Szovjetunióban, Leningrádban született, egyéves kora óta él Magyarországon, igazi otthonának mégis a Tiszát és a Tisza-tavat tekinti. Édesapjától örökölte a természet szeretetét és már régóta tudja, hogy az életútja szorosan kapcsolódik a környezet és az élővilág megóvásához. Végzettségét tekintve közgazdász, amelyet először reklámipari tevékenységre, majd a filmezésre cserélt. Legutóbbi filmje, a Jóreménység-sziget az utóbbi 10 év legsikeresebb magyar független filmje, amelyet 2022 novembere óta játszanak a mozik.
A Jóreménység-sziget Ljasuk Dimitry önkéntes karanténba vonulásáról szól a pandémia kezdetekor. Dimitry egy apró lakatlan szigetre költözik ki a Tisza-tavon, fél évet tölt itt el távol a rohanó világtól, miközben próbára teszi a magány, és rávilágít gyengeségeire, valamint félelmeire. A film érdekessége, hogy a főszereplő maga a rendező, a vágó és az operatőr is.
Mitől lett ilyen sikeres a Jóreménység-sziget?
A filmet önerőből készítettem el, mindenféle anyagi vagy egyéb támogatás nélkül. Emellett a saját életemet, érzéseimet és lelkivilágomat vittem bele a történetbe, teljesen őszintén.
Hogyan készültél a kiköltözésre? Nem tudtad, mennyi ideig leszel…
Nem tudtam, valóban, kettő, maximum három hetet terveztem. Konzerv volt a kunyhóban, illetve vittem is magammal élelmiszert. A többivel pedig úgy voltam, hogy ha véletlenül tovább maradnék, valahonnan biztos szerzek élelmet. Az első hét után pedig már tudtam, hogy maradni akarok, mert többet ad nekem a hely, mint amit gondoltam. Végül a két hétből hat hónap lett… Feléltem minden vitt és ott lévő élelmet, de idővel rendszeresen kaptam (a filmből kiderül, hogyan) illetve nyárra önfenntartóvá váltam.
Ljasuk Dimitry
Vágysz a magányra, de fontos a munkádban az emberekkel való kommunikáció. Itt a kettősség hogy fér el egymás mellett?
Mondhatni kettős életet élek, a városban a nagyvilági ember, a természetben egy felfedező, de a kettő jól megfér egymással. Gyerekkoromban a volt osztályfőnököm már meglátta bennem a művészi hajlamot, de akkor én még azt éreztem, hogy a kereskedelmi véna a domináns. Ez tinédzser koromban már előjött belőlem, vállalkoztam, kukoricát árultam a strandon, ruhamárkát alapítottam, hangfalakat gyártottam a legjobb barátommal, mindig csináltam valamit.
Akkor sosem unatkoztál…
Nem, egyszerűen nem tudok unatkozni. Számomra ismeretlen kifejezés, hogy „nincs kedvem valamihez”. De ez nem azt jelenti, hogy állandóan pörgök, sőt külön időt szánok a tartalmas pihenésre, leginkább a természetben, a Tiszán. Így tudok balanszban lenni a rohanó világgal és magammal.
Mi a következő célkitűzés? Szeretnél visszatérni a szigetre esetleg?
Amikor eljöttem a szigetről, akkor vettem egy régi magyar lakókocsit. Abból szeretnék egy teljesen önfenntartó, minimál stílusú kis bázist csinálni, amit aztán a természetben bárhol el lehet helyezni. Ahova mindig el tudok vonulni és alkotni, vagy töltődni, amikor akarok. Imádom, feltölt és szükségem van a kétkezi alkotásra. Szeretem látni, amikor egy álmomból rajz lesz, aztán abból valóság, amit a két kezemmel készítek el.
Szeretem látni, amikor egy álmomból rajz lesz, aztán abból valóság, amit a két kezemmel készítek el
A filmezés területén is van valamilyen elképzelésed a jövőre vonatkozóan?
Ősszel tervezünk bemutatni egy természetfilmet, melynek rendezői Szendőfi Balázs, illetve Fehér Zoltán. A filmben én leszek a narrátor és szereplő (prezentőr), az, aki a bemutatja a Tisza-tavat. Szeretnék újabb nagyjátékfilmeket, művészfilmeket készíteni. Ez az igazi vágyam. Két ötletem, forgatókönyvvázlatom is van, de mindkét filmet több országban szeretném forgatni, ami jelentősen növeli a költségeket. Így már erre támogatást szeretnék szerezni, hogy megvalósíthassam. Emellett természetesen újabb kisfilmekkel, dokukkal fogok jelentkezni a Youtube-csatornámon.
Az üzleti karrieredet is építeni szeretnéd?
Az ügynökségemet természetesen továbbra is megtartom, csak egyre zöldebb irányba szeretnék fordulni. Ez azt jelenti, hogy olyan ügyfelekkel és olyan tevékenységekkel foglalkozzak, amik a fenntarthatóságot és a környezetvédelmet tartják fontosnak. Ebben hiszek, így tartom helyesnek és hitelesnek a jövőm.
Amikor kirobbant a háború, ösztönösen tudtam, hogy mennem kell és valahogy segítenem kell
A környezet megóvására kiemelkedő hangsúlyt fektetsz. Mi az, ami ezen kívül foglalkoztat?
