A pszichológia sokáig kizárólag a patológia alapú megközelítést alkalmazta, tehát elsősorban a valamilyen szempontból nem egészséges emberi psziché érdekelte. Az ezredfordulón ez a gyakorlat a pozitív pszichológiai iskolával egészítődött ki, amely immár az egészséges emberi psziché és a pozitív emberi tulajdonságok, érzelmek iránt is érdeklődést kezdett el mutatni, az emberi boldogságra és teljességre kezdett el fókuszálni. Ez önmagában fontos és megkerülhetetlen, hiszen azóta tudjuk, hogy a pozitív életszemlélet és a pozitív érzések valóban erőforrásként tudnak szolgálni és javíthatják az egyén problémamegoldó készségét is, azonban vannak esetek, amikor a pozitivitás nem autentikus reakció, így nemhogy segít, de még ront is a problémán.
„Nézd a jó oldalát!”
Ha a pozitivitás a valódi érzések elfedésére szolgál, ha bűntudat érzésével párosul, ha mások meghallgatására pozitív idézetek vagy kijelentések, relativizálás a válasz, valós reakció és támogatás helyett, ha mások megszégyenítésére vagy fenyegetésére használják a „pozitív” gondolatokat, akkor biztosan toxikus a pozitivitás.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
„Ne gondolj rá, maradj pozitív!”, „A végén úgyis minden megoldódik”, „Ha én meg tudtam csinálni, akkor te is!”, „Minden okkal történik”, „Nézd a jó oldalát!”, „Lehetne sokkal rosszabb is!” – A fenti mondatok mindegyike toxikus, mert semmibe veszi a problémával küzdő személyét.
A mérgező pozitivitás azért veszélyes, mert a fájdalmainkat, a kisebb-nagyobb veszteségeket nem engedi megélni vagy éppen feldolgozni és beszélni róla, ezzel pedig lassítja vagy kifejezetten megakasztja a gyógyulást, hosszútávon rontja a mentális egészségi állapotunkat. Gyakori, hogy később a fel nem dolgozott, elfojtott érzelmek, traumák komolyabb testi-lelki problémák formájában térnek újra vissza az egyén életébe.
Sokszor persze egyáltalán nem tudatosan, ártó szándékkal használjuk a toxikusan pozitív nyelvi fordulatokat, valószínű, hogy segíteni szeretnénk valami pozitív gondolattal a másik helyzetén, esetleg nem tudunk mit kezdeni a másik fájdalmával vagy megijedünk a másik megrendültségén, ezért hangoznak el ezek a bevett panelek. Azonban el kell fogadnunk, hogy sajnos vannak olyan emberi helyzetek, amiben semmiféle jó nincs, ha mégis belemagyarázzuk, akkor hazudunk. A barátainknak sokkal jobb a hallgató, együttérző jelenlétünk, mint a hamisan pozitívan csengő lózungok.
A legfájdalmasabb mondatok, amiket egy gyerektelen nőnek mondhatsz
Szeretnék gyereket? Igen! Ez egyedül azonban nehezen fog menni. Minden gyerektelen nőnek más-más okból alakult „így” az élete. Egy azonban közös bennünk: bizonyos kérdések kifejezetten bántók tudnak lenni, főleg ha az egy gyermekes baráttól érkezik.Különösen most, a közösségi média toxikusan pozitív közegében nagyon nehéz elfogadni és megélni, hogy az élet nem konstans boldogság, más érzelmek is teljesen normálisak és létjogosultságuk van. A közösségi médiából könnyű azt leszűrni, hogy rajtunk kívül mindenki boldog, egészséges és gazdag, csakis velünk történnek veszteségek, ráadásul a traumákkal való megküzdés is könnyűnek és mindig gyorsnak, sikeresnek tűnik a hamisan pozitív Instagram-posztok világában. Könnyen úgy érezhetjük, hogy mi vagyunk a negatívak, a gyengék és a rosszak, ha nem tudunk a való életben is gyorsan, hatékonyan megküzdeni a minket ért traumákkal.
Mit tegyünk ellene?
Ha jellemzőek ránk a fenti példamondatok, akkor mi magunk is a mérgező pozitivitás közvetítői vagyunk és itt az ideje, hogy felhagyjunk vele. Habár sokszor nem tudatosan, de magunknak és azoknak az embereknek ártunk ezzel, akikre a legjobban számítunk. A mérgező pozitivitás gyakorlása helyett törekedjünk az egyensúlyra, a jó és rossz érzelmek elfogadására a mindent vagy semmit gondolkodás helyett. Sokkal jobb, ha a következő mondatokra cseréljük ezeket az egyébként köznapi fordulatokat: „Írd körül, mit érzel, figyelek!”, „Látom, hogy nagyon feszült vagy, tehetek valamit?”, „Ez nagyon nehéz.”, „Hogyan tudlak támogatni ebben a nehéz időszakban?”
Ha viszont mi vagyunk kitéve mások mérgező pozitivitásának, akkor az biztosan tudat alatt is hat ránk. Különösen akkor árthatnak a toxikus mondatok, ha a traumát átélt személy önmaga is küzd azzal, hogy megfelelő helyen kezelje a problémáját. Ilyenkor a külvilág bagatellizálása sokszorosan negatívan hathat, mert a traumatizált személy nem kapja meg a társadalmi legitimizációt. A legjobb, ha ebben az esetben próbálunk egészséges határokat felállítani. Az élet szép, de egyben fájdalmas és tökéletlen is. Ha a negatív oldalát elhazudjuk, attól ez még nem lesz másképp.
Fotó: Getty Images
