a köznevelési rendszernek ahhoz, hogy könnyebb legyen az SNI-s gyermekek és családjaik helyzete?
A pedagógusképzésben kevés hangsúlyt kap a sajátos nevelési igényű gyerekek oktatásának módszertana, pedig nagyon fontos lenne, hogy a tanárok tudják, hogyan kell tanítani az eltérő támogatási igényű gyerekeket. A kétpedagógusos modell bevezetése is segítené az oktatók munkáját, hiszen nagyon nehéz 20-30 fős osztályokban differenciáltan tanítani asszisztensek nélkül.
Sok szülő ódzkodik attól, hogy különleges gyerek kerüljön az osztályba, hiszen a nagy létszám miatt a gyerekeknek amúgy is kevés figyelem jut, ami az SNI-s gyerek jelenléte miatt tovább csökkenne. Pedig ha javulna a helyzet, azzal mindenki jól járna: kutatások igazolják, hogy a hagyományosan fejlődő gyerekeket felelősségérzetre és empátiára tanítják a különleges fejlődésű gyerekek.
A távoktatás miatt sok szülő lett félállású oktató, az SNI-s gyerekeket nevelők azonban nemcsak a tanárok, hanem a fejlesztő pedagógusok hiányát is megérezték. Milyen helyzetben voltak a gyerekek és szüleik a járvány alatt?
Úgy gondolom, mindenkinek nehéz volt ez az időszak, hiszen az óvodás- és kisiskolás korú gyerekekre sok figyelmet kellett fordítani a távoktatás során. Az SNI-s szülők helyzete annyiban nehezebb, hogy idősebb gyerekeik sem tudnak önállóan tanulni, egész napos figyelmet és támogatást igényelnek. A Lépjünk, hogy Léphessenek! Egyesülettel végeztünk egy kutatást azzal kapcsolatban, hogy hogyan értékelik az SNI-s szülők az online oktatást. A válaszadók 59%-a közepesnek vagy annál rosszabbnak értékelte a távoktatást, 48%-uk úgy érezte, az teljesen akadályozta az otthoni munkavégzésüket. A felmérésből az is kiderült, hogy a gyerekek 80%-a nem tudott részt venni a közös órai munkában, ami a szociális készségeik fejlődését is hátráltatta.
Az SNI-s gyerekeknek sok esteben több eszközre és segítségre van szükségük az online oktatás során: egy mozgássérült gyereknek nem elég egy számítógép ahhoz, hogy részt vegyen az órákon, plusz eszközökre és programokra lehet szüksége. A Digitális Oktatási Stratégia ezekre a finomhangolásokra nagyobb figyelmet fog szentelni, ugyanis a stratégiában külön rész foglalkozik a különleges gyerekek digitális oktatásának fejlesztésével.A stratégia megvalósítására kitűzött dátum eredetileg 2018 volt, azonban sajnos az a mai napig nem történt meg.
Van olyan ország, amit a SNI-s gyerekek oktatása szempontjából pozitív példaként említhetünk?
Finnországban, Svédországban és Ausztriában is születtek jó megoldások az SNI-s gyerekek integrálására. Kisebb létszámú osztályokban, több segítő alkalmazásával zajlik az oktatás, ami a tanároknak is nagy segítség, hiszen nem várhatjuk el tőlük, hogy sokfelé szakadjanak egy tanóra során. Ott a pedagógusokat anyagilag és erkölcsileg is megbecsülik, ezzel szemben itthon alacsony bérrel és folyamatos terheléssel jár a munkájuk.
Emellett a külföldi oktatásban nagy szerepet kap a személyre szabottság: van egy központi tanterv, amit teljesíteni kell, de emellett figyelnek a gyerekek egyéni fejlődési ütemére, arra, hogy milyen célokat érdemes kitűzni számukra a tanévben. Az oktatás során igyekeznek megtalálni azt, ami a gyereket különösen érdekli, ami élvezetessé teszi számukra a tanulást.
Fotók: Csoszó Gabriella dajer.hu
