Ian eredetileg visszahúzódó személyiség volt, olasz szakra készült, ám az élet más útra vezette. Ez a sorsfordulat hozta meg számára a döntést, hogy beleássa magát a pszichológiába, hogy magán és később másokon is tudjon segíteni. Ian igazi színes egyéniség, beszélgetésünk önmagában terápiás jellegű volt.
Felemás cipőben jöttél. Miért? Mit jelent ez számodra?
Amikor elkezdtem saját magam fejlesztését, ezzel is tudatosítani akartam magamban, hogy minden pillanatban én döntök: mosolygok vagy sírok. Ez nekem egy szimbolikus jelentést hordoz, hogy melyik hangra hallgatok, a negatív személyiségrészemre, vagy a pozitívra. Egyébként az összes ruhám fekete-fehér, ezt a két színt hordom. De van bennem egyfajta polgárpukkasztás is, szeretem a sématöréseket.
Van bennem egyfajta polgárpukkasztás is, szeretem a sématöréseket
Mi volt az a pont az életedben, ahol eldöntötted, hogy változtatni szeretnél?
Ez a gimiben volt, eljött egy pont, ahol ráeszméltem, hogy nem így szeretném leélni az életemet. Szociális fóbiám volt, állandóan meg akartam felelni másoknak, a saját véleményemet sosem mondtam el. Bólogattam jobbra-balra és azt hittem, hogy így majd szeretetet, megbecsülést fogok kapni. Aztán rájöttem, hogy így nagyon kevés igaz barátom van, és ez az élet egy színjáték tulajdonképpen. Ezután jött el az a pont, ahol eldöntöttem, hogy változtatok. Korábban a pszichológiában, lélektanban nem voltam jártas, aztán megtudtam, hogy lehetséges az önbizalmat növelni. Mikor kiderült, hogyan, na annak már kevésbé örültem… Ugye az önbizalmat azzal lehet növelni, ha tudatosan elkezdek belemenni azokba a szituációkba, amiktől félek. Eddig mindent elkövettem, hogy ne kerüljek azokba a helyzetekbe, még az egyetemen a csoportmunkánál is mindent elkövettem, hogy ne nekem kelljen például előadni. Elkezdtem kimondani a véleményemet, megmutatni magamat, kicsit feltűnőbb lenni, támadási felületet adni másoknak. Elképesztően sértődékeny voltam például és érdekelt, hogy el lehet-e érni egy olyan tudatállapotot, hogy nem sértődök meg.
Ez elég nehéznek hangzik.
Igen, nekem az internet tette föl a koronát erre, ahol naponta több száz kommentet kapsz a személyedet illetően. Azt fogalmaztam meg magamnak, hogy ezeket csak olvasni szeretném… Ha jön egy pozitív vélemény és elszállok tőle, az sem az igazi. Miért szállok el tőle? Tudod, ha három napig jól vagyok egy ilyentől, az azt jelenti, hogy egy negatív vélemény három napra le fog vinni. A kívül hordott önbecsülésből belül hordott önbecsülést kreálni izgalmas folyamat.
Mit hoz magával ez a változtatás?
Ha például fél az ember konfrontálódni és egyszer csak elkezd nemeket mondani, határokat húzni, az nagyon sok mindent hoz. El szoktam mondani az óráimon is, hogy az emberi kapcsolataink 80-90 százaléka át fog alakulni. Ha eddig azért pletykáltam, hogy szeretetet, megbecsülést kapjak, akkor nagy váltás, ha nem leszek partner a negativitásban, mások lehúzásában, trollkodásban. Ez egy nagy változás és sok ember ebben el is tud magányosodni. A toxikus embereket kisöpri maga körül, de abba meg nem fektet, hogy a mostani tudatállapotának megfelelő emberekkel eljárjon.
Mindez mennyi időbe telt a te esetedben? Mikor mondtad azt, hogy már te is tudsz másoknak segíteni, mert vagy olyan magabiztos, hogy tovább tudd ezt adni?
Ez folyamatában alakult ki egy pár éven belül, mert én eredetileg olasz tolmács akartam lenni…
Az egyetemi képzésemben pszichológia tárgy is volt és nagyon megtetszett
Éles váltás.
Igen, éles. De nem vettek föl. Nagyon megemelték a ponthatárt az olasz szakra, pedig az előtte levő évben simán megvolt a pontszámom. Már elkezdtem megvenni a könyveket úgy, hogy aztán fel sem vettek. Végül szociálpolitikát végeztem, azt mesterszakig vittem. Az egyetemi képzésemben pszichológia tárgy is volt és nagyon megtetszett. Elkezdtem alkalmazni a tanultakat és a környezetemből kaptam a visszajelzéseket, akik látták, hogy a szorongó, zárt testtartású Ianból elkezd egy nyíltabb valaki lenni és a családtagoktól is elkezdett jönni a kérdés, hogy mi történik velem. Először azt kérdezték, hogy MIÉRT csinálom, aztán jött, hogy HOGYAN csinálom. Na ez a jó, amikor az utóbbit kérdezik. Bulikban a barátaim nem akarták elhinni, hogy így el tudok lazulni alkohol nélkül és így tudok ugrálni, tombolni, nevetni.
