Egy kis nógrádi faluból indult, és gyerekként egészen más jövőt álmodott magának: színésznő szeretett volna lenni. A középiskolában aztán egy új világ nyílt meg előtte, és végül egy hagyományosan inkább férfias területen, az autóiparban találta meg a számításait. Ma a Bridgestone Tatabánya ügyvezetőjeként bizonyítja, hogy kíváncsisággal, kitartással és bátorsággal a legváratlanabb út is sikerré formálható.
Hisz abban, hogy a vezetés lényege nem a rang, hanem az ember: a bizalom, a hitelesség és az, hogy a nehéz helyzetekben is ki tudjunk állni a döntéseink mellett. Tapasztalata szerint nőként néha valóban többet kell bizonyítani, de meggyőződése, hogy a felkészültség és a következetesség minden sztereotípiánál nagyobb erő. Sikeres nők sorozatunk újabb részében Topolcsik Melindával beszélgettünk.
Mi szeretett volna lenni gyerekként? Milyen álmai voltak?
Gyerekként még egyáltalán nem a gyártóiparban képzeltem el magam, színésznő szerettem volna lenni. Érdekelt az emberek világa, a történetek, az érzelmek, a színpad varázsa. Aztán az iskolában a matematika lett a kedvenc tantárgyam, és ez végül más irányba vitt: logikusnak tűnt, hogy programozó műszaki középiskolában folytassam.
A gyártóipart az első gyakornoki időszakom alatt ismertem meg, és rögtön magával ragadott. Inspiráló volt látni, hogy a munka kézzelfogható eredményt hoz, hogy a folyamatoknak van elejük és végük, és minden nap valami értéket teremtünk. Az első nyári gyakorlatom alatt találkoztam az autóiparral, ami azonnal beszippantott, azóta is ebben a világban dolgozom, immár több mint húsz éve.
Talán nem a színpadon, de a vezetői szerepben mégis ott van valami abból a gyermekkori álomból: a színész karaktert épít, a vezető vállalati víziót, egyikük forgatókönyvvel dolgozik, a másikuk stratégiai prezentációval. De ami igazán összeköti őket, az a jelenlét: belépni egy térbe úgy, hogy mindenki figyel. Inspirálni, lelkesíteni, és közben embernek maradni – még akkor is, amikor a reflektor vagy épp a profitgörbe melegebb a kelleténél. A taps vagy a negyedéves jelentés után pedig mindketten leveszik a „szerepüket”, és ugyanúgy vágyják a kedvenc teát, az ölelést, vagy azt a bizonyos békés 10 percet a saját gondolataikkal.
Topolcsik Melinda
Volt Ön előtt olyan női minta, női példakép, akire felnézhetett?
Nem tudnék egyetlen konkrét személyt kiemelni, mert mindig is hittem abban, hogy ha nyitott szemmel járunk, rengeteg embertől tanulhatunk – nőktől és férfiaktól egyaránt. A karrierem során sok inspiráló kollégát és vezetőt ismertem meg, akik mind más-más szempontból hatottak rám.
Számomra a példaképek nem feltétlenül a reflektorfényben álló személyek, hanem azok, akik a mindennapokban hitelesek: akik nemcsak beszélnek a szakmai és emberi értékekről, hanem nap mint nap meg is élik azokat. Ezekből a hétköznapi, mégis erős példákból építkezem ma is.
Hogyan került a jelenlegi pozíciójába, és mesélne kicsit a mindennapi feladatairól?
A karrierem talán nem volt teljesen megszokott: egy kis nógrádi faluból indultam, és mára a Bridgestone Tatabánya ügyvezetőjeként dolgozom. Már az egyetem választása is egy kisebb kaland volt számomra, hiszen műszaki középiskola után közgazdasági, majd jogi tanulmányokat folytattam. Mindig vonzott, hogy új területeken is kipróbáljam magam.
Nagyon sokat jelent számomra az első főnököm, Varga Ferenc példája, aki fiatalon, 23 évesen bízott meg menedzseri feladatokkal és ezzel elindított a pályámon. Ő tanított meg rá, hogy a vezetői munka nem a rangról vagy a tapasztalatról szól, hanem az emberekről és a bizalomról. Ma is hálás vagyok ezért az útmutatásért, és igyekszem ugyanezt a szemléletet továbbadni a csapatomnak is.
