Az egyik legrégebbi nemesi családba született Vay Sarolta 1859-ben, Gyónon látta meg a napvilágot gróf Vay László és Beniczky Sarolta gyermekeként. Négyen voltak testvérek, ám bátyja és húga kiskorukban elhunytak, így ketten maradtak fivérével, Péterrel.
Szüleik nagy vágya volt, hogy Lászlót, az elsőszülöttet katonának neveljék. Elvesztése akkora bánatot keltett édesapjában, hogy a másodikként érkező kis Saroltát fiúként nevelte – olyannyira, hogy Sándornak szólította, majd kétéves korában az emigrációból hazatérő Kászonyi Dániel gondjaira bízta, aki vívni, lovagolni tanította és történelemről, a francia felvilágosodás eszméiről okosította.
Olyan pletykák is felütötték fejüket, hogy mivel gróf Vay László mindenáron fiú örökösre vágyott, a szülői házban mindannyian eltitkolták, hogy lánya született, ezért a kis Saroltát Sándor néven keresztelték meg és fiúruhákba öltöztették. Ezt a színjátékot persze nem lehetett örökké játszani: amikor megszületett Péter, László is egyértelműen észrevette a köztük lévő különbséget. Ekkor azonban már nem tudták a múltat kitörölni, így Sarolta továbbra is Sándorként élte életét.
Akárhogy is történt, nem csoda, hogy a kis Sarolta merőben különbözött a korabeli grófkisasszonyoktól a drezdai leányintézetben. Az iskola után nem is követte társait a férjkeresés útján. Helyette egyetemre ment, verseket, szépirodalmi szövegeket és novellákat írt korabeli lapokba, Vay Sándor néven. Tehetsége áldásos volt, ugyanis családja eladósodott, így Sándor kénytelen volt saját magáról gondoskodni. Diplomájával a kezében 1895-től a Pesti Hírlap állandó munkatársaként kereste kenyerét, de az ország korabeli legjelentősebb napjaiban mind megjelentek a munkái.
Gyakran a nők adták a témáját, akikre ő maga nem női, hanem férfi szemmel tekintett, és így is írt róluk. Nemcsak írói szempontból, de a fizikai világban is férfiként élt és viselkedett. Vallásos volt, de nem állt távolt tőle az italozás, a párbaj, illetve a vívás sem, és jellemzően színésznőkhöz és más, 24 évesnél idősebb nőkhöz vonzódott. Már 13 évesen, a lányneveldében elcsábított egy angol lányt, akinek nem is vallotta be, hogy nem fiútestbe született.
1883-ban a külföldön is hírhedté vált tiszaeszlári vérvádper tárgyalásáról tudósított, ahol a helyi zsidóságot egy fiatal lány rituális meggyilkolásával gyanúsították meg. Itt találkozott először Eszéki Emmával, akibe első látásra beleszeretett. Szerelmét Ausztriába szöktette, majd egy álpap adta össze őket. Végül Pesten telepedtek le, de a frigy hat év után véget is ért, miután az ekkor már Sándorként élő Sarolta egy nyaralás alkalmával megismerte Engelhardt Máriát, akit aztán 1889-ben feleségül is vett. Ez a házasság sem volt hosszú életű, ugyanis az újságíró eladósodott, ezért apósától kért kölcsön pénzt. Valójában átverte őt, ezért a férfi feljelentette – így derült fény Sándor születési nemére, aki ezután szanatóriumba került.
Szabadulása után visszaköltözött Pestre és irodalommal foglalkozott. Sokat utazott a világban, majd az első világháború kitörése miatt Svájcban ragadt, ahol 1918. május 23-án tüdőgyulladásban elhunyt. Különleges és egyedi történetét legendák övezik: egyesek például úgy tartják, az újságíró kilencszer is házasodott. Élete még regényt is inspirált, és külföldi lapokban is rendre napirendre kerül, hogy ki is volt Vay Sándor.
Forrás: Múlt-kor, Holmi, Daily News Hungary, Fotó: Wikipédia
Olvass tovább!