Minden, amivel segíteni lehet. Amikor kirobbant a háború, ösztönösen tudtam, hogy mennem kell és valahogy segítenem kell. Megismertem azokat, akik segítenek és példát, erőt merítettem tőlük, hogy hogy és miként segíthetek én is. Adományokat vittem Kárpátaljára, pénzgyűjtést szerveztem és hiteles szervezeteket támogattam vele az adományozók segítségével. Rengeteg emberi sorssal találkoztam, sokaknak segítettem a határon túlról menekülve eljutni más országokba egy jobb jövő reményében. A legtöbben mindent maguk mögött hagyva jöttek át Magyarországra, sokaknak nem volt pénze benzinre, autópálya-matricára, vagy akár élelemre sem. Volt olyan fiatal édesanya, aki egy bunkerben adott életet a gyermekének. Bevallom, ezeket a sorsokat látni nagyon megterhelő lelkileg, pláne, hogy nem tudunk mindenkin segíteni. De mindenért kárpótolnak a kapott mosolyok és örömkönnyek.
Ez a segíteni akarás honnan ered nálad?
Én úgy nőttem fel, hogy mindig segítsük a gyengébbet. Azt hiszem, megmentő típus vagyok. Ösztönös bennem ez a program. Azonban nehéz volt elfogadnom, hogy nem tudunk és nem is feladatunk mindenkit megmentenünk. Mert leginkább csak magunkat tudjuk megmenteni.
Akiben nincs meg ez a hajlam, annak lehet a segítségnyújtást és a környezetvédelmet tanítani?
Persze, a gyerekek például nagyon fogékonyak rá. A felnőtteket sokkal nehezebb meggyőzni, régi szokásaikat átalakítani. Van, akit nem is lehet, sajnos. A szemét eldobása például tud reflexszerűen működni, ezért rengeteg beszélgetés, tanítás után lehet csak rábírni valakit, hogy ne tegye. Próbálom a másik oldalról megközelíteni a témát, és a természet megismertetésén, és megszerettetésén keresztül elérni azt, hogy jobban tisztelje az ember a környezetet, ezáltal jobban odafigyel. Ez filmjeimben is mindig visszaköszön. A tiltások, felszólítások és büntetések nyelvét átfordítjuk a szeretet nyelvére, ami sokkal erősebb.
Azt gondolom, hogy a hit tartást és erkölcsöt ad az embernek és az életre nevel
A szeretet mellett a hit az, ami a másik vázát adja a Jóreménység-szigete filmnek. Többször említed a filmben Istent, a vallást, ami az atya formájában szereplőként is megjelenik a történetben. Mennyire érzed azt, hogy a vallásod alapján megítélnek a mai világban?
Nem érdekel. Magamért hiszek, nem másokért. Azt gondolom, hogy a hit tartást és erkölcsöt ad az embernek és az életre nevel. Engem már eddigi életem során sok nehéz helyzeten átsegített a hitem. Amikor pedig boldog voltam és hálás, megköszöntem Istennek, ez az, amit a vallásos ember is sokszor elfelejt. Mert amikor minden ideális, minden jól megy, akkor elfelejtünk köszönetet mondani. Abban hiszek, hogy az ember életét két tényező irányítja: Isten és a saját szabad akaratunk.
Volt olyan helyzet, hogy elhagyott a hited?
Igen. Írtam is erről annak idején egy dalt, szerelmi bánatomban, amiben pont azt kérdezem, hogy „Istenem, mondd, miért hibáztam ennyit már?”.
Mit jelent számodra a „Jóreménység”?
Úgy érzem, ebben a névben benne van minden, amiról a film szól: a vágyak, hit, elengedés, magunk megismerése, kapcsolódás, az igazi társ és értékek keresése, mások elfogadása, remény egy őszintébb és boldogabb világban. Nem is volt más opcióm a sziget nevére és a film címére.
Mi történt a szigettel, mióta eljöttél?
Közösségi pihenőhelyet alakítottam ki rajta hatvan önkéntes segítségével. A kunyhót lebontottam, de a stég megmaradhatott. Olyasmi hely lett, mint a kulcsos házak, csak ez egy kulcsos stég és kis birtok, tele virágokkal, paradicsomokkal és minden újra felhasznált anyagokból készült, kézzel. Bárki pihenhet és fürödhet itt, csak egy kérésem van, hogy tartsa be a 10 pontból álló házirendet. Ez egyfajta edukációs és kísérlet is arra, hogy megértessem az emberekkel, hogy mi vendégek vagyunk a természetben, így ennek megfelelően alázattal és tisztelettel kell érkeznünk. A KÖTIVÍZIG jóvoltából 5 évre ki is bérelhettem a szigetet, mert értékelték és egyetértettek a filozófiámmal. Különleges atmoszférája van a helynek, olyan jó látni, hogy mindig van ott valaki, amikor megyek, törődnek a hellyel, vigyáznak a szépségére, betartják a házirendet. Szóval mondhatni, zarándokhely lett a film hatására.
Megértettem, hogy mit jelent az „otthon” fogalma
Mi változott benned, mióta eljöttél? Mi az, amit leckeként magaddal hoztál a Jóreménység-szigetről?
A belső nyugalom, elengedés, új kapuk kinyitása, saját magam és mások elfogadása, és a harmónia a természettel. Ennek az energiájára azóta is vágyom, időről időre töltődnöm kell, számomra a víz és a Tisza az életerő. Megértettem, hogy mit jelent az „otthon” fogalma, ami teljesen független az anyagiaktól, mert a lélek teszi boldoggá azt a helyet, ahol laksz. Legyen az egy palota, vagy egy kis kunyhó a Tisza-tónál. Hiszen, ahogy azt a filmben is elmondom: „az élet túl rövid ahhoz, hogy bánkódjunk bármin is”.
Szerző: Bárdossy Adrienn Fotó: Neményi Márton