Az évek során végigjártam a szakmai ranglétrát, és mindegyik lépcsőfok fontos tanulságokat hozott. A mindennapjaim most rendkívül változatosak: stratégiai döntéseket hozok, a csapatot támogatom, a gyártási folyamatokat optimalizáljuk, és folyamatosan keresem a lehetőségeket, hogy előrelépjünk.
Tapasztalta bármikor is a pályája során, hogy nőként nehezebben jut előre?
Valóban, nőként az autóipar hagyományosan férfias világában nem egyszer kellett bizonyítanom, hogy itt van a helyem – és nem csak helyem, hanem hangom, erőm és tudásom is. Emlékszem, amikor először érkeztem a Bridgestone Tatabányához, a kollégák között találgatások keringtek, ki tölti majd be a pozíciót – és mindenki automatikusan egy férfira gondolt. Ma már ez nem lenne kérdés: a férfi kollégák egyenrangú partnerként tekintenek rám, és ez nagyon jó érzés.
Sosem vettem személyes támadásnak a kételyeket; mindig a szakmai hozzáértésre és a korrekt, nyitott kommunikációra koncentráltam. Tudatosan készültem arra, hogy elnyerjem a csapat és a vezetői közeg bizalmát, és igyekeztem minden helyzetben a tiszteletet és a profizmust képviselni. Szerintem a reziliencia, a kitartás és az, hogy soha nem adtam fel, kulcsfontosságú volt a sikeremhez.
Ma már egyre több nő bizonyítja, hogy bárhol, bármilyen pozícióban képes vezetőként helytállni. Nem hiszek abban, hogy vannak „férfias” vagy „nőies” vezetői képességek, a klasszikus vezetői erények mindenki számára elérhetők. Fontos azonban a támogató háttér is: nekem a családom óriási segítséget jelentett, és a stabilitásuk tette lehetővé, hogy a karrieremet sikeresen építsem.
Topolcsik Melinda
Mi volt a legnagyobb kihívás, amivel eddigi pályája során szembe kellett néznie?
Több olyan időszak is volt, amikor komoly döntéseket kellett meghoznom, és ezek formálták leginkább a vezetői gondolkodásomat. Az egyik legnehezebb helyzetben akkor voltam, amikor az első ügyvezetői kinevezésem után nem sokkal a gazdasági válsággal kellett szembesülnünk. Ebben az időszakban csoportos létszámleépítést kellett végrehajtani, ez emberileg és szakmailag is rendkívül megterhelő volt.
Rájöttem, hogy a vezetői felelősség nem csak a számokról és a stratégiáról szól, hanem emberekről, családokról és sorsokról is. Ilyenkor az őszinte kommunikáció a legfontosabb: ki kell állni az emberek elé, és vállalni kell a nehéz beszélgetéseket.
Ezek a helyzetek megtanítottak arra, hogy a vezetésben a legnagyobb erő a tisztánlátás és a bátorság. Meg kell tudni különböztetni, mi az, ami sürgős, és mi az, ami valóban fontos. És bár a kudarc vagy a nehézség soha nem kellemes, minden ilyen tapasztalat hozzátett valamit ahhoz, hogy ma hitelesebben, átgondoltabban tudjak dönteni.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert mindig kiváló szakmai csapat vett körül, és erős támogató háttérrel dolgozhattam. Ez a stabilitás segített abban, hogy a legnehezebb helyzetekben se hátráljak meg, hanem megoldásokat keressek.
Mennyire volt nehéz összeegyeztetni nőként a karriert és a magánéletet?
A munka és a magánélet összeegyeztetése mindig kihívás, de számomra szerencsére nagyon sokat segített a támogató családi háttér. Rám büszkék otthon, bátorítanak és mindig mellettem állnak. A férjemre, akivel a lányunkat neveljük, és az édesanyámra egyaránt számíthatok.
Ez a stabil támogatás tette lehetővé, hogy ne kelljen választanom a karrier és a család között. Lehetőségem volt mindkettőt teljes értékűen élni, és ez hatalmas megnyugvást adott. Tudtam, hogy otthon minden rendben van, így a munkahelyemen teljes figyelemmel és energiával a feladataimra koncentrálhatok. Számomra ez a biztonság és bizalom volt az egyik legfontosabb tényező a karrierem építésében.
A női vezetőkkel szemben számos sztereotípia él – sokszor például kevésbé veszik őket komolyan, mint a férfiakat. Ön találkozott ilyesmivel?
