Sajnos eddig nem sokat hallhattunk az etikus tartalomgyártásról, ami a közösségi oldalakon megjelenő tartalmak szabályozására szolgál. Dr. Ispán Dávid ennek a mozgalomnak a képviselője, valamint igyekszik kreatív TikTok-tartalmaival közelebb hozni a kémiát a fiatalok számára.
Vegyész vagy, miközben a TikTokra gyártasz tartalmakat. Mondd el, kérlek, hogy ez a két dolog hogy fér össze?
Az egész onnan indult, hogy a volt középiskolai osztályfőnököm tartalmakat gyárt és gyártott a TikTokra, amiket mindig elküldött nekem, hogy nézzem meg, jól sikerültek-e. 2020-ról beszélünk, amikor berobbant a platform. Engem is elkezdett érdekelni és amikor megtudták a barátaim, hogy van saját csatornám, elkezdtek unszolni, hogy csináljak videókat a kísérletekről. Addig nyüstöltek, amíg elkezdtem feltöltögetni a saját tartalmaimat. Egy-két videó után pedig elkezdtek jönni a kérdések, hogy tényleg vegyész vagyok-e, tudok-e bombát csinálni… Aztán ebből szép lassan nőtte ki magát az egész.
Az irodádban veszed fel a videókat?
Igen, bent a kutatólaborban és az irodámban. Amíg én a telefonomnak beszélek, addig a háttérben a kollégák rajtam röhögnek.
Tanítasz is?
Egyetemen és középiskolában is. Tehát majdnem a teljes spektrumot lefedem. Általános iskolában nem tanítok, mert valahogy a kamaszokkal jobban megtalálom a hangot. Egyébként sem vagyok az a „Dávid bácsi” típus. Nagyon szeretem a gyerekeket, nagyon cukik tudnak lenni, de valahogy nekem a középiskolás korosztály könnyebben kezelhető, talán azért is, mert közelebb vagyunk korban.
A középiskolásoknál mekkora az érdeklődés a kémia és a vegyészet iránt?
Ez nagyon változó. Aki ilyen beállítottságú, azt nagyon könnyű megfogni. Ők már a virtuális térben többet léteznek, mint a valóságban, ami olyan magasra tolja az ingerküszöböt, hogy egy egyszerűbb kísérlettel nem lehet lekötni őket. Amikor „gyújtogatunk”, füstöt csinálunk, vagyis látványos kísérlet kell ahhoz, hogy lekössem őket. A legtöbben már az általános iskolában megutálták a kémiát, így én már úgy kapom őket, hogy van egy hatalmas fal előttük, amit borzasztó nehéz lerombolni.
Honnan jön számodra a szenvedély?
Én gyűlöltem a kémiát. Általános iskolában annyira utáltam, hogy többször falhoz vágtam a kémiakönyvet, ami részben azon múlt, hogy egy nyugdíj előtt álló tanárom volt, akinek teljesen mindegy volt, hogy szeretjük-e vagy értjük-e a tárgyát. Középiskolában – ahol egyébként most én is tanítok – viszont két hihetetlenül jó tanárom lett, akik olyan szenvedéllyel tudtak beszélni, hogy élvezettel szívtam magamba a tudást. Amikor pedig elkezdtük a szerves kémiát, amivel a mai napig foglalkozom, ott elkezdtek összeállni a dolgok a fejemben és megértettem komplexitásában a kémiát. Innentől pedig már nem volt megállás.
Hány százalékban múlik a tanáron, hogy valaki megszereti a tárgyat?
Nyolcvan százalékban a tanáron múlik.
Mennyire vékony a határ a szórakoztatás és a számonkérés között?
Én egy pici alapot mindig adok a diákoknak, hogy mivel fogunk foglalkozni. Például amikor az indikátorokat beszéltük, azt úgy vezettem föl, hogy csinál az ember otthon egy teát és tesz bele citromot, amitől megváltozik a színe. Utána pedig belemegyünk abba, hogy mi ennek az elméleti háttere, így mindig tudják valamihez kötni. Könnyebben emlékeznek rá a számonkérésnél is. Mármint persze az, aki figyelt és megtanulta.
