Az önismeret egyik első lépése személyiségünk feltérképezése, aminek része az is, hogy elhelyezzük magunk az intro- és extrovertáltság skáláján. Ez a személyiségjellemző a Freudtól örökölt jungi terminológia szerint a „libidó” áramlásának irányát jelöli, vagyis hogy önmagunk felé, vagy a külvilág irányába áramlik-e ez a a belső energia. Ez a fontos dimenzió leginkább a társas helyzetekhez való viszonyulásunkat segíthet megérteni, és szinte minden pszichológiai személyiségteszt (például az egyik leghíresebb Myers-Briggs típuselmélet) használja skálaként. Egyesek ennek a skálának valamelyik végéhez közelebb állnak, azonban nem kell megijednünk, ha egyik személyiségtípussal sem tudunk igazán azonosulni.
Személyiségünk különböző preferenciák és elvárások halmaza, amelyek segítenek kialakítani a világról alkotott nézeteinket. A személyiségjegyek már fiatalkorunkban kialakulnak, és idővel valamelyest rögzülnek.
Minden fejben dől el
Ez igaz lehet abból a szempontból, hogy a személyiségünket részben agyi felépítésünk határozza meg – ezért reagálnak a legtöbb helyzetre másképp az extrovertáltak és az introvertáltak. A skálán való elhelyezkedés leginkább a dopamin hormon termelődésétől függ.
A dopamin a jó közérzet kialakulásáért felelős vegyi anyag, amelyet az agy kellemes hatásokra való válaszként termel. Az introvertáltak és extrovertáltak ugyanannyi dopaminnal rendelkeznek, azonban az extrovertáltak „jutalmazzák” a dopamintermelést. Például egy rendezvény előtt motiváltnak és energikusnak érzik magukat, eközben egy introvertált félelmet – vagy csak kevesebb lelkesedést – érezhet, ugyanolyan körülmények között.
Kevesen vannak, akik teljesen extro- vagy introvertáltak, általában mindkét típus jellemzőit magunkban hordozzuk. Sokan ugyanolyan mértékben érzik magukat extrovertáltnak, mint introvertáltnak, ez egyáltalán nem rendellenes, sőt, újabban egyre gyakoribb.
A harmadik személyiségtípus: az ambivertált
Az ambivertált személynél szinte nagyjából egyformán jelentkeznek az extroverzió és az introverzió sajátosságai. Az elnevezés – ambi (latin eredetű szó) – pont erre a kettősségre utal. Az ambivertáltak (nevezik még centrovertáltnak is) jelentős fölénnyel rendelkeznek az extrovertáltakkal és introvertáltakkal szemben. Mivel személyiségük nem hajlik túl erősen egyik irányba sem, könnyebben tudják a többi emberhez igazítani hangulatukat.
Előfordulhat, hogy valaki eleinte nem is ambivertált. Ha egy introvertált személy fejleszti extrovertált tulajdonságait, akkor eltolódhat az ambivertált beállítódás felé. Ez igaz akkor is, ha egy extrovertált személy szert tesz néhány introvertált jellemzőre. Az ambivertált személyiség egyik fontos jellemzője, hogy az őt érintő ingerek tekintetében is a skála közepén áll: elviseli a több ingert, azonban nincs szüksége sokra sem.
Ennek köszönhetően képes előtérbe helyezkedni, máskor pedig háttérbe vonulni, mindezt gond nélkül.
Kiválóan alkalmazkodnak bármilyen társasághoz. Egy beszédesebb csoport esetén figyelemmel hallgatnak, félénkebb emberek között pedig felöltik a csevegő szerepét. Szeretik a társaságot, és attól sem riadnak vissza, ha néha ők kerülnek a középpontba. Nyitottak az új emberek megismerésére, rendezvényekre, azonban szükségük van a nyugalomra, hogy feltöltődhessenek.
Honnan tudom, hogy ambivertált vagyok?
Fontos tisztában lenni azzal, hogy milyen személyiségtípussal rendelkezünk. Ez segíthet minket abban, hogy felismerjük erősségeinket és gyengeségeinket, majd szükség esetén ezek függvényében tudjunk fejlődni.
Ha nem tudod magad elhelyezni a skálán, akkor könnyen megeshet, hogy ambivertált vagy. Íme néhány jel, amelyek segíthetnek eldönteni a kérdést:
- könnyen elbeszélgetek bárkivel, azonban fárasztanak és untatnak a felszínes beszélgetések
- rugalmas vagyok, megtalálom az emberekkel a közös hangot
- szeretek a középpontban lenni, de jól érzem magam megfigyelő szerepben is
- szívesen ismerkedem, de leginkább a barátaim jelenlétében
- nem esik nehezemre társaságban lenni, viszont elfáradok, ha túl sok időt kell emberek között töltenem
- jól dolgozom csapatban is, egyedül is
- megbízom az emberekben, de hajlamos vagyok távolságtartón és szkeptikusan viselkedni
- szívesen vagyok egyedül, viszont hamar megunom a magányt
- egyesek szerint én vagyok a társaság lelke, más viszont csendesnek talál
Hogyha ezen sajátosságok nagy része igaz rád, akkor nagy valószínűséggel ambivertált vagy.
Nincsen jó vagy rossz oldal
Mindhárom beállítódás (extrovertált, introvertált, ambivertált) egyaránt normális és egészséges. Egyikőjük sem jobb a másiknál, mindháromnak megvannak az erősségeik és gyengeségeik.
Azért lehet jó ötlet jobban megismernünk a személyiségtípusunkat, hogy tisztább képet kaphassunk arról, hogy miben vagyunk igazán jók, és mely területeken szükséges fejlődünk. Nem szabad a személyiségtípusok alapján összehasonlítanunk magunk másokkal, mert nemcsak alaptalan feltételezések örvényébe kerülünk, hanem a mentális egészségünknek is ártunk ezáltal. Igyekezzünk minél jobban kiismerni személyiségünk, hogy harmóniában élhessünk önmagunkkal.
Szerző: Balogh Sarolta gyakornok, Illusztráció: Kántor Zsófia gyakornok, Forrás: Egyéniségépítés, Henry Ford Health