Ez az ellazulás?
Igen. Érződött, hogy nem érdekel, ki mit gondol, mert az az esetek többségében projekció.
Egy interjúban említetted Csernus Imrét. Ő egészen más technikákkal dolgozik, és mégis azt mondtad, hogy tőle is tanultál.
Szeretem a provokatív embereket, de én maximum öltözködéssel meg ilyen lazább dolgokkal provokálok, viszont amikor dolgozom, akkor nem ezt a vonalat követem. Csernus is sokat enyhült és mondta, hogy az üvöltözésnél van egy hatásosabb módszer, a cinikus mosoly, de én azt sem alkalmazom. Például Feldmár Andrást is szeretem, ő a feltétel nélküli szeretet vonalat képviseli inkább. De én nem valakinek a másolata akartam lenni, szeretek megteremteni egy szeretettel és elfogadással teli légkört, mert annak van a leggyógyítóbb ereje. Ma már luxuscikknek számít, hogy valakinek akár csak egy olyan barátja legyen, akivel kendőzetlenül tud beszélgetni.
Mennyire vagy spirituális?
Egy időben foglalkoztam vele, de én sokkal inkább a racionálisabb dolgokat szeretem. Könyvekben is például. Van egy challenge-em, hogy az adott évben minimum 100 könyvet feldolgozok.
Húha… Hol tartasz?
Most már idén a 140. felé közeledek. Nyilván nem mind hatszáz oldalas, mert az nehéz lenne, de mindezt úgy, hogy elég kevés a szabadidőm, tehát ezek javarészt hangoskönyvek és gyorsítva hallgatom őket. Hozzászoktattam az elmémet, hogy mindent gyorsítva hallgatok. Ez nyilván a szakmai könyvekre vonatkozik.
Nagyon fontos például számomra a testtel való kapcsolódás
Akkor eléggé be vagy táblázva. Hagysz magadnak időt szórakozásra is?
Igen, nagyon fontos például számomra a testtel való kapcsolódás. Mindennap elmegyek fél órát edzeni. Egyébként egy ideje festek is, akrilfestékkel és eddig az összes festményem el is kelt. Nagyon kikapcsol. Festek és közben megy a hangoskönyv gyorsítva. Imádom az ilyen időmenedzsment dolgokat.
A szakterületeden belül melyik téma áll hozzád a legközelebb?
Az egyik örökzöldem az önbizalom, de nagyon közelít hozzá az önbecsülés kérdése. Ami most az utóbbi időben különösen érdekel, az érzelem intelligencia csúcsai, illetve az érzelemirányítás. Erről még nagyon kevés szó esik. Ami még nagyon érdekes, a teljes sértődésmentesség állapota.
Létezik olyan?
Na ez az! Ha letettem a kisebbségi komplexusaimat folyamatos munkával és az önbecsülésemet fölfejlesztettem egy 10/10-es szintre, akkor elérhető. Akkor tényleg az van, hogy amit mondanak és mondjuk neked nem tetszik magadon, akkor az vagy azért nem talál be, mert te ezt elfogadtad, vagy pedig tudod és dolgozol rajta.
Hogy veszi észre az ember saját magán, hogy nincs önbizalma?
Úgy, hogy ott az érzet, hogy nem érzi jól magát a bőrében, illetve elkezdni szürkének érezni az életét, unatkozik a saját életében. Ezzel kezdődnek a szorongások, frusztrációk.
Nem sorolom magam a klasszikus influencerek kategóriájába
Rengeteg követőd van és sok tartalmat osztasz meg, ezek eléggé tudatosak, profik. Mennyire tartod magad influencernek?
Nem sorolom magam a klasszikus influencerek kategóriájába, de azért ez a véleményvezérség a célom, és valahol annak tartom magam. Célom, hogy egy másik alternatívát mutassak: hogy ha valakinek önbizalomhiánya van, azon lehet változtatni. Kevés magánjellegű posztom van. Nem azért van ennyi követőm, mert én érdeklem őket ennyire, hanem az, amiről beszélek. Az embereket inkább saját maguk érdeklik, én pedig róluk beszélek.
Ha nem ezzel foglalkoznál, mi lennél?
Szeretem a sokoldalúságot. Most azt mondom, hogy ráállnék a festésre és festőművész lennék. A másik, amit nagyon szeretek, az a fotózás. Annak ellenére, hogy megtanultam szeretni, hogy a figyelem központjában vagyok, szeretek a háttérbe is vonulni. Ha valaki ma azt mondaná, hogy megszűnt minden közösségi oldal, alkalmazás, nem lehet többet videózni, baromi jól lennék enélkül is.
Szerző: Bárdossy Adrienn Fotó: Szalontai Zoltán
