A Salgótarjánban született Tarnóczi Jakab idén tölti be a 30. életévét. Emellett nehéz elképzelni, hogy tíz éve folyamatosan rendez és 2023-ban elnyerte a Junior Prima-díjat a hazai művészetben elért sikereiért.
Otthonos terepen vagyunk a színházban, min dolgozol most?
Karácsony előtt volt egy bemutatóm, itt a Katonában. A címe Extázis és ez egy teljesen új színpadi mű, amit Varga Zsófival írtuk, aki több előadásom dramaturgja. A színészek nyári improvizációi alapján dolgoztunk.
Hogy zajlott a felkészülés?
Most nagyon sok fiatal, pályakezdő színész van a társulatban, így az volt a koncepció, hogy olyanokkal dolgozzak, akik az én generációmhoz tartoznak és arról is beszéljünk, hogy ezzel a generációval mi van most Budapesten.
Ilyenkor a saját életedből merítesz ihletet?
Igen, mindegyik szerepben van belőlem egy kicsi, illetve ezért tartunk improvizációkat, ahol valós élethelyzeteket modellálunk. Ilyenkor több órán át együtt vagyunk és mindent rögzítünk, illetve valós helyszíneken, valós időben történik a játék. Részben ezekből áll össze aztán a leírt történet.
Tarnóczi Jakab, rendező
Több díjat nyertél, amihez gratulálok. Hogy lehet valaki ilyen fiatalon sikeres?
Köszönöm. A szakmán belül nagyjából 40 éves koráig azt mondják az emberre, hogy fiatal rendező, mert nem az a megszokott, hogy érettségi után rögtön felvesznek az egyetemre. Én nagyon hamar elkezdtem dolgozni, már egyetem alatt is hoztam létre olyan előadásokat, amik felkeltették az emberek figyelmét. Majdnem 10 éve aktívan dolgozom és sok előadásom volt már. Ennek is köszönhetem a figyelmet.
Hogy alakítottad ki a stílusodat?
Ezt keresem az elejétől fogva. Fontos nekem, hogy egy előadás nagyon valamilyen legyen, meg lehessen fogalmazni, hogy miért készül, és mi a kísérlet tárgya. Folyton változik ez is egyébként, mostanában nem csak rendezem, de írom is a darabokat. A zene, a vizualitás és a színészekkel való közeli munka nagyon fontos számomra.
Hogy rendezel, hogy áll össze a folyamat?
Nem nagyon rendezek már olyat, amit más megrendezett, hanem saját anyagokat, vagy adaptálunk színdarabokat. Tavaly csináltam egy Cseresznyéskertet, amit már sokan megrendeztek, de nem ez a fő profilom. Szeretem feszegetni a színház határait, megnézni, hogy mi az, ami még belefér. Érzetszinten, hangulati szinten jönnek az inspirációk, filmekből, képzőművészetből, a mindennapokból.
A zene milyen szinten van jelen a mindennapjaidban? Zenés rendező szakon végeztél…
Igen. Mindig közel állt hozzám a zene, bár sosem zenéltem, amit kicsit bánok, de elég jó zenés színházi képzést kaptunk az egyetemen. A zene egy menekülési mód volt mindig is az életemben. A zenehallgatáshoz pedig sokszor társult valamilyen kép vagy történet. Most ezeket meg is csinálom.
Tarnóczi Jakab, rendező
A rendezéshez, színházhoz való kapcsolatod régóta erős?
Mindig sokat jártam színházba, de a film is nagyon érdekelt. Sokat gondolkodtam rajta már gyerekként, hogy én milyet csinálnék. Ahogy idősödtem, nem készültem erre tudatosan, ez hobbi volt, játék. Komoly a gimi utolsó éveiben lett.
Hogy készültél a felvételire?
Színész szakra is jelentkeztem, tovább is jutottam, de döntenem kellett, nem nézték jó szemmel, hogy mindkettővel próbálkozom. De színész nem is igazán akartam lenni. Előtte néztem vizsgaelőadásokat, beleszagoltam az egyetem légkörébe és egy barátom is odajárt már. Nagyon vágytam oda. A felvételin a leendő tanárokkal való személyes találkozás jelentette a legtöbbet. Értettük egymást.
Milyen személyiségjegyek elengedhetetlenek egy rendezőnek?
Jó kommunikációs képesség, odafigyelés mindenre és mindenkire, aki és ami körülvesz, ezeket az ingereket átszűrni és megfelelő módon felhasználni. Rendszert kell tudni működtetni, egy csapatot kell tudni összefogni.
A korodból adódóan voltak nehézségeid?
Nem. Ha konfliktusom van, az sosem abból származik, hogy hány éves vagyok. Nem hiszek a tekintélyben vagy az erődemonstrációban. Inkább valamiféle bizalom kell, hogy kialakuljon. Odafigyelek a színészekre, és reflektálok rájuk, amit ők is észrevesznek, így alakul ki ez az oda-vissza ható kapcsolat.
Mennyit dolgozol?
Igazából folyamatosan dolgozom, az egyetem óta. Gyorsan kiderült, hogy sosincs megállás. Karácsonykor van egy kis megnyugvás, de praktikusan vannak a próbafolyamatok, volt olyan, hogy egy évben ötöt csináltam. A próbafolyamat kb. két hónap, ilyenkor 10-14-ig próbálunk mindennap, olykor 18-20 is, vasárnap kivételével. De a próbafolyamatokon kívül is zajlik a felkészülés folyamatosan. Mellette jelenleg tanítok is a Freeszfe-n heti 2-3 délután.
Tarnóczi Jakab, rendező
Mit szeretnél elérni a munkádban?
Arra szoktam gondolni, hogy ha például Cate Blanchett-tel dolgozhatnék, akkor az így elég lenne, lehet befejezném. Motoznak bennem ilyesmik, hogy kikkel dolgoznék még szívesen. A Cseresznyéskertben minden este van egy meglepetésvendég, akiről a színészek sem tudnak. Erre mindig felkérek valakit más színházakból, és ilyenkor a nagy és híres színészekkel van lehetőségem találkozni. De egyébként egyre több a külföldi megkeresésem, ez eléggé motivál. Emellett nagyon érdekel a film is.
Mi lennél, ha nem rendező lennél?
Ezen sokszor gondolkozom, hogy talán elég volt, befejezném… Nem igazán jutok ilyenkor semmire. DJ lennék, vagy karmester például.
Szöveg: Bárdossy Adrienn Fotó: Szalontai Zoltán