Őszintén szólva, a pályám elején voltak olyan helyzetek, amikor éreztem, hogy nőként kicsit több bizonyítási vágyat várnak el tőlem. De sosem engedtem, hogy ez eltántorítson. Inkább motivációt merítettem belőle: meg akartam mutatni, hogy a termelőipar nem kizárólag férfias terep, és hogy a hozzáértés, az elhivatottság és a vezetői kvalitás nem nem kérdése.
Ma már egyre több női vezetőt látunk gyárakban, üzemekben, akár műszaki területeken is, ami jól mutatja, hogy az iparág változik. Nálunk is tudatosan törekszünk arra, hogy több női kollégát vonjunk be: hiszünk abban, hogy a sokszínű csapat nemcsak kiegyensúlyozottabb légkört teremt, hanem üzleti szempontból is erősebb teljesítményt hoz.
A női vezetőként betöltött szerep felelősség is: jó példát kell mutatnunk, hogy a fiatalabb generáció lássa, van lehetőség előrejutni. De az is fontos, hogy a siker ne „női sikerként” legyen számontartva, hanem szakmai eredményként. Hiszem, hogy a kompetencia és az emberi hozzáállás az, ami igazán számít.
Ugyanakkor látom, hogy még van teendő. Sok tehetséges nő nem kap elég támogatást vagy biztatást, hogy vezetőként is helyt tud állni. A vállalatoknak és a társadalomnak is közös érdeke, hogy ezen változtassunk.
A pandémia és a jelenlegi globális helyzetek is megmutatták, mennyire értékesek az olyan készségek, mint az empátia, együttműködés, amelyeket sokszor nőies tulajdonságként emlegetünk. Ezekre ma nagyobb szükség van, mint valaha.
Topolcsik Melinda
Milyen tulajdonságok kellenek ahhoz, hogy valakiből sikeres vezető váljon? Vagy hogy egy nőből sikeres vezető váljon? Van a kettő között különbség?
Szerintem egy jó vezető legfontosabb tulajdonsága a tisztánlátás és a felelősségteljes döntéshozatal. A csapat motiválása, az együttműködés elősegítése és a felmerülő problémák nyugodt kezelése mind alapvető képességek. Emellett elengedhetetlen a hitelesség: ha a vezető következetesen az értékei szerint cselekszik, az biztonságot és bizalmat ad a munkatársaknak.
Női vezetőként talán gyakran kell bizonyítani, hogy a szakmai tudás és a vezetői képességek nem a nemtől függnek. Ez kezdetben lehet kihívás, de a legfontosabb, hogy az ember magabiztosan, ugyanakkor tiszteletteljesen és nyitottan álljon a feladatokhoz.
Összességében úgy látom, hogy a vezetői képességek alapvetően nem nemfüggőek. Mindkét nem képviselői képesek hatékonyan irányítani, motiválni és inspirálni, a különbség inkább a társadalmi elvárásokból adódó plusz kihívásokban jelentkezik. A valódi siker kulcsa az, hogy valaki tudjon önmaga maradni, és következetesen, megbízhatóan vezesse a csapatát.
Ha visszatekint a pályájára, van valami, amin változtatna, vagy amit tanácsolna a fiatalabb önmagának?
Az első és legfontosabb, amit magamnak és a mai fiataloknak is mondanék: higgyetek magatokban. Ne hagyjátok, hogy bárki lebeszéljen arról, amit elképzeltetek magatoknak. Nekem is sokszor mondták, hogy nehéz lesz, hogy nem érdemes kőkeményen dolgozni, mert „úgysem hálálja meg az élet” – de ezekre nem szabad hallgatni.
A hit önmagunkban mindennek az alapja. Ha van célod, kövesd, még akkor is, ha mások kételkednek benned. Az ilyen kételyek – különösen fiatal nők esetében – könnyen megingathatják az önbizalmat, de éppen ezért fontos, hogy mindig emlékeztessük magunkat arra, miért indultunk el azon az úton, amin járunk.
Én mindig igyekszem olyan emberekkel körülvenni magam – akár a munkában, akár a magánéletben –, akik hisznek bennem. Ők adnak erőt ahhoz, hogy amikor az élet próbára tesz, ne csak helytálljunk, hanem még erősebben lépjünk tovább.
És talán még egy dolgot hozzátennék: ne akarjunk mindenkinek megfelelni. Ez lehetetlen, és közben könnyen elveszíthetjük önmagunkat. Sokkal fontosabb, hogy hűek maradjunk ahhoz, akik vagyunk, és ahhoz, amit igazán fontosnak tartunk. Ha ezt megőrizzük, minden más a helyére kerül.
Fotó: Békefi Dóra Smink és haj: Tamás Anita
