Művészek és fotósok, akik bemutatják a legtragikusabb emberi sorsokat

2021. október 04.
Éljünk a világ bármely táján, a képek nyelvét mindannyian megértjük – ezt vallják azok a művészek és fotóriporterek is, akik a frontvonalról vagy annak közeléből, a saját művészetükkel magyarázzák el a világnak, hogy mi történik ott, ahol háború van. Ha tudni szeretnénk, hogy mi zajlik azokon a helyeken, ahová csak kevesen jutnak el, akkor érdemes figyelemmel követnünk a munkásságukat. Figyelem, megrázó képek következnek.

Uğur Gallenkuş

Az Isztambulban élő, 31 éves grafikusművész török állampolgárként a menekülthullámmal szembesülve úgy érezte, azonnal cselekednie kell. Egyedülálló látásmódjával a világ különböző pontjain készült fényképeit válogatja össze, majd tökéletes pontossággal helyezi őket egymás mellé úgy, hogy a közönség szembesülhessen a megrázó valósággal: a kétarcú világ kontrasztjával. „A válság megoldását sok bonyolult szóval lehet leírni, de nem kell nyelvet ismerni ahhoz, hogy valaki megértsen egy műalkotást. A művészet mestere minden nyelvnek” – mondta Gallenkuş a műveiről.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Uğur Gallenkuş (@ugurgallen) által megosztott bejegyzés

A szír polgárháború idején éppen üzleti tanulmányokat végzett, majd 2016-ban találkozott Alan Kurdi, a 3 éves szír menekült kisfiú híres fényképével, akit a török tengerparton találtak meg vízbe fulladva. A tragédiákkal szembesülve saját maga kezdte el kitanulni a tervezőprogramok használatát, ugyanis semmit nem tudott a digitális művészetről. „Egy reggel, miközben néztem a híreket, láttam a félelmet és a kétségbeesést a bevándorló családok egy csoportjának szemében, akik megpróbáltak átkelni a tengeren egy jobb életért” – a történtek megdöbbentették, ezért úgy döntött, képein keresztül meséli el a világnak, hogy mi történik ezekkel az emberekkel.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Uğur Gallenkuş (@ugurgallen) által megosztott bejegyzés


Gallenkuş leghíresebb műve a Gyerekek párhuzamos univerzuma (Parallel Universes of Children), amiben a művész szívszorító kollázsaival hívja fel a figyelmet a gyermekeket érintő kegyetlen igazságtalanságokra. Az elmúlt években sokak kerültek bizonytalanságba, míg mások elkezdték megkérdőjelezni az egykor természetesnek vett dolgokat. Az albumban a grafikus meghatóan ábrázol egy sor, napjaink gyermekeit érintő égető és releváns kérdést: az éhezéstől a szegénységig, a gyermekkereskedelemtől, a gyermekmunkától, a gyermekkatonaságtól, a bevándorlástól és az egészségügytől egészen az oktatásig.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Uğur Gallenkuş (@ugurgallen) által megosztott bejegyzés

Afshin Ismaeli

Ismaeli az Oslói Egyetemen végzett újságíró tanulmányokat, majd 2005-ben indult el első, iraki bevetésére. Konfliktuszónában, Irak és Irán határán született gyermekként már korán szembesült a halállal, azóta is tisztán emlékszik a bombák hangjára. A bátor fotóriporter Szíriából, Irakból, Iránból, Görögországból, Boszniából és Törökországból is tudósított – ahol elmondása szerint 2016-ban, a puccs idején bebörtönözték és megkínozták őt. „Ez egy fontos munka, és szeretem is csinálni. Fontos, hogy azokkal az emberekkel legyünk, akik szenvednek a konfliktusok során, ők pedig elmondják a történeteiket” – nyilatkozta egyszer a menekültek életéről tudósító fotóriporter.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Afshin Ismaeli (@afshinismaeli) által megosztott bejegyzés

