Verónica Cruz Sánchez, mexikói aktivista
Az első mexikói emberi jogi aktivista, akit a Human Rights Watch az Emberi jogok védelmezője díjjal tüntetett ki, a Time pedig pár napja a 12 nőt felsorakoztató, illusztris Woman of the Year listájára is beválasztotta. Verónica tinédzser kora óta kampányol a társadalmi igazságosságért, célja, hogy felhívja a figyelmet a túlnyomórészt iskolázatlan, őslakos és elszegényedett nők helyzetére, akiket Mexikóban abortusz vagy vetélés miatt börtönöztek be. 2001-ben megalapította a Las Libres feminista szervezetet, amely ma már Amerikában is tevékenykedik. Sok éven át küzdöttek a nők jogaiért Guanajuato államban, céljuk a mélyen konzervatív Mexikóban az abortusztilalom eltörlése volt: a mexikói legfelsőbb bíróság 2021. szeptember 7-én kimondta, hogy az abortusztilalom alkotmányellenes, és alkotmányos jogot biztosított az eljáráshoz minden nőnek. A siker ellenére Verónica és szervezete tovább folytatja a munkát, hogy a nehezebben elérhető bennszülött és vidéki nőket is tájékoztassák a jogaikról.
Alice Aedy, dokumentumfilm-rendező
Politológiából és történelemből szerzett diplomát, de hamar kiábrándult a közéletből, és felismerte, hogy ha változtatni akar, akkor az emberek személyes történeteire, tragédiáira kell fókuszálnia. 2015-ben egyenesen a frontvonalból, menekülttáborokban, Európa-szerte és a Közel-Keleten kezdte dokumentálni az emberek életét, 2018-ban pedig átvehette dokumentumfilm-rendező diplomáját az UCL-en.
Párjával, Jack Harrissel saját kreatív stúdiót alapítottak, és többször együttműködtek már a National Georgraphickal is. Kis csapatukkal rendszeresen látogatják a háború sújtotta és a klímaváltozás szempontjából leginkább érintett területeket, hogy filmen és dokumentarista fotókon keresztül meséljék el a helyiek történeteit. Alice célja, hogy hangot adjon a marginalizált csoportok számára, miközben folyamatosan inspirálja a női filmeseket és kreatív szakembereket, hogy beszámoljanak azokról a problémákról, amelyek túlzottan háttérbe szorultak. Például adománygyűjtő kampányt indított a bolygó kincseit védő őslakos közösségek számára, és alapított egy programot, amin keresztül hangot adhat a női történetmesélőknek.
Közösségimédia-felületein rendszeresen beszámol a bolygó legégetőbb kérdéseiben bekövetkezett változásokról, legyen az a brazil elnökválasztás, ami az egész Föld életére kiható, Amazonast érintő kérdések miatt (is) fontos volt, arról, hogy miért kell meghallanunk a természetet mélyen ismerő őslakos aktivisták hangját, vagy éppen arról, hogy mi adhat nekünk reményt a jövőre és a túlélésre nézve.
Tapasztó Orsi
Bár nagyon sok nőtársamért rajongok, Tapasztó Orsi az egyik legkedvesebb. Kolléganőnk, Lukács Luca beszélgetett vele a Mit gondol? podcastben, amikor öt percre találkozhattam vele, karizmatikus személyisége pedig azonnal levett a lábamról. Azonnal feltűnt, hogy milyen szépen beszél, míves szépségű mondatait laza könnyedséggel szövi, amelyek azon túl, hogy csurig vannak humorral és jókedvvel, mélyek és tűpontosak. A nevét addig csak a @nemakarokbeleszolni sorozat kapcsán hallottam, mivel az anyaság műfaja és én nem keresztezzük egymást, nem nagyon kattintottam, csak a podcast után lettem követője. A sekélyes influenszervilágban úgy hatott, akár egy üstökös. A 39 éves anyuka fizika-kémia szakon szerzett diplomát (amiért nagyon irigylem, nekem is ez volt érettségi után az A-terv), egy ideig pedagógus, majd kutató volt, az örökbefogadás kapcsán mentálhigiéniás szakembernek készül, és ami a legjobb, közelebb akarja hozni az emberekhez a tudomány szépségét. Nincs még egy olyan ember, aki ilyen szexin tudná elmagyarázni, hogy mi az a nukleáris erő, vagy azt, hogy molekuláris szinten mi történik egy szépségápolási termékben. Imádom! Végre egy józan, okos, őszinte, valóságos és pozitív kisugárzású nő ebben a nagyon szürke kis országban.
Amikor nem tudunk egyvalakit kiemelni…
Ha az egyetemen kézhez kaptam egy-egy elméleti szeminárium bibliográfiáját, mindig izgulva néztem át a neveket, van-e közötte nő. Egyszer rájöttem, hogy mások is éppen így voltak ezzel. Egyszer társaságban mesélték, hogy van egy fantasztikus szerző, aki ráadásul nő, Pierre Nora – és mesélték, mi mindenről írt gondolatébresztő meglátásokat. A francia történész sokkal inkább Pierre, és nem Nora/Nóra, de a történet jól mutatja, a bölcsészhallgatók mennyire szomjaztak a női gondolkodókra. Most, néhány év távlatából tudatosítottam csak, mennyire kerestem én is nőként a helyemet az akadémiai világban és hogy mennyire máshogy rögzültek azok a szövegek, amiket nők írtak. Ha csinálnék az íróasztalom fölé egy tablót inspiráló, független, hangjukat hallató nőkről, akkor a táblámon biztosan ott lenne a virtuóz gondolkodó, Susan Sontag, a lélekre és szellemre egyformán ható Heller Ágnes, a művészek közül pedig a mindig alázatos és káprázatosan tehetséges Törőcsik Mari és a bátor, kísérletező, örök kíváncsi Marina Abramović. Áh, és ki ne hagyjam Ország Lilit, akinek a művészete eddig a legnagyobb hatást gyakorolta rám. Nézzétek meg egyszer élőben a Táj lámpásokkal vagy a Nő fátyollal című festményét, és érteni fogtok.
Fotó: Getty Images
