A monogám kapcsolat eszméje – vagyis az egyetlen társ iránti hűség, a kizárólagosság és a közös utódnevelés – egyszerre jelenthet ígéretet és korlátot, biztonságot és konfliktust az egyén és a társadalom számára egyaránt. Az utóbbit támasztja alá, hogy a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint az elmúlt években a házasságok körülbelül 35-40%-a végződött válással. Ez az arány az Európai Unióban átlagosan 40-45%.
Mi történt napjainkban a hűséggel? Miért nem tudunk mi emberek hűek maradni egymás irányába egy életen át?
Mi történt azzal, hogy boldogan éltek, míg meg nem…?
Sokan gondolják, hogy a monogámia – amikor a nő és a férfi kapcsolata kizárólagos – természetes az ember esetében. Azonban, ha mélyebbre ásunk a monogámia témájában, találkozhatunk olyan elméletekkel, amelyek ennek ellentmondanak. Yuval Noah Harari Sapiens című könyvében például az őskommuna elmélet kifejezetten amellett érvel, hogy az őskorban élő gyűjtögető hordák társadalmi berendeződése nem egyezett meg napjaink monogám berendezkedésével. A mai szűk családok helyett az emberek kommunákban éltek, ahol nem volt magántulajdon – és a kizárólagos párkapcsolat sem volt elterjedt. Az ilyen közösségekben a nők egyszerre több férfivel vagy akár nővel is létesíthettek szexuális kapcsolatot.
Ezzel szemben vannak olyan elméletek is, amelyek szerint a monogámia evolúciós előnyt jelentett az emberiség számára. Ezek az elméletek úgy vélik, hogy a gyermeknevelés igénye hívta életre a tartós párkapcsolatokat, hiszen a közös utódgondozás hatékonyabbá tette a túlélést. Bár az ősközösségek sokféleképpen működtek, általánosságban elmondható, hogy a nők főként gyűjtögetéssel, míg a férfiak vadászattal járultak hozzá a közösség fenntartásához – ez a munkamegosztás pedig elősegíthette a stabilabb, hosszabb távú kapcsolatok kialakulását.
A monogámia kialakulásának egyik lehetséges oka az utódgyilkosság elkerülése lehetett. A kizárólagos párkapcsolatok révén a férfiak biztosabbak lehettek abban, hogy a felnevelt gyermek valóban az övék – ez pedig hozzájárult az apaság társadalmi szerepének kialakulásához. A családmodell fejlődésével a gyermeknevelés felelőssége már nem kizárólag a nőkre hárult: a feladatok fokozatosan megoszlottak a nemek között – írja az UCL News.
A mindent megváltoztató ideál
A monogámia megszokottá – sőt – egy ideállá vált az emberek számára. Ebben nagy szerepet játszott a kereszténység elterjedése, amely háttérbe szorította a szabadabb szexuális viselkedésformákat. A társadalmi normák pedig egyre inkább a férfi és nő közötti kizárólagos kapcsolatot emelték ideállá a történelem során.
A házasság is hamar a monogámia ideálját segítette
Idővel a szexuális erkölcs gyökeres átalakuláson ment keresztül: a társadalmi normák helyett egyre inkább az egyéni lelkiismeret került a középpontba.
Kyle Harper From Shame to Sin című könyvében rámutat arra, hogy a kereszténység megjelenése előtt a szüzesség és az önmegtartóztatás elsősorban külső elvárásnak számított. A keresztény tanítások azonban hangsúlyozták, hogy ezek a viselkedésformák belső, személyes felelősséggé kell hogy váljanak. Ez azt jelentette, hogy az egyén maga dönt a tetteiről, és saját maga viseli azok következményeit. A keresztény gondolkodásban így az egyén önálló, elkülönült lényként jelent meg, aki szabadon, de felelősséggel választja meg cselekedeteit. Ennek a szemléletnek köszönhetően a társadalom egyre inkább a monogám házasságot azonosította az erkölcsileg helyes szexuális magatartással, és ez az eszmény a mai napig él.
Mindez hosszú távon hozzájárult ahhoz is, hogy a nők erkölcsi és testi önrendelkezésének gondolata megjelenjen és megerősödjön. Vagyis a kereszténység nemcsak az egyéni felelősségvállalást, hanem a nők önrendelkezésének lehetőségét is elősegítette.
