­­A férfi, aki bejön nekünk: dr. Kulja András, a TikTok orvosa

2022. augusztus 29. |

Rovatunkban olyan férfiakkal beszélgetünk, akikre tehetségük, kreativitásuk, szakmai eredményeik kapcsán figyeltünk fel. Kíváncsiak vagyunk, kik vannak a sikerek mögött, mi a történetük, és merre tartanak. Ismerjétek meg közelebbről dr. Kulja András sebész szakorvos-jelöltet, egészségügyi menedzsert.

A TikTok végtelen videófolyamában, a táncos trendek és a helyzetkomikumok között üdítő színfolt dr. Kulja András sebész rezidens, aki közérthetően és hitelesen mesél ritka betegségekről, egészségmegőrzésről – és néha még a munkájába is betekintést enged. A 32 éves orvosnak szívügye az betegedukáció, és reméli, hogy nemcsak a közösségi médiában, hanem azon túl is tehet az egészségértés javításáért.

Nagyon örülök, hogy találkoztunk, de alapvetően jobb, ha az ember veled csak a TikTok For You-jában fut össze, és nem személyesen, mert akkor nagy valószínűséggel sebészeti ellátásra szorul… Hogy állsz a rezidenskedéssel?

Már csak egy év van hátra a szakképzésemből. Jelenleg a Semmelweis Egyetem egyik klinikáján töltöm a szakgyakorlatomat, mellette pedig a fő képzőhelyemen, egy budapesti kórház sebészeti osztályán dolgozom, ahol az ügyeleti ellátásban veszek részt.

A sebészetnek melyik ága érdekel különösen? Merrefelé szeretnél specializálódni?

Nagyon érdekelnek a laparoszkópos műtétek, az egy egészen különleges része a sebészetnek, hiszen úgy kell összehangolnunk a kezünk mozgását, hogy egy monitort nézünk. Rengeteg kihívást tartogat ez a terület, és talán ebbe az irányba fogok tovább indulni.

Eredetileg pszichiáternek készültél, aztán a sebészeten kötöttél ki. Mi miatt volt ez az éles váltás?

Talán ez a két orvosi szakterület áll legtávolabb egymástól, így megértem, ha valaki furcsállja ezt a döntésemet. Édesanyám pszichiáter, a pszichiátria mint tudomány pedig kifejezetten vonzott. Az egyetemen depressziókutatásban is részt vettem, nagyon izgalmasnak találtam ezt a területet. Sőt, amikor elkezdtem pszichiátrián dolgozni, még akkor is élveztem, rendkívül érdekes esetekkel találkoztam. Viszont egy idő után úgy éreztem, hogy hiányzik valami. Nehéz megfogalmazni, de talán úgy mondanám, hogy a dinamikusan változó munkahelyzetek hiányoztak. Ötödévben a Szent István Kórház sebészetén voltam nyári gyakorlaton, és eléggé megtetszett az ottani munka, de akkor még elhessegettem a váltás gondolatát. A feleségem édesapja állatorvos, és miután neki asszisztálhattam több műtétnél, megszületett bennem az elhatározás, hogy sebész szeretnék lenni.

De az mindig is magától értetődő volt, hogy az orvosi pályát választod?

Igazából nem, mert a szüleim sosem erőltették. Édesapám mikrobiológus, a biológia és a kémia szeretete tőle ered, ráadásul fantasztikus biológia- és kémiatanáraim voltak az általános iskolában is. Szerintem rettentően sokat tud egy fiatalnak segíteni az orientálódásában, hogyha van egy jó tanára, aki meg tudja szerettetni vele az adott tárgyat – nekem szerencsém volt. Biológiaórán lenyűgözött az emberi test komplexitása, így kezdtem el érdeklődni az orvoslás iránt, amiben még az is vonzott, hogy kézzelfogható eredményeket lehet elérni: segíthetek más embereken, sőt legjobb esetben meggyógyíthatom őket.

Az orvosi tanulmányaid alatt az egészségügyi menedzserképzőt is elvégezted.

A Semmelweis Egyetemen van egy kétéves MSC-képzés, ami egészségügyi közgazdaságtannal, menedzsmenttel, vezetéstechnikával foglalkozik. A törzsképzésemen találkoztam ennek a szaknak néhány oktatójával, éppen akkor, amikor a Youtube-csatornámat indítottam. Egy videóban arról az újító projektemről beszéltem, hogy hogyan lehetne a betegedukációt online formában megvalósítani, hogyan lehetne információkat átadni a betegeknek audiovizuális formában. Miután erről meséltem az oktatóknak, felajánlották, hogy elmehetek egy nyári egyetemre Barcelonába. Az is, illetve a budapesti képzés is rengeteg mindent adott, éppen ezért úgy gondolom, hogy életem egyik legjobb döntése volt beiratkozni az egészségügyi menedzserképzőre. Megtanultam átlátni az egészségügyi rendszerek működését, ráadásul nemcsak a hazaiakat, hanem nemzetközieket is, de tanultam finanszírozást és projektmenedzsmentet is, ezek mind nagyon hasznosak. Már befejeztem a képzést, csak a szakdolgozatomat kell leadnom.

