Válás után: újrakezdés
Noha a házasságok általában az örök boldogság reményében köttetnek, Magyarországon öt házasságból kettő felbomlik. (És a be nem jegyzett élettársi kapcsolatok felbomlása a statisztikában nem is szerepel!) Ilyenkor a szülők gyakran fellélegezve új életbe kezdenek, vagy épp ellenkezőleg, a gyászfolyamat fájdalmaiban elmerülve diszfunkcionálnak.
Az sem ritka, hogy a szülők közötti konfliktusokban a gyerekek eszközzé vagy postássá válnak. Ebben a helyzetben senkinek sincs könnyű dolga, az új jövevény pedig úgy érezheti, vakon és fegyvertelenül dobták le egy harcmezőn. Épp ezért kíván a szülői szereppel is rendelkező partnerrel való ismerkedés extra adag érzelmi intelligenciát és türelmet. El kell fogadni ugyanis, hogy a válás az érintett párnak és azok gyerekeinek is krízis, az ezzel járó érzelmi bizonytalanságot feloldani pedig elsősorban transzparenciával, a gyerekek életkori sajátosságaihoz igazított jellegű őszinte kommunikációval és a szülőpár tudatos együttműködésével lehet. Ebbe pedig az érkezőnek vajmi kevés beleszólása van.
Ezért is lenne különösen fontos, hogy a szülők az ismerkedésbe való alámerülés előtt elsősorban az új nukleáris családok szabályrendszerének felállítására és alakítására, illetve a gyerekeikkel való kapcsolódásra, valamint önmaguk újraépítésére fordítsák az energiát.
Sokan úgy vélik, hogy a jogi értelemben való szétválással a válás folyamata lezárult. A szakemberek szerint azonban a válás hét szinten kell, hogy megtörténjen ahhoz, hogy a felek valóban új életet kezdhessenek. Ha a válás nem minden szinten történik meg – ami igencsak gyakori–, akkor a felek közötti viszony konfliktusos, a csatatéren pedig legtöbbször épp a gyerekek „véreznek el.” A hét szint: az érzelmi, a szexuális, a szülőtársi, a gazdasági, a jogi, a szociális és a pszichológiai szintek.
Csapjunk a lecsóba!
Ha az új kiscsaládok (anya-gyerekek, apa-gyerekek) keretei megszilárdultak, és szülő úgy érzi, ideje a nőiségét/férfiasságát is megélnie, jöhet az ismerkedés!
Csakhogy ha az ember fia/lánya egy szülővel ismerkedik, felkötheti a gatyáját, ugyanis már nemcsak az a kérdés, hogy mi vonzó a másikban és mi nem az, hanem az is, hogy kinek a munkarendje, időbeosztása, gyerekkel töltött ideje, értékrendje, gazdasági szemlélete, humora, rugalmassága stb. kompatibilis a sajátunkkal.
Már nemcsak azt kell megtapasztalnunk, hogy a másik fel tud-e vidítani minket egy nehéz nap után, hanem azt is vizsgálnunk kell, hogy el tudjuk-e képzelni a vasárnap reggeleket vele és a három csemetéjével, vagy lecserélnénk-e a fesztiválnyarak (egy részét) a balatoni pancsizásra.
Valahogy azt is meg kell dolgoznunk magunkban, hogy bár az ismerkedés minden helyzetben komoly érzelmi és anyagi költségekkel, illetve kötöttséggel jár, a szülőnek még nálunk is nehezebb dolga van. Ő ugyanis minden randira mondott igennel nemet mond egy esti lefektetésre. Számára minden program befektetés, hiszen a bébiszitter gyakran jóval többe kerül, mint maga a program, amire eljön velünk. Neki minden nekünk küldött lopott üzenet egy „Mindjárt jövök!.” A szülő szerelmi életének megváltozása pedig már rövid távon is megváltoztatja a mindennapok menetét – ahogy gyakran a szülőtárssal való kapcsolatot is.
Hogyan találjunk társat szülőként?
Mit mondjunk a gyereknek?
A szülők számára az újonnan megismert partner és a friss kapcsolat öröme mellett a szorongás, a félelem, a gyerekekkel való kapcsolat minősége miatti aggódás is megjelenik. Ilyenkor partnerként az a dolgunk, hogy értő és érzelmileg hozzáférhető módon támogassuk párunkat, a gyerekekkel való kapcsolat alakítását azonban bízzuk rá és az utódaira.
„Lehet és kell is beszélni arról a gyerekekkel, ha a szülő ismerkedik és szerelmet keres. Ki lehet mondani, hogy van az életének egy olyan része, ami még nem tartozik a gyerekekre – közben érdemes a gyerekek számára folyamatosan hangsúlyozni, hogy a potenciális partnerrel való kapcsolat más jellegű és másról szól, mint a szülő-gyerek kapcsolódás. Nem ugyanolyan, és nem is kell ugyanolyannak lennie” – mondja Bábolnai Péter klinikai szakpszichológus és rámutat: a „Mikor ismerjük meg párunk gyerekeit?” kérdés sokismeretlenes egyenlet, amiben a gyerekek érzelmi biztonságát és a párkapcsolat állapotát is szem előtt kell tartani.
