A kisfiú dilemmáján túl vagyunk, szerencsére mindent szépen elrendeztünk. Anna megbékélt a helyzettel, Zolika pedig levelet írhatott az apukájának – természetesen a biztonsági előírások mellett. Ahogy ez a feszültség feloldódott, láthatóan nyugodtabbak mindketten. Viszont szeretném, ha szerves részei lennének ennek a közösségnek, így már az ünnepi készülődésben is szánok Annának egy kis feladatot. Arra gondoltam, ha Anna írja össze a gyerekek karácsonyi kívánságait, jobban megismerkedhet mindenkivel.
Hogy kerül az ajándék a fa alá egy anyaotthonban?
„Van egy perced rám? – kapom el egy pillanatra a folyosón, de már ahogy kimondtam, tudtam, hogy nem így kellett volna. A hirtelen mozdulatoktól ugyanis még mindig összerezzen. – Nincs baj, ne aggódj! Csak kitaláltam egy apró feladatot a számodra, ha van kedved segíteni nekünk a karácsonyi készülődésben.”
„Segítek, ha megmondod, miben” – mondja bátortalanul.
„Össze kellene írni, hogy melyik gyerek milyen karácsonyi ajándékot szeretne. Csinálnánk egy listát, hogy lássuk, mi mindent kell beszerezni. Sok olyan adományozó partnerünk van, aki manóként segít nekünk a megvalósításban, de a pénzadományokból is mindig szánunk erre keretet. Amikor pedig beszereztünk mindent, be is csomagoljuk őket együtt. Mit szólsz hozzá?”
Hogy kerül az ajándák a fa alá egy anyaotthonban?
A kedveskedés lehetősége feldobja, végre látom a csillogást a szemében.
„Teljesítjük a gyerekek kívánságait? Olyan ajándékot kapnak, amire vágynak?”
„Igen! Persze! Erre nagyon figyelünk, hogy legalább egy olyan ajándék legyen mindenkinek a fa alatt, ami személyes” – magyarázom neki.
„Szívesen” – vágja rá.
„Nálunk itt az otthonban az a szokás, hogy az anyukákat kérdezzük meg, mit szeretnének a gyerekeik. Hiszen ők tudják, látják a legjobban, mire vágynak a kicsik. Mit szólnál, ha az első kérdést együtt tennénk fel az egyik anyukának? Akkor megfigyelheted, én hogyan szoktam csinálni. Csak ügyesen, nehogy a gyerekek meglássanak minket” – mondom mosolyogva.
Ahogy ránézek Annára, mintha kezdené visszakapni az erejét, tűz lobban benne. És ezek azok a pillanatok, amiért megéri ezt a szakmát választani. Visszaadni valakinek a reményt a jóra, a biztonságra, hihetetlen örömmel tölt el engem is. Sokszor összeszorul a lelkem a bentiek nehéz sorsától, de aztán jön egy ilyen pillanat, és mindenért kárpótol. Felemelő érzés.
A cikket az otthonban dolgozó munkatársunk írta. Vezetékneveket a beazonosíthatóság miatt nem közölhetünk.
Forrás: Gyermekláncfű Anyaotthon Alapítvány Fotó: Unsplash
Olvass tovább!
