Új cégek, trendek, sőt szakmák megalapítása fűződik a nevéhez – a többi között ott volt Magyarország első PR-ügynökségének létrehozásakor, támogatta az első nemzetközi reklámügynökségek indulását, zöld mezős vállalatok sikeres indulásán dolgozott, valamint külföldön is bizonyított. Huszonévesen került először vezetői pozícióba, majd kifejezetten izgalmas és színes pályafutása során az IT-tól a telekommunikáción át a bankszektorig rengeteg különböző iparágban megfordult. Mint mondja, szerencsésnek érzi magát, ugyanis sosem érezte, hogy nőként ne kapná meg a személyének vagy munkájának kijáró elismerést és tiszteletet a férfiaktól. Sikeres nők sorozatunk újabb részében Károlyi Zsuzsannával, az E.ON Hungária Csoport márka- és marketingvezetőjével beszélgettünk.
Hogy emlékszel vissza, milyen voltál gyerekként? Volt vajon jele annak, hogy felnőve egy ennyire mozgalmas és innovációkkal teli karriert fogsz befutni?
Én voltam a tündéri lány a nagy masnival a hajában, ártatlan zöld szemmel, szép, mindig tiszta fehér ruhában – úgy néztem ki, mint egy kis angyal, de közben nagyon eleven voltam. Sokat elmond arról, milyen lázadó gyerek voltam, hogy az óvodában, egyidőben külön teremben kellett aludnom. (nevet – szerk.) Mindig felfedező utakon voltam, vagy kitaláltam valami új ötletet. Rengeteget olvastam, megvolt bennem már akkor is a tudásvágy és a kreativitás. Nagyon sok minden érdekelt.
A vezetői képességed ekkor még nem mutatkozott meg?
18 éves koromban kiküldtek egy német gyerektáborba nyelvet tanulni. Mire visszajöttem Budapestre, 67 társammal leveleztem, gyakorlatilag én lettem a csapatvezető anélkül, hogy erre bárki kijelölt volna. De olyan is megesett, hogy úgy tanítottam meg úszni más gyerekeket, hogy én valójában nem tudtam. De mindez akkor még nem tudatosan történt, nem irányítottam a többieket. Nagyon organikusan alakult ki ez a képesség később.
Mi kell ahhoz, hogy valakiből jó vezető váljon? És mitől lesz egy nőből jó vezető? Van-e, kell-e, hogy különbség legyen a kettő között?
Van egy üzleti és egy emberi vetülete a vezetői működésnek, és szerintem mind a kettőben jól kell teljesíteni ahhoz, hogy valaki igazán jó vezető legyen. Üzleti szempontból értenünk kell a pályát, a környezetet, ahol dolgozunk, szeretnünk kell a szakmánkat, különben nagyon gyorsan ki lehet égni. Emellé kell egy koncepció, egy terv, egy cél, ami mentén haladni tudunk. Nagyon fontos még, hogy meglegyen bennünk a nyitottság a folyamatos tanulásra és fejlődésre. Annyira komplikált világban élünk, és olyan gyorsan változik minden, hogy egyre több képességre van szükség. Néha arról is döntést kell hozni, hogy pontosan mire szeretnénk fókuszálni, mert egyszerűen lehetetlen mindenre ugyanolyan hatékonysággal odafigyelni, ezért az elengedés képessége is hasznos tud lenni, nem kell kényszeresen mindent egyszerre csinálni.
Az emberi aspektus tekintetében pedig szerintem nagyon fontos az érzelmi intelligencia. Az, hogy miként tudunk az emberekkel bánni, hogyan tudjuk őket vezetni és fejleszteni, miképpen reagálunk, hogyan vagyunk empatikusak. Itt nem csak a saját kollégáinkra, hanem például akár az ügyfelekre is gondolok. Meg kell értenünk őket ahhoz, hogy jól tudjunk válaszolni az elképzeléseikre, igényeikre. Tehát egyszerre van szükség érzelmi és értelmi intelligenciára is. Ha valamelyik hiányzik, nagyon nehéz lesz a pálya.
Véleményem szerint válaszolva a kérdésre valóban van különbség a női és a férfi vezető között. Viszont az a probléma, hogy nagyon sok nő adja fel a női működését és próbál egyre férfiasabbá válni annak érdekében, hogy sikeres legyen. Én viszont azt gondolom, hogy egy női vezető igenis maradjon meg női vezetőnek, és találja meg a helyét, illetve az értékteremtő képességét a férfi vezetők között Azonban arra is érdemes figyelni, hogy ne essünk át a ló túloldalára. Szoktam mondani, hogy ha az indián kultúrában bemegyünk a törzsfőnök sátrába, akkor ne fűszoknyában libegjünk be, ne nevetgéljünk, és ne mi vigyük be a kávét. Ha így viselkedünk, így is leszünk kezelve. A törzsfőnökök sátrában le kell ülni, együtt kell szívni a békepipát, és együtt kell okosakat mondani.