Hiába él bennünk a monogámia eszménye – különösen, ha közel áll hozzánk a keresztény értékrend –, az emberi természet nem mindig hajlandó igazodni az elvárásokhoz. A kíváncsiság, az újdonság utáni vágy és a másik ember iránt érzett vonzalom sokszor erősebb, mint a tanult ideál. Az eszme ott lebeg, de az ösztönök gyakran más irányba húznak.
Nováky Erzsébet 2010-ben készült Magyarország 2025 kutatása is rámutat arra, amit a mindennapokban is érzékelünk: a házasság korábbi domináns szerepe látványosan visszaszorulóban van. Egyre kevesebben házasodnak, miközben az élettársi kapcsolatok száma folyamatosan nő. Bár kissé sarkosnak tűnhet azt állítani, hogy minden második házasság válással végződik, a valóság nem áll messze ettől: a házasságok körülbelül 40 százaléka felbomlik, az élettársi viszonyok pedig még ennél is törékenyebbnek bizonyulnak – ezeknek nagyjából a 60 százaléka nem bizonyul tartósnak.
Mi történt az egy életen át tartó monogámiával?
Mark Regnerus szociólogus egy egész könyvet írt, hogy megválaszolja ezt a kérdést: a szex olcsóvá vált. A mai társadalmunkban egyre kevesebb elköteleződés, idő vagy érzelmi ráfordítás szükséges a szexuális kapcsolatok kialakításához. Ezt elsősorban a modern fogamzásgátlás és a hagyományos erkölcsi normák gyengülése idézte elő. A monogámia társadalmi normaként meggyengült, a házasság kezdi elveszíteni korábbi dominanciáját, hiszen a fogamzásgátló lehetővé tette a következmények nélküli, biztonságos szexuális kapcsolatokat. Így már kevesebb szükség van arra, hogy az emberek elköteleződést mutassanak a szexért cserébe – így bizony az egész társkeresési piac átalakult.
Napjaink társkeresési piacán hasonló arányban vannak jelen nők és férfiak, alkupozíciójuk és indíttatásuk eltérőek. Így két teljesen eltérő irányba húznak el az igények: míg a férfiak gyakrabban keresnek kötöttségektől mentes, alkalmi kapcsolatokat, addig a nők körében jellemzőbb a vágy a stabil elköteleződésre – sőt, sokan már a házasság gondolatával is kacérkodnak. A párkeresés így könnyen két pólusra szakad: az egyik sarokban az érzelmek nélküli szex áll, a másikban az elkötelezett örök együttlét. Középen pedig megjelent egy új párkapcsolati forma: az átmenetileg elkötelezett szexuális kapcsolat.
A fogamzásgátló tabletta megjelenése kulcsfontosságú ebben az esetben, hiszen alapjaiban hatással volt a párkapcsolati viselkedésre: lehetővé tette, hogy a szexualitás függetlenné váljon a gyermekvállalás kockázatától, és inkább a személyes érdeklődés, élvezet és önkifejezés eszköze legyen. A változások nem egyik napról a másikra történtek, és persze nem is minden nő élt a fogamzásgátlás lehetőségével – sem, akkor amikor megjelent, sem pedig napjainkban – egyvalami azonban biztos: a hormonális fogamzásgátlók megjelenése alapjaiban formálta át a nők szexualitásról alkotott képét és a társadalmi normákat is, ez pedig minden nőre hatással volt.
Mivel a szex többé nem jelentette automatikusan a teherbe esés kockázatát, a házasság – és vele együtt a monogámia – korábbi társadalmi „szükségszerűsége” is veszíteni kezdett a jelentőségéből.
A fogamzásgátlót közgazdasági elemzések gyakran „technológiai sokként” írják le.
A nők számára ez a fordulat különösen nagy változást hozott: először nyílt lehetőségük arra, hogy a gyermekvállalást tudatosan időzítsék, és a karrierjükre koncentráljanak anélkül, hogy egy nem várt terhesség felborította volna a terveiket. A szexualitás és az anyaság szétválása így nemcsak az egyéni szabadságot növelte, hanem hosszú távon a társadalmi struktúrákra is hatással volt.
