A farmról az égbe
Harriet Quimby 1875-ben született Michiganben. Édesapja farmer volt a saját birtokukon, ami nem volt túl jövedelmező, ezért tizenéves korában szüleivel, testvérével és két kutyájukkal San Franciscóba költöztek a századfordulón. Harriet itt kezdett a színpad iránt érdeklődni, kíváncsisága és írói tehetsége azonban az újságírói pálya felé terelte.
1902-ben a San Francisco Dramatic Review-ba kezdett írni, de közreműködött a San Francisco Chronicle és a San Francisco Call vasárnapi kiadásában is. Hamarosan a Leslie’s Illustrated Weeklynél helyezkedett el, ahol fotóriporterként dolgozott 1903 és 1912 között. Ő volt az egyik első újságíró, aki írógépet használt. Rengeteget utazott, díjnyertes képeket készített, cikkeket szerkesztett és írt politikai botrányokról, versenyautókról, repülőkről, technikáról és háztartási tippekről. Színházszeretetének és írói készségének hála mindezek mellett még neves drámakritikus is lett, 1911-ben pedig hét forgatókönyvet írt, amelyekből némafilmeket készítettek.
Harriet karcsú volt, magas, életvidám és gyönyörű. Nem csatlakozott az akkoriban egyre népszerűbb szüfrazsett mozgalomhoz, mégis feminista volt. Soha nem ment férjhez, gyereket sem szült, doghányzott és inkább karrierjének szentelte az életét, amiből eltartotta magát és szüleit. Amikor 1906-ban ellátogatott egy autóverseny-pályára, annyira beleszeretett az autókba, hogy saját kocsit vett, amit maga vezetett. Számos cikke a nőkről és nőknek szólt, akiket arra bátorított, hogy kövessék a férfiak útját, beleértve az olyan veszélyes tevékenységeket is, mint a repülés.
A felhők fölé és tovább
1910-ben a New York-i Belmont Parkból tudósított, ahol tanúja volt annak, ahogy John Moisant megkerülte a Szabadság szobrot saját tervezésű és építésű Moisant Biplane repülőjével. Johnnal és nővérével, Matilde-dal is jó barátok lettek, és hamarosan a két nő együtt kezdett repülni tanulni egy Long Island-i iskolában. Négy hónap és 33 repülési óra után Harriet lett az első nő, aki pilótaengedélyt kapott az Egyesült Államokban – és aki éjszaka is repült –, Matilde pedig a második.
Tehetsége volt a repüléshez, de vágyott is rá, hogy bebizonyítsa, a nők éppúgy előre tudnak lépni ezen a területen, mint a férfiak. A Good Housekeepingben azt írta: „Nincs olyan sport, ami ugyanannyi izgalmat és élvezetet adna, és cserébe ilyen kevés izomerőt igényelne. Könnyebb, mint gyalogolni, vezetni vagy autózni, könnyebb, mint a golf vagy a tenisz… A repülés remek, méltóságteljes sport a nők számára, és nincs okunk félni, ha óvatosak vagyunk.”
Lila ruhás nő
Amint átvette jogosítványát 1911. augusztus 1-jén, védjegyévé vált saját tervezésű, egyedi lila szatén repülőruhában, magas szárú fűzős csizmában és lovaglónadrágban kelt útra az Egyesült Államokban. Két hónappal később elrepült a megválasztott mexikói elnök beiktatási ünnepségére is – ekkor találta ki, hogy megpróbál átkelni a La Manche csatornán.
1912. április 16-án ködös reggelre virradt, még a szél is feltámadt. Quimby azelőtt még nem vezette azt a modellt, amivel át akarta szelni az eget Franciaország és az Egyesült Királyság között, soha nem repült nagy távolságot víz felett, és iránytűt sem használt korábban. Ez utóbbit egy brit pilóta, Gustav Hamel adta neki, aki megtanította használni és ragaszkodott hozzá, hogy magával vigye a szerkezetet. Hamel emlékeztette őt, hogy ha csak öt mérföldnyire is letér az útról, eltűnhet a fagyos csatornában, és soha többé nem jön vissza.
Hamel még azt is felajánlotta, hogy felveszi Quimby szaténruháját, és repül helyette, majd titokban helyet cserél vele a leszállás után. Harrietet azonban csak feltüzelték a kételkedők, és még elszántabb lett. Biztonságosan landolt Hardelotban, mindössze 40 kilométernyivel délebbre a tervezett úti céljától. A sors kegyetlen fintora azonban úgy hozta, hogy egyetlen szalagcím sem írt az első amerikai pilótanő eredményéről, mert minden újság a mindössze két nappal korábban elsüllyedt Titanicról cikkezett.
Harriet Quimby tehetséges és szenvedélyes pilóta volt, de végül pont az fogott ki rajta, amit annyira szeretett. 1912. július 1-jén indult a legutolsó útjára a Harvard-Boston légiközlekedési találkozón, amikor elvesztette uralmát a repülőgép felett egy mutatvány közben. Utasával együtt kizuhant az előre bukó gépből, és a nézők szeme láttára zuhantak a halálba a bostoni kikötőben. Az üres repülőgép szinte sértetlenül szállt le, majd felborult a sárban – így ért véget Harriet Quimby élete, aki immár nem csak cikkeket, hanem történelmet is írt.
Fotó: Getty Images
