Mikortól mondhatjuk, hogy a meleg emberek megjelentek Budapest térképén?
A melegség mint identitás elég modern kori dolog. Persze mindig éltek olyan emberek, akik ugyanazzal a nemmel szexeltek, de az nem jelentett kifejezetten olyan szintű identitást, mint manapság. Ez az identitás szerintem a 20. század elején kezdett Magyarországon kialakulni.
Mit tudunk a 20. század előtti időkről?
A kutatásaim alapján a 19. század végén, a 20. század elején nagyon sok, főleg férfi homoszexuális ember élt Budapesten. Látható szubkultúrával rendelkeztek, amihez az is hozzátartozott, hogy voltak olyan szórakozóhelyek, parkok, például a Dunakorzó vagy a Városliget, ahol ők egészen nyíltan keresték egymás társaságát. Akkoriban a szexualitás, legyen az hetero- vagy homoszexualitás, szabadabb volt, a férfiak prostituáltakhoz jártak, gyakran ott vesztették el a szüzességüket, kevésbé érdekelte az embereket, hogy ki kivel szexel és mikor.
Kurimay Anita, a Meleg Budapest című könyv írója
Ez minek volt köszönhető?
Budapest nagyon hirtelen lett nagyváros, és nem volt sok privát szféra, hely sem ahhoz, hogy akik kettesben szerettek volna időt eltölteni, azok találjanak is ehhez legalább egy üres szobát. Emiatt a közszférába tolódott a szexualitás, annak megélése pedig nyilvános lett, nemcsak a homo-, de a heteroszexuális emberek körében is – gondoljunk csak a bordélyházakra.
1873-tól 1918-ig tartott Budapest aranykora, elképesztő erővel növekedett, fejlődött a város, méghozzá egy liberális szemléletű vezetés alatt. Berlin után a második leggyorsabban fejlődő város volt egész Európában, virágzott a gazdaság, és vele együtt a kultúra is, az volt a cél, hogy Budapestből egy modern világvárost csináljanak.
Aztán 1918-ban jött a Tanácsköztársaság 133 napja, Horthy megérkezett a fehér lovon, és azt mondta, hogy a bűnös Budapest: az igazi magyar a vidéken él, nem az európai szinten is kiemelkedő fővárosban.
Ezek szerint egy homoszexuális embernek az aranykorban nem kellett titkolóznia?
Nem lehet azt mondani, hogy a homoszexuális emberekről senki sem tudott, hiszen egyrészt a társadalom részét alkották, másrészt a rendőrség homoszexuális nyilvántartást vezetett. Ez a 20. században, de még a Horthy-korban sem arra szolgált, hogy a két férfi közti kapcsolatot büntessék (a törvény alapján akkoriban megtehették volna), hanem hogy kordában tartsák a szexmunkásokat, és megakadályozzák a zsarolásokat.
Nagyon sok magas rangú ember köztudottan homoszexuális volt, és ez senkit sem igazán érdekelt, de akik úgy döntöttek, hogy rejtőzködnek, azokat a szexmunkások akár meg is fenyegethették.
Mikor vált lényeges kérdéssé, hogy valaki homoszexuális?
Eleinte azért sem foglalkoztak vele, mert az első világháború miatt nagyon sok férfinak volt szexuális kapcsolata más férfival. Ugyanígy a bentlakásos fiúiskolákban is rengeteg hasonló eset történt. Akkoriban úgy gondolták, hogy bár vannak, akik homoszexuális embernek születnek és azok is maradnak, másoknál ezek a kapcsolódások a közeg, a nők hiánya miatt jöttek létre, és a nemi irányultság aztán később akár meg is fordulhat. Emiatt nem akartak a homoszexualitásról publikusan beszélni, nehogy „megfertőzzék” vele az embereket.
A második világháború után, az államszocializmus időszakában viszont patologizálták a homoszexualitást, azaz az orvosok betegségnek nevezték, és így is került a köztudatba. Ekkor alakult ki az, hogy ha te egy ugyanolyan nemű emberrel szexuális viszonyt folytatsz, akkor homoszexuális vagy, és az egy betegség.
Az 1950-es évek brutálisak voltak a homoszexuálisokra nézve, mert ugyanazt a homoszexuális regisztrációt, amit az 1900-as évek elején kezdtek el, már tényleg arra használták, hogy kirúgják ezeket az embereket a pártból, hogy börtönbe csukják őket azzal a szándékkal, hogy kikényszerítsék az úgynevezett gyógyulásukat.
