- A karácsony gyökerei több ezer évvel a kereszténység előttre nyúlnak vissza, és tele vannak félelemmel, pogány rítusokkal és veszélyes babonákkal.
- Ma ismert ünnepi szimbólumaink – a fagyöngytől a karácsonyfáig – gyakran sötét mítoszokból erednek.
- A karácsonyhoz kötődő alakok, köztük a Mikulás is, eredetileg jóval félelmetesebbek és összetettebbek voltak, mint ahogyan ma ismerjük őket.
A fény ünnepe valójában a sötétségből született. Valahányszor decemberben gyertyát gyújtunk, talán nem is sejtjük, hogy ezt az évszázadokkal a kereszténység előtt élő népek is megtették – csakhogy ők nem a szeretetet ünnepelték, hanem a félelmet próbálták távol tartani. A tél közepén megtartott ünnepek gyakran a túlélésről szóltak: a Nap visszatérésének reményéről, az éjszakát benépesítő szellemek elűzéséről.
A keresztény karácsony dátuma csak 340-ben rögzült december 25-re, részben azért, hogy összeolvadjon a már meglévő pogány mulatságokkal. Így lett a római Szaturnália és a skandináv Yule-völgy hangos, féktelen ünnepléséből az, amit ma az év legbékésebb időszakának gondolunk.
A fenyőfaállítás gyökerei is egy ősi, baljós történethez kötődnek
Fagyöngy, ami öl – és ami gyógyít karácsonykor
A fagyöngy ma bájos, év végi csóktalizmán. Egykor azonban a druida papok aranysarlóval vágták le, mert hitték, hogy ha földre esik, elveszíti mágikus erejét. A legenda szerint ebből a növényből készült Baldur isten halálos nyila – és ha valahol, hát itt tényleg megidézhetjük a „veszélyes ünnepi dekoráció” fogalmát.
A zöld karácsonyi ágak árnyékában
A balszerencse ellen régen a házakba vitték a téli zöldeket, de csak óvatosan: a magyalt például tilos volt karácsony előtt behozni, mert szerencsétlenséget hozott. És ha véget ért az ünnep?
Nem volt szabad egyszerűen kidobni – a babona szerint ez akár halált is hozhatott a következő évre.
A karácsonyfa, amely egy tragikus mítoszból nőtt ki
Bár Viktória királynő udvara tette divatossá, a fenyőfa állításának gyökerei is egy ősi, baljós történethez kötődnek: Attisz, a halandó ifjú őrületében egy fenyő tövében csonkította meg magát, miután egy istennő féltékenysége üldözőbe vette.
A karácsonyi puding napja: amikor az univerzum iránya számított
A karácsonyi puding keverése sem volt mindig ártatlan családi program. Kelet-nyugat irányba kellett kavarni, hogy a Nap útját kövessék, később pedig a napkeleti bölcsekét. Aki segített a keverésben, azt szerencse kísérte – legalábbis így remélték.
Szellemek, démonok és a vörös ruhás férfi
A karácsony előestéjén a néphit szerint szellemek vonultak végig az utcákon, a templomból korábban távozók pedig garantáltan találkoztak velük. A beszélő állatok és titkos kincsek éjszakája volt ez, amelyben a határ a világok között elvékonyodott.
Kedves, pocakos öregúr, vagy valami sokkal félelmetesebb?
És mi a helyzet a Mikulással, akit ma kedves, pocakos öregúrként ismerünk? A piros ruhás alak az idők során sok legendából gyúrt lény lett: Szent Miklósból, az erdők zöld emberéből és a német Kris Kringelből. Sötét ellenpárja, Krampusz pedig azt üzente, a rossz gyerekek számára nincs menekvés.
Itt mutatunk még 9 embert, akinek köszönhetjük, hogy olyan a karácsony ma, amilyen!
Forrás: Independent Fotó: Getty Images