Használod a videóidat oktatási anyagként is?
Nem. Olyan volt, hogy felvettem az órát, vagy arról is csináltam videót, hogy ők kísérleteznek, persze ilyenkor csak a kezük látszódik. De kifejezetten a tananyagba nem szoktam, mert sajnos, ha azt kérem, telefonról nézzük meg a videót a csatornámon, akkor akik elöl ülnek, megnézik, akik hátul ülnek, viszont már minden mást néznek a telefonjukon. Ezért szeretem inkább élőben megmutatni a kísérleteket.
Említetted, hogy 2020-ban kezdtél el videókat gyártani. Ez összefüggésben van a pandémiával és a karanténnal?
Nem tudatosan kezdtem a járvány idejével összecsengve, de nagyon jót tett, mert az a hobbi adott a mindennapjaimhoz egy kis pluszt. A lezárások alatt is bejártam dolgozni, hiszen a labort nem tudtam ugyebár hazavinni. A videózással pedig pont ezt a monotonitást, a bejárást, a COVID-protokoll betartását, az otthon ücsörgést tudtam kicsit feldobni.
Neked volt korábban bármi tapasztalatod a videózásban, vagy volt, aki segített neked?
Az összes videómat a kezdetektől egyedül csinálom. Beállítom a telefont a megfelelő szögben és egyszerűen elindítom a felvételt. Szerencsére soha nem okozott problémát, hogy emberek előtt beszéljek, már általános iskolában is jártam színjátszó körbe, több mint húsz éve játszom egy zenekarban, nem idegen tőlem a színpad. A felvett anyagot pedig így-úgy, különböző programok segítségével megvágom.
A csatornádon is kiálltál az etikus tartalomgyártás mellett. Mit takar ez pontosan?
Néhány edukációs tartalomgyártóval közösen azt láttuk, hogy nagyon sok tartalomgyártó plagizál, vagyis egy az egyben lemásolja mások tartalmát, amiből akár szponzoráció keretein belül hasznot is húz. Ezt etikátlannak tartottuk és összeálltunk, hogy egymás és többek között a kulturált kommentelést népszerűsítsük. Nincs baj azzal, ha valakinek nem tetszik egy tartalom, vagy esetleg nem tartja helyesnek azt, ami elhangzik benne, de ezt kulturáltan, szakmai alapokra fektetve lenne jó megvitatni, nem sárdobálva. Félreértés ne essék, korábban én is elkövettem hibákat a tartalmaimban, amikor még nem figyeltem tudatosan, ebben biztos vagyok, de mára már kialakult bennem is az egyedi tartalmak értékére vonatkozó igény.
Mennyire vannak a te területeden negatív kommentelők? Téged is támadnak?
Mostanában nem. Mondjuk nincs is annyi időm videókat gyártani, szóval kevesebb felületet adok a támadásoknak. A járvány idején viszont nagyon sok lehúzó megjegyzést kaptam. Szerintem az emberek abban az időben a bezártságuk gerjesztette frusztráltságot próbálták meg így kiadni. Akkoriban betaláltak ezek a piszkálódások, mára viszont megtanultam kezelni őket.
Influencernek tartod magad?
Nem. A szó mai értelmében semmiképp. Sok felkérést kapok különböző együttműködésekre, reklámozásra, de ezeket rendszeresen visszautasítom, mert nem ebből akarok megélni. Tizenegy évet tanultam, hogy legyen egy szakmám, most vagyok a karrierem elején, ezt akarom felépíteni, ezzel akarok foglalkozni. Ez egy kis plusz a Pannon Egyetem számára, ahol tanítok, illetve talán népszerűbbé tudom tenni a kémiát.
Mi lennél, ha nem vegyész lennél, és nem gyártanál tartalmakat sem?
Ilyen opció nem volt, hogy nem leszek vegyész… Eleinte nagyon szerettem volna színész lenni, de azt nagyon gyorsan elvetettem és maradt hobbiszinten. Azt azonban el tudom képzelni, hogy főállásban tanítanék kémia és történelem szakon.
Szerző: Bárdossy Adrienn Fotó: Szalontai Zoltán