Mindez egyáltalán nem könnyű, ezért is keresi annyi nő a helyét, és ezért adják fel sokan idő előtt a karrierjüket.
Az üvegplafon miatt a nők nagy része nem is nagyon tud továbblépni a karrierjében.
Egyszer úgy fogalmaztam egy interjúban, hogy nem is üvegplafon van, hanem betonplafon. De igazság szerint ezt néha mi hozzuk létre. A legnagyobb probléma, hogy a nők megpróbálnak egyensúlyozni az élet különböző területein, és végül ők fékezik le önmagukat. A férfi vezetőknek van egy tudatos céljuk, egy nagyon erős hitük önmagukban, aminek köszönhetően nekik gyakorlatilag a karrierjükben a határ akár a csillagos ég is lehet. A nőkben rengeteg kétely van, nagy adag önbizalomhiány, és megpróbálnak mindenütt egyformán megfelelni.
Az sem könnyíti meg a nők dolgát, hogy a társadalom, a környezetük a mai napig hajlamos rossz szemmel nézni rájuk, ha egyáltalán gondolkodnak a karrierépítésen. Azt várják el tőlük, hogy a családjuknak éljenek.
És pontosan ezért fékeznek le egy adott ponton. Nekünk ilyenkor nem a csillagos ég a határ. Ahhoz fel kellene adni olyan számunkra fontos dolgokat, amihez ragaszkodunk. Ezért mondom, hogy fontos, hogy egy nő eldöntse, mi a célja, hogy meddig szeretne eljutni a szakmai karrierjében. Nem lehetetlen az álmainkat, vágyainkat megvalósítani, de ehhez jobban kellene hinni magunkban, jobban kellene egymást biztatni. Nekünk, nőknek jobban kellene egymást segíteni.
Neked okozott bármi nehézséget összeegyeztetni a magánéletet és a karriercéljaidat?
Igen, rengeteget. Nekem is el kellett dönteni, hogy az én egyensúlyi pontom hol van. Amikor ez megtörtént, onnantól lelki békében tudtam élni azzal, hogy – teszem azt – nem leszek az IMF vezetője. Helyette jól fogom érezni magam a szakmámban, az adott pozíciómban. Ez a legfontosabb, de ehhez tudatosság kell. Ha az a cél, hogy az IMF elnök-vezérigazgatója legyek, és nem tudok eljutni odáig, az folyamatos frusztráltságot fog okozni. De ha tudjuk, hogy azért nem mentünk el odáig, mert számunkra fontos volt más, például, hogy legyen a gyerekünkre időnk, a barátainkkal is tartsuk a kapcsolatot, akár a szüleinkkel együtt, hogy legyen harmonikus magánéletünk a párunkkal, hogy legyen saját magunkra is időnk, akkor szerintem ki fogunk tudni békülni a helyzettel és boldogok tudunk így lenni. Ha viszont a szakmai kiteljesedésünk a fő életcélunk, akkor célozzuk meg tényleg a csillagokat! Sok sportoló, tudós, művész és üzletasszony teszi ezt.
Sikeres nők: Károlyi Zsuzsanna
Vannak érdekes kutatások arra vonatkozóan, hogy míg a házasság után a férfiak általában sikeresebbek lesznek a karrierjükben, addig a nőknél ez a pozitív hatás nem jelentkezik. Leginkább azért, mert a házassággal a nőkre szakad a láthatatlan munka minden terhe. Ahhoz, hogy egy nő is ki tudjon teljesedni a munkájában, valószínűleg egy támogató partnerre, támogató otthoni környezetre is szüksége van.
A férfiaknál a házasság és a család gyakran egy stabil hátországot jelent, amire támaszkodhatnak, feltölti őket erővel, energiával. A nők esetében ez is egy komplikált dolog tud lenni. Ha a partner támogató és ő vonul hátrébb, annak lehet, egy idő után negatív társkapcsolati következményei lesznek. Ő lesz például frusztrált az önfeláldozás, önfeladás miatt. Ahhoz, hogy egy win-win konstrukciót lehessen kialakítani, rengeteg beszélgetésre, harmonizációra, összhangteremtésre van szükség. Persze ez sem lehetetlen, ismerek olyanokat, akik ezt meg tudták csinálni. A kommunikáció és a folyamatos egymásra figyelés kulcsfontosságú ehhez.
