Arról, hogy pontosan ki is Andrew Tate, már részletesen írtunk, de pár pontba összefoglalva ennyit kell tudnunk a nőgyűlölő influencerről:
- Tate szerint a nőknek nem kéne vezetniük, a férfiak tulajdonát képzik és otthon van a helyük, a szexuális erőszak áldozatainak pedig felelősséget kellene vállalniuk az őket ért erőszakért. Leginkább 18-19 éves lányokkal szeret randizni, hiszen ők könnyebben manipulálhatók.
- Óriási hírnevet szerzett az interneten, mint „a toxikus maszkulinitás királya” – 2022 nyarán robbant be igazán, videói összesen több mint 11 milliárd megtekintéssel rendelkeznek, júliusban többet kerestek a nevére, mint Kim Kardashianéra. Már augusztusban letiltották Instagramról, Facebookról és Tiktokról is a dehumanizáló, nőgyűlölő tartalmai miatt.
- Tate többször is beszélt arról, hogyan és miként követett el erőszakot nők ellen, de amikor az Egyesült Királyság rendőrsége vizsgálódni kezdett a visszaélésekkel kapcsolatos vádak miatt, elhagyta az országot és Romániába költözött a lazább törvények reményében.
- Végül mégis Romániában tartóztatták le, mikor Greta Thunbergnek címzett egy szerencsétlen tweetet. A hatóságok szerint „loverboy módszerrel” csábított el nőket – érzelmileg manipulatív módon elhitette velük, hogy kapcsolatuk és Tate szerelme valós feléjük, hogy össze akar velük költözni és házasodni. Így szállított nőket Bukarest környékére, ahol állítólag fizikailag bántalmazták és pornográf tartalmak készítésére kényszerítették az áldozatokat.
- A román hatóságok embercsempészet, szervezett bűnözés és nemi erőszak miatt folytatnak ellene eljárást. Jelenleg három nő vádolja szexuális erőszakkal Tate-et, egyikük a Vice World Newshoz juttatott el olyan hangfelvételeket, amelyeken többek között Tate arról is beszél, hogy meg akarja őt erőszakolni.
A nyár folyamán sokan csak legyintettek Tate viselkedésére, mondván, hogy csak felvett egy személyiséget, és amúgy is szatíraként kell értelmezni a videóit, hiszen Tate tudatosan mond kiakasztó dolgokat, hogy hírnevét ezzel is növelje.
Azonban nem feledkezhetünk meg arról, hogy Tate követőinek legnagyobb része fiatal fiúkból és férfiakból áll, akik végre azt érzik, hogy valaki megérti őket, hogy Tate meghallja a bizonytalanságaikat. A gyenge pontjukra rátapintva Tate könnyedén tudta manipulálni a közönségét.
Igaz, hogy a férfiak kiváltságos helyzete már nem a régi.
Minden bizonnyal igaz, hogy a férfiak privilégiuma nem azt nyújtja, mint korábban. Annak ellenére, hogy a nők még mindig nem egyenlőek a férfiakkal – gondoljunk a fizetésbeli különbségekre, a nők elleni erőszakra vagy a láthatatlan munkára – mégis tagadhatatlan, hogy az utóbbi században rengeteget haladt előre a nők helyzete. A feminista mozgalmak elérték, hogy a nők szavazhassanak, bankszámlát nyithassanak, szabadon házasodjanak és váljanak, illetve a szexuális szabadság is rengeteget fejlődött, legyen szó a szex körüli tabuk lebontásáról, a fogamzásgátlásról vagy az abortuszról. A munkaerőben való részvétel és a társadalmi normák lazulása elősegítette, hogy a nők financiális és általános értelemben is szabadabbak legyenek, nem kell arra várniuk, hogy egy férfi kiválassza és eltartsa őket. Így a férfiak elvesztettek egyfajta kontrollt is a nők felett, ami ahhoz is vezetett, hogy…
(…) a férfiak társadalmi neméhez kapcsolódó normák és elvárások is megborultak.