A monogámia gyengülését segítő narratíva: a feminizmus
A nők elnyomásának gyökere – Shulamith Firestone második hullámos feminista gondolkodó szerint – nem elsősorban a társadalmi normákban, hanem magában a biológiában keresendő. A szülés és a gyermekvállalás természetes módon a nőkhöz kötődik, és ez a biológiai munkamegosztás már önmagában elég ahhoz, hogy egyenlőtlen viszonyokat hozzon létre. A nők teste így nemcsak az élet forrásává, hanem egyben a saját korlátaikká is válik. Ahhoz, hogy a nők valóban felszabadulhassanak, nem elég a társadalmi szabályokon változtatni – a biológiai korlátokon kell túllépni.
Ennek a látszólag „természetes” munkamegosztásnak egyenes következménye, hogy a férfiak kerültek a kenyérkereső pozíciókba, ők irányítják a gazdaságot, a politikát, a kultúrát – röviden: a külvilágot. Az erőforrások és a függetlenség az ő kezükben összpontosul, míg a nők – a gyerekeikkel együtt – kiszolgáltatottá válnak a férfiak döntéseinek és anyagi biztonságának. Ez a dinamika nem csupán alárendeltséget, de függőséget is jelent.
A társadalomban a szülés és a gazdasági kiszolgáltatottság természetesen befolyásolja a két nem egymás iránt érzett szerelmét.
A romantikus szeretet, amely a nőket arra tanítja, hogy másokat helyezzenek önmaguk elé, még mélyebb béklyó lehet, mint a fizikai munkamegosztás. Mert míg a férfiak szabadon használhatják energiáikat gondolkodásra, alkotásra, kultúrateremtésre, addig a nők érzelmi munkát végeznek – szeretnek, ápolnak, támogatnak.
Firestone nem pusztán kritizál, hanem alternatívát is kínál: egy olyan világot képzel el, ahol a szaporodás nem testi szükségszerűség, hanem választás kérdése. Ahol a szeretet nem szerepkényszer, és ahol a nemek közti viszonyt nem a hatalom, hanem a valódi egyenlőség határozza meg.
Ez a világ pedig napjainkban el is érkezett. A fogamzásgátló – ha részben is –, de elhozta a biológiai béklyóitól való felszabadulást, azonban a munkamegosztás már egy teljesen más kérdéssé vált.
Az egyenlő munkamegosztás helyett egyértelmű: a nők vállalnak többet. A nők már nem csak az otthonteremtésben és gyermeknevelésben állják meg a helyüket, hanem a munkaerőpiacon is ugyanúgy jelen vannak. Ez nem véletlen: a biológiai alapokon nyugvó munkamegosztás, ami a túlélés és a szaporodás miatt alakult ki, ma már nem működik úgy, mint régen. A munka most sokkal inkább az elmén múlik, és ebben a nők ugyanolyan ügyesek, mint a férfiak.
A nők gyakran többet vállalnak
Ezek a modern nézetek – élükön a feminizmussal – már nem piedesztálra emelik a monogámiát, inkább megkérdőjelezik a létjogosultságát.
Hogyan hat ez napjaink párkapcsolataira
A legnagyobb változás egyértelműen az emancipáció. Ma már a nők számára ugyanúgy adott a társadalmi és gazdasági felemelkedés lehetősége, mint a férfiaknak. Azzal, hogy aktív szereplőivé váltak a munkaerőpiacnak, és saját döntéseik szerint irányíthatják a családalapítást, anyagi és társadalmi helyzetük függetlenedhet a partnerükétől.
Ez a változás újfajta dinamikát hozott a párkapcsolatokba, ahol gyakran folyamatos erőviszony-tisztázás zajlik. Míg korábban a nőknek jóval kevesebb lehetőségük volt a kapcsolaton belüli társadalmi vagy gazdasági előrelépésre, most sokkal nagyobb mozgásterük van ezekben a kérdésekben.
Mindezeken túl társadalmunk egyik nagy változása, hogy a házasság már nem jelenti automatikusan a társkeresési piacról való kilépést. A nemi szerepek és elvárások folyamatosan változnak, ezért nőként és férfiként is átalakul a társadalmi és párkapcsolati helyzetünk. Ez az átrendeződés új erőviszonyokat hoz a kapcsolatokba, amelyek már nem fixek, hanem folyamatosan változnak. Ez a változás rugalmasságot, nyitottságot és tudatos odafigyelést követel mindkét féltől. Ha nem alakul ki őszinte és nyílt kommunikáció, könnyen félreértésekhez, elhidegüléshez vagy akár a kapcsolat megszakadásához vezethet az új egyensúly kezelése.
Szerző: Pinti Panka Rebeka, Fotók: Getty Images