Még manapság is rengeteg a sztereotípia a női vezetőkkel szemben. Te tapasztaltál ebből bármit a pályád során? Volt olyan helyzet a karriered alatt, amikor a nemed miatt ért hátrány?
Szerencsére velem nem történt ilyesmi. Mindig elfogadott partneri szinten kezeltek, pedig huszonéves korom óta a legfelső vezetők világában mozgom. Nem tudom, hogyan reagáltam volna rá, ha találkozom ilyen megkülönböztetéssel. De az is lehet, hogy valójában nem szerencsém volt, hanem tudatosan választottam meg a környezetemet.
Vagy az is lehet, hogy a környezeted is érzékelte az erős, magabiztos kiállásodat, ezért másképp viszonyultak hozzád.
Igen, az életben jól jön egy erős lélek. Rengeteg nyomás nehezedik ránk, ezért fontos, hogy legyen egy stabil belső pontunk, hogy meg tudjuk erősíteni magunkat. Enélkül nehéz vezetővé válni, hiszen egy vezetőnek másokat is segítenie kell, nem csak önmagát kell egyensúlyban tartani.
Mit szeretsz a legjobban a munkádban?
Mindenki tudja, hogy imádom, amit csinálok. Látom a munkám eredményét, nagyon jó szakemberekkel dolgozom együtt, megélhetem a kreativitást és mindig pozitív, jövőépítő tevékenységeken dolgozok. Szoktam mondani, hogy persze, egy macskaeledelgyárban is biztosan jól érezném magamat, szeretem az állatokat is, de itt az E.ON-nál van egy magasabb cél, ami vezet minket. Ezért is nagyon könnyű azonosulni, azzal, amit csinálok. Látható az értékteremtés, és ez sikerélményt ad.
15 éve dolgozol a vállalatnál, a kifejezetten férfiak uralta energiaszektorban. Ennyi idő után mi az, ami még mindig lendületben tart?
Az energetika mindennek az alfája és az ómegája. Nélküle nincs digitalizáció, nem megy a háztartás, sem az ipar. Az utóbbi években óriási fejlődésen ment keresztül, úgyhogy nagyon-nagyon izgalmas dolgok zajlanak a szektorban. Ez pedig állandóan új impulzusokat ad az embernek. Mindig próbálunk még jobbak, még kreatívabbak, még eredményesebbek lenni. Ráadásul nálunk nagyon jó szakemberek vannak, akikkel élvezet együtt dolgozni és beszélgetni, van egy inspiráló közösségünk.
Mit tanácsolnál azoknak a fiatal lányoknak, akik sikeres karrierről álmodnak? Mik azok a tulajdonságok, amik segíthetik őket az útjukon?
Azt látom, hogy sokkal sikeresebbek azok, akik tudatosan működnek. Akik leülnek és őszintén megbeszélik önmagukkal, mit szeretnének, mik a céljaik és álmaik, milyen erőforrások állnak rendelkezésükre, és mik lehetnek a korlátaik. De a tudatosság mellett kell, hogy legyen egy erős önmagunkba vetett hitünk is, bátorsággal. A férfiakkal összevetve azt tapasztalom, hogy a nőkben sokkal több az önértékelési kérdőjel, ami pedig nagyon meg tudja nehezíteni az előrejutásukat.
Az én egyéni receptem az, hogy kell egy baráti kör, akikkel meg tudjuk beszélni a dolgainkat, és akik tudnak őszinte visszajelzést adni nekünk. Mellette az is hasznos, ha van egy coachunk vagy mentorunk, hiszen a beszélgetések, a nyílt kommunikáció mindig segítik a fejlődést.
Ezek mellett pedig rendszeresen le kell ülni egy jó kávé vagy egy finom bor mellett, és végiggondolni, hogy a kitűzött céljainkból mit tudtunk megvalósítani, és mit nem. Rá kell jönnünk, hogy vajon a célunk volt-e rosszul kitűzve, vagy nem tettünk meg mindent, amit lehetett volna. De ehhez, ahogy már hangsúlyoztam, fontos, hogy önazonosak tudjunk lenni. Bátorságot, sok energiát, lelki támogatást és inspiráló, beteljesedő álmokat kívánok minden lánynak, asszonynak, rajtatok múlik!
Fotó: Németh Botond – Central Content Smink: Zsembery Szilvia – MAC COSMETICS & BOBBI BROWN COSMETICS