„Akkor érdemes megismerni a gyerekeket, ha újonnan érkezőként azt gondoljuk, hosszú távon is a párunkkal maradunk majd. Érdemes komolyan venni a folyamatot, de túldramatizálni nem érdemes. Jó, ha a félelmeinket, szorongásainkat megosztjuk a párunkkal, de az is fontos, hogy emlékeztessük magunkat arra, hogy neki nemcsak ránk, hanem önmagára és a gyerekeire is figyelnie kell” – mutat rá a szakember. – „Érdemes a gyerekek megismerése előtt némi önvizsgálatot is tartani. Ha tudjuk magunkról, hogy nehezebben alkalmazkodunk új helyzetekhez, esetleg nem kimondottan jó a reakcióidőnk váratlan szituációkban, kérjünk használati utasítást a gyerekekhez és a család működéséhez. Kérdezzük meg, hogyan szólíthatjuk a kicsiket, hova ne üljünk az asztalnál, esetleg mi az a téma, amit az első találkozás során igyekezzünk elkerülni. Javasoljuk a párunknak, hogy mondja el nekünk és a gyerekeknek is, pontosan mi és milyen időkeretben fog történni, aztán igyekezzünk szorongás nélkül, pozitívan állni az ismerkedéshez.”
A klinikai szakpszichológus szerint az a legfontosabb és sokszor egyben legnehezebb feladat, hogy az ismerkedés során az érintettek tiszteletben tartsák egymás határait.
„A jó jelenlét olyan, mint az elég jó szülő. Nem kell elbűvölni a gyereket, ahogy lekenyerezni se. Bőven elég, ha az érkező fél jelen van és kitölti a teret, amit neki a család felkínál” – vélekedik Bábolnai Péter. – „A bónusz szülő szerepének ugyanaz az előnye, ami a hátránya is: az adott felnőtt nem a gyerek szülője. Így szerepe gyakran hibrid, azaz egyes szülői szintű feladatokban közreműködhet, vagy bírhat felelősséggel, miközben szülői jogai – különösen a gyerek szerint – nincsenek.”
A szereppel járó nehézség továbbá az is, hogy a gyerekek gyakran projektálják érzelmeiket az érkezőre: van, hogy imádják, máskor viszont őt hibáztatják a szülők kapcsolatának kudarcáért – függetlenül attól, hogy a bónusz szülő érintett volt-e bármilyen módon a kérdésben.
A szakember azt mondja, gyakori hiba az is, hogy a mozaikszülő – akár akaratlanul is – koalíciót alkot partnerével és együtt utálják a különélő szülőt, ami felesleges érzelmi konfliktusoknak teszi ki a gyerekeket. Az sem ritka, hogy a szülő és a párja közötti kapcsolat csodás, csakhogy a gyerekek elutasítják az érkezőt.
„Ha az idő múlásával sem alakul ki kötődés, vagy a gyerekek elutasítják a kapcsolatot, érdemes megvizsgálni a helyzetet és fenntartani annak a lehetőségét, hogy nem a gyerekkel, hanem a mi jelenlétünk, kommunikációnk minőségével, esetleg a habitusunkkal van a baj” – magyarázza Péter, majd hozzáteszi, gyakran épp az új partner megismerésének hatására erősödik fel a gyerekekben a szülők újraegyesülésével kapcsolatos vágyak jelenléte, ami bizonyos értelemben teljesen természetes folyamat.– „Ha azt tapasztaljuk, hogy a gyerekek reménykednek abban, hogy a szüleik újra összejönnek, nem kell magyarázkodnunk vagy rosszul éreznünk magunkat. A vágyuk természetes, ahogy az is, hogy mi egészen mást akarunk az élettől. Ilyenkor csak annyi a dolgunk, hogy támogassuk a párunkat és hagyjuk, hogy szülőként ő kezelje a helyzetet.”
És hogy mit tanácsol Péter azoknak, akik a jövőben tervezik bemutatni partnerüket a gyerekeiknek? Azt, hogy legyenek mértéktartóak és realisták. Mint mondja, a hurráoptimizmus pont olyan kedvezőtlen, mint a túlzottan negatív szemlélet.
„Teljesen mindegy, mit álmodunk meg magunknak, a valóságban vélhetően nem pont az fog történni. Épp ezért haladjunk kis lépésenként, kommunikáljunk egymással sokat és hagyjuk, hogy a dolgok a saját ritmusukban történjenek! Elsőként kísérjük el a családot a játszótérre vagy fagyizni, később menjünk el velük társasjátékozni, idővel pedig egynapos programokra is benevezhetünk. Hagyjunk időt az adaptálódáshoz a gyerekeknek és figyeljünk a saját érzéseinkre épp úgy, mint minden más résztvevő érzelmi biztonságára!” – magyarázza a szakember, majd hozzáteszi, hogy szükség esetén tanácsadói segítséget is kérhetünk.