Ezt mondjuk egy ugyanolyan nemű emberekkel telezsúfolt börtönben mai szemmel meglehetősen visszás lehetett kivitelezni. Emiatt az akkori homoszexuális szubkultúra a lakásokba szorult, a nyilvánosság előtt nem mutatkoztak úgy, mint az aranykorban.
Mikor jöttek rá az orvosok, hogy a homoszexualitás nem gyógyítható, nem gyógyítandó?
Nálunk sokkal hamarabb dekriminalizálták a homoszexualitást, mint nyugaton. Magyarország, Csehország, Csehszlovákia 1961-ben törvényt hozott arról, hogy a felnőttek közötti homoszexuális kapcsolat nem bűncselekmény. Eddigre ugyanis az orvosok is eljutottak odáig, hogy belássák, ez az állapot nem gyógyítható. Aztán jött 1989, amikor a melegek teljesen kiszabadultak, a jogaikat is kiterjesztették, és megjelentek a köztereken, a médiában, és megtartották az első Pride felvonulást.
Sokan emiatt mondják azt, hogy nálunk, magyaroknál nem is éltek melegek, a nyugat meg a liberalizmus hozta be őket, de ahogy látjuk a hiteles történelmi feljegyzésekből, ez egyáltalán nem igaz. Homoszexuális emberek már a világháborúk előtt is éltek hazánkban, a rendszerváltás csak láthatóbbá tette őket.
Az a Horthy-kor pedig, amit a mostani kormány annyira idealizál, teljesen tisztában volt azzal, hogy homoszexuális emberek ülnek akár a legmagasabb pozíciókban is, de amíg ezek az emberek a keresztény nacionalista szellemet képviselték a közszférában, a (homo)szexualitásuk az embereket teljesen hidegen hagyta.
A második világháború során viszont a homoszexuálisoknak külön jelük volt a koncentrációs táborokban.
Azt nem a magyarok, hanem a németek találták ki, őket zavarta ennyire a homoszexualitás. A magyaroknál 1941-ben tettek erre egy kísérletet, megtaláltuk ezt a levelezést a kutatásunk során, a belügyminiszter írt a hadügyminisztériumba, hogy hozzanak létre egy homoszexuális munkatáboros csoportot. Ezt a hadügyminiszter viszont határozottan visszautasította. Több okot hozott fel, egyrészt azt, hogy ez megosztó lenne, a másik indok pedig az volt, hogy a hadsereg legmagasabb rangú beosztottjai között is vannak, akik érintve lennének.
Így nem alakult homoszexuális munkatábor hazánkban, és nem is küldtünk úgy homoszexuális embereket Auschwitzba, mint ahogy elküldtük a zsidókat. Bár az igaz, hogy Szálasinak már volt egy családterve, ami még a náci Németországénál is brutálisabb volt. Ő a homoszexuális férfiakat azonnali kasztrációval büntette volna. Viszont a hatalmas követőtáborral rendelkező politikai szélsőjobb Szálasin kívül soha nem tűzte a zászlajára a homoszexualitást, nem akarta üldözni őket.
Hol van most az a homoszexuális regisztráció, amit korábban említettél?
A kommunizmus és a szocializmus alatt az állambiztonsági szervek a lista alapján nagyon sok embert megzsaroltak és arra kényszerítettek, hogy ügynökként információkat gyűjtsenek, adjanak át nekik. Amikor arról gondolkodunk, miért tudni olyan kevés magyarról, hogy homoszexuális volt például a rendszerváltás előtt, jusson eszünkbe, hogy őket ezzel zsarolták, és 1989 után egyiküknek sem állt érdekében, hogy ezt nyilvánosságra hozza. A homoszexuális emberekről létrehozott lista pedig azóta eltűnt, vagy megsemmisítették, vagy úgy elzárták, hogy senki nem tudja, hol van.
Miért fontos még 2025-ben is a Pride megtartása?
A Pride megtartása nem csak az LMBTQ+ társadalom szempontjából fontos. Persze lényeges, hogy a társadalom kiálljon az ő civil jogaik védelmében. Hiszen mint a történelem során bármikor, most is nagyon sok ismert ember van, aki meleg, és szinte a legtöbb embernek van családi vagy baráti kapcsolata az LMBTQ+ közösséggel. A Pride megtartása a civil társadalom fenntartásáért is fontos. Úgy gondolom, nem véletlen, hogy a demokrácia fennmaradásának szimbóluma lett.
Egy esély arra, hogy a magyar társadalom egy olyan jövő előtt tegye le a voksát, ahol ismét teljesen mindegy lenne, hogy mi a szexuális vagy gender identitásod, és az, hogy mit olvasol vagy nézel, az a személyes döntésed, és nem a kormányé.
Fotó: Getty Images