Mivel a nőknek már nincs konkrét szükségük a férfiakra, a párválasztási sztenderdjeik is megemelkedtek – nem elég a pénzügyi stabilitás, érzelmileg is intelligens párt keresnek. Nem beszélve arról, hogy a férfiak a társkereső appokon 62%-osan felülreprezentáltak, ami szintén megnehezíti számukra a pártalálást. Ez, illetve az elveszett tradicionális gondoskodó szerep a „magányos egyedülálló férfiak felemelkedéséhez” vezetett. Az elveszettség érzete és az általános magányosság olyan nőgyűlölő csoportok kialakulásához vezetett, akik sokszor a feminizmust vádolják a saját rossz érzésük miatt – őket hívjuk inceleknek (az involuntary celibate rövidítése, magyarul kényszercölibátus). Számukra a magány nehezteléssé, nőgyűlöletté és bizonyos esetekben erőszakba torkollik. Az emberi kapcsolataik (hangsúlyosabban a nőkkel való kapcsolataik) hideggé és tranzakcionálissá válnak, egyesek pedig a nők és a szex „újraelosztását” követelik.
De hogy jön ide Andrew Tate?
A legtöbben nem a szexista beszólásai miatt kezdik el Tate tartalmait fogyasztani, hanem a gondolkodásmódja, üzleti tanácsai vagy fitnesztippjei miatt. „Legyen erős mindseted, dolgozz keményen, csinálj karriert, állj a saját lábadon”. Emellett Tate egymagában reprezentál egy olyan „ideális férfi képet”, amire a fentebb leírt csoportok vágynak – izmost test, szivarok, drága öltönyök, luxuskörnyezet, bikinis nők jachtokon. Ezt a „siker” képet adta el a Hustler’s University tagjainak is, akiket úgy vett rá, hogy havi 49,99 dollárt fizessenek egy üzleti és befektetési kurzusért, hogy azt ígérte, havonta akár 10 000 fontot is kereshetnek kriptobefektetésekkel és új tagok toborzásával – ezzel lényegében egy kiemelkedően profitábilis piramisjátékot felépítve.
Ezzel az „alpha male” perszónával képes volt bevonzani egy széles réteget, amely aztán átjárót biztosított a szélsőséges, nőgyűlölő nézeteihez.
Ahelyett, hogy egyenlőségre épülő, egészséges férfi-női kapcsolatokról beszélne, Tate nézetei felületes, evolúciós logikára épülnek, miszerint a nők predesztináltan arra vágynak, hogy valaki ledominálja őket. A férfiasság olyan víziójáról beszél, ahol a luxusautók és a nők egy szinten mozognak, mint tárgyak, amiknek az értékét csak az adja, hogy férfiak vágynak-e rájuk.
Most, hogy Tate ellen embercsempészet, szervezett bűnözés és nemi erőszak miatt folytatnak eljárást, láthatjuk, hogy személyisége nemcsak egy kreált perszóna volt, hanem ténylegesen ezek az elvek mentén élte életét. Az elszállított nők tényleg a tulajdonát képezték és tényleg otthon volt a helyük, nem hagyhatták el Tate lakását – bántalmazta és szexmunkára kényszerítette őket, ezek után pedig még profitált is a manipulált nők testéből.
A változásnak társadalmilag kell történnie, mindannyiunknak szerepet kell vállalnunk benne.
Magában az a tény, hogy egy Andrew Tate-szerű alak ilyen népszerűségnek örvendezhet, rettenetesen rémisztő képet fest a társadalom gondolkodásáról és értékeiről. Nem beszélhetünk nemek közötti egyenlőségről, amíg azt látjuk, hogy olyan primitív és kimondottan nőgyűlölő elvek „menők”, amiket Tate is képvisel. Beszélhetünk a láthatatlan munka fogalmáról, de amíg a nőkre még mindig ennyien csak tárgyként tekintenek, sokkal messzebb vagyunk a céltól, mint gondoltuk.
Ezek a káros gondolatok egy széles spektrumon léteznek – az „ártalmatlan” szexista viccektől a súlyos, erőszakos bűncselekményekig. Rettenetesen fontos, hogy (mint a legtöbb dolgot) ezeket a nézeteket terjesztő alakokat is kritikusan közelítsük meg, nem legyinthetünk a viselkedésükre, főleg, ha ilyen eléréssel rendelkeznek. Ha nem konfrontáljuk ezeket az attitűdöket rögtön az elején, fennáll a veszélye annak, hogy tovább terjesszék rothadó gyökereiket.
Nőként továbbra is harcolnunk kell, fel kell szólalnunk a minket érő elnyomások ellen, edukálnunk kell egymást és a férfiakat is, nyomást kell gyakorolnunk a politikusokra – legyen szó mindennapos szexizmusról vagy abortuszt korlátozó törekvésekről.