Az edukáció az alapja a TikTok-csatornádnak is, amelyet frappánsan a Semmelweis-napon indítottál tavaly.

Mindenképp szerettem volna betegedukációval foglalkozni, de rájöttem, hogy munka mellett egyszerűen nincs elég időm, energiám hosszú YouTube-videókat készíteni, vágni. A feleségem már akkor TikTok-felhasználó volt, és biztatott, hogy próbáljam ki magam ezen a platformon, de voltak bennem előítéletek: azt hittem, csak haszontalan, táncolós, illetve vicces tartalmakkal van tele. De aztán láttam pár pozitív példát, például Molnár Janka Sára fizikus szuper videóit, úgyhogy beadtam a derekam. Kitaláltam a koncepciót, az arculatot, a hátteret, hogy orvosi ruhában, fonendoszkóppal a nyakamban fogok a kamerába beszélni, így azonnal beazonosítható lesz a téma. Fogalmam sem volt, hogy ez ekkorát fog szólni, és hogy ilyen sok követőm lesz ez.

Ebből is látszik, mekkora igény van a közérthető, egészségüggyel kapcsolatos tartalmakra. A kollégáid hogy reagáltak a TikTok-karrieredre?

Hamar kiderült, hogy aktív tartalomgyártó vagyok ezen a közösségi oldalon, és bizony akadtak kollégáim, akik szkeptikusak voltak ezzel kapcsolatban. Nem értették, hogy mi értelme van ilyen videókat készíteni – de hát ezzel én is így voltam eleinte. Szóval az elején kicsit árral szemben úsztam, de most már mindenkiben tudatosult, hogy nem műteni akarom megtanítani a TikTok közönségét. (Nevet.) Az általános tájékoztatás a célom, minél szélesebb közönséghez szeretnék szólni, mert az egészségértésen bőven van mit javítanunk – és ez nem csak nálunk nagy probléma, hanem világszerte. Tudom, hogy nem ezekkel a rövid videókkal fogom megváltani a világot, de ha sikerül pár gondolatot átadnom az egészségtudatossággal kapcsolatban, akkor már célt értem.

Kommentek alapján diagnózist felállítani azonban nem célod, ugye? Mert látom, hogy a hozzászólások között teljes vérképek is akadnak…

Vannak, akik minden leletüket elküldik, és vannak, akik annyit írnak, hogy „doktor úr, nagyon fáj az oldalam tegnap óta, vajon mitől lehet?”. Mindannyian azt várják, hogy megmondjam a „tutit”, de nem győzöm ismételni, hogy az orvoslás, az orvosi diagnosztika nem így működik. Anélkül, hogy látnánk egy beteget, hogy megvizsgálnánk, hogy elvégeznénk az iránydiagnózisnak megfelelő vizsgálatokat, felelőtlenség lenne diagnózist adni – szakmailag, morálisan és orvosetikailag is. Így is a fő aggodalmam, hogy nehogy valamit úgy fogalmazzak meg, hogy abból valaki téves következtetésre jusson, és emiatt rossz irányba induljon el a tüneteivel.

Nem csoda, hogy közel kétszázezer követővel már érzed a felelősség súlyát.

Az utóbbi pár hétben a szokottnál kevesebb tartalmat gyártottam, mert a munkám és az ügyeletek miatt nem jutott időm az előkészületekre. Egy-egy videót ugyanis alaposan megtervezek, utánaolvasok a szakirodalomnak, és jól átgondolom, hogy a mondandóm a laikusoknak is azt jelentse, amit nekem. Ebben rengeteget segít a feleségem is, aki nem egészségügyi dolgozó, hanem közgazdász és jogot hallgat. Ő mindig ott van mellettem, jelzi, ha valamit nem mondok érthetően, vagy lassan beszélek, mert fáradt vagyok. Nélküle biztos, hogy nem lenne ennyi videóm, és azok is sokkal gyengébbek lennének.

Ilyen követőbázis mellé jár már az influenszer titulus is, nem igaz?