Nem könnyű a társkeresés válás után
A párom gyerekei – igaz(i) történetek
A legjobb forgatókönyveket az élet írja, csakhogy nem minden család története vígjáték. Franciska például tudatos gyermektelenként mindig is olyan partnert keresett, aki apaként már nem vágyik további utódra. Így találta meg párját, akivel minden jól alakult – csakhogy az azóta már vőlegényének fia utálja őt.
„A párom és a volt felesége a gyerek kétéves korában váltak el és a viszony azóta is puskaporos. Szinte mindenről szöges ellentétesen gondolkodnak, a kettejük közötti hidegháborús helyzet áldozata pedig a gyerek, aki jelentősen eltér a kortársaitól. Már tízéves, de nem tart szemkontaktust, nem kommunikál, beilleszkedési nehézségei vannak, érzelmileg nehezen hozzáférhető… Szóval üvölt róla, hogy valami nincs rendben vele, de a szülők mintha ezt nem vennék észre. Én meg ülök a partvonalon és azon gondolkozom, hogy fogjuk ezt hosszú távon menedzselni, hiszen a párommal remekül kijövünk, de minden gyerekes hét pokol” – magyarázza Franciska, aki nagyon komolyan veszi a helyzetet, ezért egyéni terápiába és a párjával közös családterápiába is jár. Mint mondja, tisztában van azzal, hogy ez egy csomagajánlat és igyekszik mindent megtenni a gyerekért – ezért is szeretné, ha a kortárs csoportba beilleszkedni képtelen kiskamasz szakembertől kapna segítséget.
„A kedvesem jó ember és jó apa, de sajnos nem veszi észre, hogy a problémavakság, ami rá és a gyerek anyjára is jellemző, a gyereknek árt a legtöbbet. Nem akarják, hogy az egyébként jó képességű gyerek SNI-státuszt kapjon, ezzel viszont megfosztják őt a segítségtől és elzárják őt a fejlődés lehetőségétől. Én bónusz szülőként nem tehetek semmit, és ez az egészben a legnehezebb” – meséli és nem titkolja, érzelmileg megterheli őt, hogy a gyerek ellátásának feladatai rá is nehezednek, miközben a nevelési kérdésekben érthető módon legfeljebb csak véleményezési joga van. – „Én jól elvagyok egyedül, igénylem a személyes teret, a párom azonban mindig is nagy családra és az egymásban való teljes feloldódásra vágyott. Ez vélhetően akkor sem lenne meg, ha a gyerek és én könnyen kapcsolódtunk volna, így viszont szinte lehetetlen megteremteni azt a tökéletes flow-t, amire vágyik. Szerintem ez nem kudarc, neki viszont ez a megélése.”
Lorka családjában kétszer két gyerek érkezett a kapcsolatba: Lorka két lányt, a párja egy kisfiút és egy kislányt hozott a közösbe.
„Az én válásom lassan történt, de lezajlott, a kedvesem válása azonban egy elhúzódó, csúnya folyamat. Ez azóta is vet némi árnyékot a kapcsolatunkra, mert a gyerekei anyukája meg van győződve arról, hogy a mozaikcsaládunk árt a gyerekeinek” – meséli történetüket Lorka. – „Pedagógusként és szülőként is úgy látom, hogy a lányaim és a kedvesem jól kijönnek egymással, ahogy a kedvesem lánya is jól kapcsolódik az enyémekkel. A párom gyerekei is elfogadnak engem, nincsenek konfliktusaink. Tény, hogy nálunk mindig nagy társaság van, a barátok jönnek-mennek, a fia pedig nehezebben oldódik fel és lassabban-óvatosabban közelít ezekhez a helyzetekhez, de a szorongás jeleit rajta sem látjuk. Jól kijövünk és az elől sem zárkózom el, hogy a gyerekek anyukájával kapcsolódjak, hiszen ha ez a gyerekek érdeke, akkor miért ne?”
Viktória története igazi mozaik-love story, hiszen instant szerelembe esett nemcsak a párjával, hanem annak gyerekeivel is.
„Még nem is hívtuk párkapcsolatnak, ami köztünk volt, amikor a kedvesem elhívott, hogy ebédeljek velük, aztán menjünk fel a Gellért-hegyre a csúszdázni. Én meg beléptem a 13. kerületi kis lakás ajtaján, és a következő pillanatban egy csataüvöltéssel maga alá temetett három gyerek”– meséli el a 8, 6 és 5 éves gyerekekkel való első találkozást Viktória. – „Mire két hónappal később hivatalosan is kimondtuk, hogy mi most voltaképpen együtt vagyunk, kitört a Covid és jött a lockdown. Vagyis költöztem. Mivel a gyerekeknek borzasztó anyahiányuk volt, nem nagyon volt kivel versengeni a szeretetükért, én pedig igyekeztem felnőni a feladathoz.” Ez pedig úgy tűnik, egész jól megy, hiszen az öttagú család azóta három közös gyerkőccel nyolcfősre bővült. Egyik mozaikszülő sem tagadja, egy válás utáni helyzetben színre lépni kőkemény feladat, de megéri. Csak fel kell készülni a kihívásokra.
Fotó: Getty Images
