Nem akarok túl rámenős lenni, ezért nagyon finoman sétálok oda Lilihez, aki még viszonylag új az otthonban, az anyukájával körülbelül két hónapja érkeztek hozzánk. A kisasztalnál színezget, gondoltam, remek alkalom, hogy kicsit feltérképezzem, hogyan érzi magát.
„Mit rajzolsz, Lili?” – kérdem barátságosan, nehogy elijesszem.
„Cicákat” – mondja még kissé visszafogottan.
„Megengeded, hogy melléd üljek? Lehet, hogy én is rajzolok valamit!”
„Uhum” – bólogat.
Elkezdek rajzolgatni, hogy ne érezze faggatásnak ezt a beszélgetést, de muszáj kicsit megtudakolnom, hogyan érzi magát. A pszichológus kolléga csak kéthetente tud jönni hozzánk, ezért fontos, hogy mi magunk is átlássuk a benti folyamatokat.
„És hogy érzed magad nálunk, Lili? Van már legjobb barátnőd?”
„Nagyon sok a kicsi és velük nehéz játszani – mondja, majd tart egy kis szünetet. – De Dalma aranyos. Ma is kicsit rajzoltunk együtt, csak elment valahova az anyukájával – megint egy kis csend. – Igazándiból Zsófi hiányzik innen, ő az én legjobb barátom.”
„Ezt, képzeld, anyukád is mesélte – nyugtatom. – Azt találtuk ki, hogy írunk neki, így tudtok majd beszélgetni egymással.”
Erre nem válaszol semmit.
Ezek az érzések kavarognak egy 11 éves kislányban
„Apa is hiányzik.”
„Tudom, ez egy nehéz helyzet neked” – simítom meg a kis fejét. Nem nagyon néz rám, rajzol beszélgetés közben, de már annak is örülök, hogy ezeket elmondta. „Na és mit szeretsz itt a legjobban?” – próbálom oldani a szituációt.
„A délutánokat és a vacsora előtti filmnézést, olyankor anya is ott van mellettem.”
„És a dadusok kedvesek?” – kérdem.
„Zsuzsi nénivel sok időt töltünk együtt a tanulás miatt. Sok itt a lecke a másik sulihoz képest, de ő sosem kiabál velem, pedig nem mindig értem a feladatot. Jó vele.”
„Volt olyan, aki korábban kiabált?”
„Igen, a nagyi, úgyhogy ő kicsit se hiányzik. Mindig csak veszekedett velünk.”
„Mi itt nem kiabálunk!” – jelentem ki határozottan. – Na, és voltál ugrálni a hétvégén?”
„Igen! A legjobb játék volt, ahol valaha voltam – ezt már úgy mondja, hogy rám is pillant. – Dalmával tornagyakorlatoztunk a trambulinon!”
„Na, akkor mit szólsz hozzá, ha most te is kívánhatsz egyet? Lerajzolod, mi legyen a következő program?”
„Lehet holnap? Kicsit elfáradtam.”
„Jó, legyen holnap! De ne felejtsd el, jövök érte!”
Ahogy felállok mellőle, az ajtóból visszafordulva már látom, hogy nem tolja ki holnapra a dolgot. Elővesz egy papírt és elkezd gondolkozni. Alig várom, hogy megnézzem, milyen kívánságát tudjuk teljesíteni Lilinek. Ha már lelkileg ilyen nehéz nekik, legalább ezekkel a programokkal feldobhatjuk kicsit a mindennapjaikat.
ui: A rajz másnap el is készült: Lili tényleg nagyot álmodott, a képen Párizsba utazik. Azt mondta, olyan sok szép helyet lát a tévében, ő is szeretne oda elmenni.
A cikket az otthonban dolgozó munkatársunk írta. Vezetékneveket a beazonosíthatóság miatt nem közölhetünk.
Forrás: Gyermekláncfű Anyaotthon Alapítvány, Fotó: saját, Unsplash