Hát, most lettem Samsung márkanagykövet, úgyhogy sanszos. (Nevet.) Egyébként szerintem az influenszer szónak csak itthon van negatív kicsengése, és különben is: igazából mindenki befolyásol másokat valamilyen téren. Tavaly tartottam egy előadást a Magyar Kórházszövetség kongresszusán, a Covid-járvánnyal kapcsolatos tévhitekről beszéltem, és arról, hogy mennyire fontos lenne egészségügyi influenszereket felépíteni, hogy egy kicsit ellensúlyozzuk az álhíreket, tévhiteket, amelyek szélsebesen terjednek az interneten, és rengeteg kárt okoznak. Akkor még sokan furcsán néztek rám, rá egy hónapra pedig elkezdtem tartalmakat gyártani…

És te magad lettél az, amiről beszéltél.

Igen, és az elmúlt egy év nagyon tanulságos is volt. Csináltam például egy videót a fitymaszűkületről, mert egy anyuka kérdezett róla. Azt hittem, hogy ez a téma csak a kisgyerekes szülőket érinti, de rengeteg tinédzser írt, hogy neki is ilyen problémája van, és hogy ő eddig azt hitte, normális, hogy neki vannak fájdalmai, de akkor mit tegyen? Ekkor döbbentem rá, hogy sokkal több embert érint ez a téma, mint ahogy feltételeztem. A fiataloknak egyébként azt válaszoltam, hogy nyugodtan forduljanak a szüleikhez, mert ez egy egészségügyi probléma, amivel foglalkozni kell, és többen visszajeleztek, hogy beszéltek a szülőkkel, elmentek együtt gyermekurológushoz, krémet kaptak vagy előjegyezték őket műtétre, és köszönik a segítséget. Ilyen szempontból valóban influenszer vagyok, próbálom pozitív irányba vezetni, influálni a követőimet.

A TikToknak azonban vannak sötét bugyrai is, ahol őrült – és sokszor az egészségre káros – kihívások terjednek. Nyáron ott volt például az egészségesnek titulált házi kóla, ami tönkreteheti a fogzománcot, vagy a blackout challenge, amely több fiatal életét követelte.

Az ilyenek ellen én annyit tudok tenni, hogy ha látok egy ilyen videót, azonnal jelentem.

És mi a helyzet a Google-orvoslással? Bevallom, én is sok mindent szoktam diagnosztizálni a kutyusomnál és a cicámnál a Google-találatok alapján, de minden esetben állatorvoshoz fordulok, mert az internetes információkban kételkedem.

Én is a szkepticizmust próbálom erősíteni másokban: ne higgyenek el mindent, amit a keresési találatok első oldalán olvasnak, vagy amiről látnak egy videót. Főleg akkor kell kételkedni, ha az egy egyéb véleményeket kizáró írás vagy egy sarkos véleménynyilvánítás, mert az orvosláson belül kevés dolog fekete-fehér. Nincsenek csodaterápiák és csodagyógyszerek, mindenkinél más válik be, aki ilyesmit ígér, az általában kétségbeesett embereken akar meggazdagodni. Sok megkeresést kapok én is, hogy készítsek videót ilyen-olyan készítményekről, de ezeket élből elutasítom, ilyen témájú együttműködések szóba se jöhetnek.


Sok aktuális témára reagálsz, készítettél videót az Elf Barról, a Ramsay-Hunt-szindrómáról, amely Justin Biebert is érinti… A majomhimlőről nem beszéltél még. Azért, mert (még) nem kell tőle félni?

Próbáltam utánajárni ennek a betegségnek, de mire jobban beleástam magam, úgy éreztem, hogy annyi helyen beszéltek róla, nem biztos, hogy tudnék plusz információt adni ezzel kapcsolatban. És nem akartam hatásvadász se lenni: tartottam attól, hogy ha ráugrom a témára, csak pánikhangulatot gerjesztek – indokolatlanul.

Akkor ugorjunk inkább a díjaidra! 2021-ben számos elismeréssel díjazták a munkádat, melyikre vagy a legbüszkébb?

Mindegyikre más miatt. Tavaly az év Covid-orvosának választottak, majd elnyertem a Nekem Szól! Egészségértés Díj közönségdíját, ami remek visszaigazolás volt, hogy szükség van arra az egészségügyi edukációra, amelyet a TikTokon végzek. Újabb megtiszteltetés, hogy idén már én is benne vagyok a háromfős szakmai zsűriben.  Nagykállóiként pedig különösen meghatott, hogy a várostól megkaptam a Korányi Frigyes-díjat. Nagyon jólesnek ezek az elismerések, de őszintén örülnék annak is, ha nem lennék egyedül az orvosinfluenszer a terepen. Mivel nem főállású tartalomgyártó vagyok, nem tudok minden kérdésre válaszolni, nem tudok annyi videót készíteni, amennyire igény lenne. Ha többen lennénk, több emberhez juttathatnánk el hiteles információkat – a TikTokon és azon túl is. Ötletem lenne rá bőven.

Fotó: Kecskés Kala

Szólj hozzá te is!

Még több Életmód