Egy olyan témát vizsgáltatok – a párkapcsolatokat és a szexualitást –, amivel kapcsolatban még ma is nagyon erős a tabusítás. Miért döntöttetek mégiscsak emellett?
Azért ezt a témát választottuk, mert ez az a téma, amiről rengeteget beszélünk, és amivel kapcsolatban nagyon érezhető egy társadalmi átalakulás. Új párkapcsolati viszonyok jelennek meg, megváltoznak a szexuális magatartásminták. De mivel a közbeszédben szinte kizárólag a nagyvárosi elit nézőpontja szokott megjelenni, fogalmunk sincs róla, hogy valójában az emberek, a többség hogyan gondolkozik ezekről a témákról. Erre lettünk volna kíváncsiak.
Bojár Ábel
Milyen korosztály vett részt a kutatásban?
Ez egy reprezentatív minta volt egy fontos megkötéssel: a felméréseinkben csak 59 éves korig kutatunk. Ez azért van így, mert az adatfelvétel mobil applikációval történik, aminek a használata idősebb korban sokaknál már akadályt jelent. Ebben a konkrét kutatásban 16 és 59 közötti réteget kérdeztünk meg.
Párkapcsolati elégedettség
A párkapcsolatban élők 71 százaléka nagyon, vagy inkább elégedettnek érzi magát a kapcsolatával. A nők körében gyakoribb az elégedetlenség: míg a férfiak 46 százaléka teljesen elégedett, a nők 36 százaléka nyilatkozott így. A férfiaknak csak 18 százaléka adott az erre vonatkozó kérdésre „is-is” választ a nők 26 százalékával szemben.
Nagyon érdekes volt olvasni a számokat és meglátni mögöttük bizonyos társadalmi trendeket. A kutatásból kiderült például, hogy a nők azok, akik inkább elégedetlenebbek a párkapcsolatukkal. Ez egybecseng azzal a statisztikával, miszerint a válások kétharmadát is a nők kezdeményezik. Sokszor azért, mert a tradicionális nemi szerepek miatt az ő életük lesz nehezebb egy házasságban, párkapcsolatban.
Sejtettem, hogy az lesz az eredmény, hogy a nők az elégedetlenebbek a párkapcsolataikkal. Van is egy régi közhely, ami azt mondja, hogy a nők a párkapcsolatban szenvednek, a férfiak meg a párkapcsolat után. Viszont azt gondoltam, hogy nagyobb lesz a százalékbeli különbség a nők és a férfiak között.
De vajon a férfiak azért elégedettebbek és azért nem akarnak kilépni a párkapcsolataikból, mert hajlamosabbak a kapcsolaton belül kilépni, azaz félrelépni? A kutatásunk eredménye rácáfolt erre. A nők 38 százaléka állította, hogy már megcsalta a partnerét legalább egyszer, a férfiak 30 százalékával szemben.
Nők és férfiak hűtlensége
Több nő állította, hogy már megcsalta a partnerét legalább egyszer (38 százalék a férfiak 30 százalékával szemben), de a nők a bizalmatlanabbak is: csak 29 százalékuk biztos abban, hogy a partnerük sosem csalta meg még őket, míg a férfiaknál ez az arány 35 százalék.
Igen, ez meglepő volt. Az a sztereotípia él a társadalomban, hogy inkább a férfiak hajlamosak a hűtlenségre.
Ez a sztereotípia lehet, azért tartja magát ilyen erősen, mert a férfiak sokkal szabadabban beszélhetnek az esetleges hűtlenségükről. A férfiak esetében a félrelépés nincs annyira stigmatizálva, sőt – bizonyos körökben még valamiféle sikernek is számít, ha egy férfi szeretőt tart. A nőktől azonban a hagyományos nemi szerepek sokkal inkább elvárják a hűséget. Ők talán kevésbé mernek beszélni róla a mindennapokban, meg akarnak felelni a társadalmi elvárásoknak. Egy anonimizált online közvélemény-kutatásban azonban ezekből a társadalmi elvárásokból származó eltérő válaszmintázatok nem, vagy csak alig érvényesülnek.
A felmérés során megkérdeztétek, hogy van-e olyan népcsoport vagy nemzet, amelynek tagjait általában vonzóbbnak találják a magyarok. A válaszok szerint a férfiak különösen vonzónak tartották a japán és távol-keleti nőket. Itt akaratlanul is a pornó jutott az eszembe. Szinte minden évben kijön a statisztika, ami szerint a hentai magasan a legnépszerűbb pornóműfaj.
Igen, de ez egy kicsit a tyúk vagy a tojás esete. A pornóipar vajon felismeri vagy teremti ezt az igényt? Ezzel az eredménnyel kapcsolatban az is érdekes még, hogy a férfiak – a sztereotípiáknak megfelelve – hajlamosak egzotizálni a szexualitást, hajlamosabbak kiválasztani egy népcsoportot és felületes etnikai jegyek alapján megközelíteni a kérdést. A nők sokkal nagyobb arányban mondják azt, hogy a nemzetiség, az etnikum nem számít a szexualitásban.
Szexuális vonzalom és népcsoportok
A férfiak különösen vonzónak tartják a Japánon kívüli távol-keletieket (23 százalék) és a japánokat (20 százalék). Ezzel szemben a nők hajlamosabbak visszautasítani, hogy a szexuális vonzalmat népi/nemzeti alapon közelítsék meg.
A férfiak válasza abból a szempontból egy kicsit meglepő volt, hogy a magyar nem feltétlenül egy nyitott nemzet. De úgy tűnik, a szexben azért nyitottak vagyunk a különféle etnikumú partnerekre.