„Kényelmesebben érzem magam olyan helyeken, amelyeket az emberek ijesztőnek találnak, mint a családommal, ahol az élet biztonságos és egyszerű” – mondta. Ismaeli arra áldozza életét, hogy a háborúkat, konfliktusokat és humanitárius kérdéseket dokumentálja a nyilvánosság számára. Irakban és Szíriában az ISIS elleni katonai hadjáratokról számolt be, 2017-ben, a moszuli háború feltárása során pedig meg is sérült. Munkáját a sérülések és a poszttraumás-stressz szindróma ellenére sem hagyta abba, képeit számos norvég lap, a The New York Times, a BBC, a Forbes és más sajtóorgánumok is publikálták.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon


Mohammed Zaanoun

Zaanon Gázában született egy 12 gyermekes család negyedik gyermekeként. Mindössze 12 éves volt, amikor híradósként kezdett dolgozni, és ezzel a szülei álmát is teljesítette. Karrierje azzal kezdődött, hogy egy barátja, aki sikeres fotóriporter, adott Zaanounnak egy régi kamerát, ő pedig mindent megtett azért, hogy a lehető legtöbbet fejlődjön. Képeivel számos díjat nyert, ezek közül is a legrangosabb a Palesztin fotográfia hőse díj.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Mohammed Zaanoun (@m.z.gaza) által megosztott bejegyzés

Gázaiként már születése óta testközelből ismeri az erőszakot, így nem meglepő, hogy benne is megvan ez a hatalmas bátorság, ami a konfliktuszónás fotóriporteri munkához szükséges. Még az sem riasztotta őt el a háborúktól, hogy 2006-ban munka közben egy rakéta súlyosan megsebesítette a mellkasán, a hasán, és örök hegeket hagyva az arcán.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Mohammed Zaanoun (@m.z.gaza) által megosztott bejegyzés


Steve McCurry

McCurry 1950-ben született az Egyesült Államokban, majd később a Pennsylvania State újság fotósaként kezdett doglozni, miközben egyetemre járt, ahol színművésznek tanult. Szabadúszó fotósként McCurry gyakran letért a kitaposott útról, de munkájában mindig a háborúra és annak következményeire összpontosított. Pályafutása elején az orosz invázió előtt egészen Afganisztánig utazott, hogy filmet forgasson. Az orosz és az afgán erők közötti harcról készült felvételeket a ruhájába varrva csempészték ki az országból – helyi népviselet volt rajta, hogy ne legyen feltűnő. Ezután Bejrútból, Kambodzsából, Iránból, Irakból, a Fülöp-szigetekről, majd később Afganisztánból is tudósított.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Steve McCurry (@stevemccurryofficial) által megosztott bejegyzés

McCurry fotói nem a hatalmas hadseregek közötti csatákról szólnak, hanem a háború emberekre és bizonyos helyszínekre gyakorolt hatásairól. Szívbemarkoló fényképein keresztül mutatja be a háborúk kellős közepén élő emberek tapasztalatait, valamint a háború által sújtott tájakon okozott károkat. Képei gyakran az alanyok arcára összpontosítanak, hogy megmutassa kendőzetlen érzelmeiket – McCurry műve az afgán Mona Lisaként emlegetett, Az afgán lány című 1984-ben készült fotó is, ami a National Geographic magazin címlapján jelent meg 1985 júniusában.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Steve McCurry (@stevemccurryofficial) által megosztott bejegyzés


Barialai Khoshhal

A mindössze 24 éves Barialai Khoshhal az afganisztáni Kandaharban született és nőtt fel. Egészen kisgyermek kora óta rajong a művészetért, és mindössze 9. osztályos volt, amikor fotózni kezdett. Mára dokumentarista és hírfotósként dolgozik.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Barialai Khoshhal (@barialaikhoshhal) által megosztott bejegyzés

A fiatal fotós minden álma, hogy egyszer majd a National Geographickal dolgozhasson, ráadásul nem is halad rossz úton: 2017-ben ő nyerte az UNESCO által szervezett kabuli fotó biennálét. „Azt hiszem, egyetlen fotó felér ezer kimondhatatlan szóval” – nyilatkozta egy interjúban.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Barialai Khoshhal (@barialaikhoshhal) által megosztott bejegyzés


Fotó: Uğur Gallenkuş Instagram

Olvass tovább!