Igen, a szexben nyitottak vagyunk, egy hipotetikus helyzetben. Érdekes lett volna azt is megkérdezni, hogy a valóságban volt-e a résztvevőknek szexuális partnerük más etnikumú partnerrel. Valószínűleg sokkal kevesebben válaszoltak volna igennel.
Meglepődve olvastam, hogy a kutatás eredménye szerint összességében toleránsnak mondható a társadalom a nyitott kapcsolatok megítélésében.
Valójában itt arról van szó, hogy rengeteg válaszadó, a relatív többség nem, vagy csak nagyon felületesen ismeri a non-monogám kapcsolati típusokat – például a poliamóriát. Nem ítélik el ezt az életmódot, de nem nagyon tudják, miről szól. Szerintem nagyon sokan gondolkodnak úgy, hogy „négy fal között mindenki azt csinál, amit akar”. Elfogadják, hogy mások így akarnak élni a magánéletükben, ők azokban nem kérnek belőle. Ez talán kicsi árnyalja a „többség nyitottságáról” alkotott képet, ami a kutatásban kirajzolódik.
Nyitott kapcsolatok és poliamor életmód
A nyitott kapcsolatok, vagy poliamor életmód viszonylag ritka, a válaszadóknak csak 4 százaléka jellemezte így a párkapcsolati helyzetét. Összességében toleránsnak mondható a társadalom a nyitott kapcsolatok megítélésében: csak 36 százalék ellenzi teljesen, a nők körében valamivel magasabb, 42 százalék a mereven elzárkózók aránya.
Másik érdekes téma volt a megcsalás kérdése. Miközben döntő többségben úgy nyilatkoztak a résztvevők, hogy mind az érzelmi, mind a testi hűség rendkívül fontos a számukra, a válaszadók egyharmada bevallotta, hogy már legalább egyszer megcsalta a párját.
Engem nem is az lepett meg, hogy ennyien vannak, hanem hogy bevallották. Kutatói oldalról jó volt látni, hogy az emberek őszintén válaszoltak. Érdekes volt látni – amiről az imént már beszéltünk –, hogy a nők is fel merték vállalni a hűtlenségüket.
Úgy tűnik, mintha a monogámia egy nagyon erős társadalmi elvárás lenne, amit a gyakorlatba nem túl sikeresen tudunk átültetni.
Szerintem a félrelépés iránti vágy mindkét nemben ott van hasonló mértékben. Ezzel a vággyal szemben viszont van egy nagyon erős megfelelési igény is az emberekben a társadalmi normarendszer felé, valamint tisztelet a partnerük felé.
Hűség elméletben és gyakorlatban
Elvi szinten nagy az egyetértés abban, hogy az érzelmi és a testi hűség is nagyon fontos: az előbbit a magyarok 91 százaléka, az utóbbit 87 százalék tartja inkább vagy elengedhetetlenül fontosnak. Csakhogy a válaszadók egyharmada már legalább egyszer, azon belül 18 százalék többször is megcsalta már a partnerét. Sőt a válaszadók 38 százaléka biztos benne, hogy a partnere már megcsalta és további 32 százalék valószínűsíti, hogy előfordult már ilyen, csak nem tudja biztosan.
A válaszokból az is egyértelművé vált, hogy meglepően kevés szexuális partnerük van életük során a magyaroknak. Valamint hogy a fiatalok – a sztereotípiákkal ellentétben – szinte alig szexelnek.
Itt megint kiütközött az elit és értelmiségi média, illetve közbeszéd által sugallt kép, valamint a valóság között tátongó szakadék. Nagyon sok ember életébe a rendszeres szexuális élet nagyon nehezen fér bele. A randizás kultúrája, az önápolás, a társadalmi státusz – minden, amire szükség lehet a változatos szexualitáshoz, sok társadalmi csoport mindennapjaiban nincsenek jelen. A többségnek 2-5 szexuális partnere volt az életében. Valószínűleg ez az (alacsony) mennyiség csak azok számára meglepő, akik megtehetik, hogy szabadabb szexuális életet éljenek.
És igen, nagyon érdekes volt látni, hogy a fiatalok körében mennyire kevés a szex. Ez az eredmény összecseng azzal a trenddel, amiről az elmúlt időben már többen beszéltek, hogy a digitális világ mennyire visszafogja a szexualitást.
Kevés szexuális partner
A magyaroknak tipikusan 2-5 (33 százalék), illetve 6-10 (20 százalék) szexuális partnerük volt eddigi életük során, a 20-at meghaladó szám viszonylag ritka (10 százalék), az 50-et is meghaladó szám pedig szinte elenyésző (3 százalék). A 16-19 évesek többségének (52 százalék), de a 20-29 évesek 18 százalékának sem volt még semmiféle szexuális tapasztalata, illetve további 22, illetve 24 százaléknak eddig csak egy szexuális partnere volt.
Ilyen kényes témában és kérdéseknél mennyire volt elvárható, hogy a résztvevők őszintén válaszoljanak?
Ezekről a témákról személyesen vagy akár telefonon is nagyon nehéz beszélni. Telefonon sem feltétlenül mernek az emberek ennyire őszinték lenni, mert akkor is ki kell mondaniuk a kínos válaszokat egy másik ember füle hallatára. A mi adatfelvételi módszerünk azonban teljes anonimitást tud biztosítani, és talán így az emberek – a nők és a férfiak is – őszintébbek tudtak lenni.
A teljes kutatást itt olvashatod el!
Fotó: Getty Images, interjúalany sajátja
