Hogyan kerültél a filmbe?
Nekem ez már a második munkám Fazekas Csaba rendezővel. Első filmünk a Boldog születésnapot! című vígjáték volt, amit nagyon szerettem. Már évekkel ezelőtt beszélt arról, hogy énekesnőkről szeretne filmet forgatni, és Csaba a kezdetektől fogva gondolt rám, mint az egyik főszereplőre. Amikor konkretizálódott a felkérés, nagy örömmel és nagy elvárásokkal álltam elébe.
A karaktered az élet által már megcibált, gyerekét egyedül nevelő, 40 felé közelítő Kati, aki úgy érzi, kell, hogy legyen egy utolsó esélye még az énekes karrier terén, miközben anyai felelőssége is nyomasztja. Mit gondolsz róla?
Létező probléma az anyaság vagy karrier kérdése, jól ismerem a saját életemből. Nem könnyű helyzet és komoly kihívások elé állít. Kilencéves iskolás a fiam, ezért teljes mértékben átérzem, mert az én életemben is sokszor mérlegelni kell a család és a gyerek érdekében. Ezeket a harcokat nap mint nap megvívom ugyanúgy, mint bárki más. Katival ellentétben ugyan nem kellett a karrieremet feladni, de többször előfordult már, hogy vissza kellett mondanom munkát. A gyerekszülés előtt egész másképp álltam hozzá, ha nem kaptam meg valamit, ma viszont már úgy tekintem ezeket a kudarcokat, hogy legalább többet tudok a fiammal lenni.
Milyen volt a közös munka a másik két dívával, Csákányi Eszterrel és Törőcsik Franciskával?
Eszterrel már dolgoztunk együtt színházban. Vele olyan a viszonyunk, hogy ha néha találkozunk, ott folytatjuk, ahol előzőleg abbahagytuk. Órákon át beszélgetünk. Nagyon hasonló a színházi neveltetésünk, a humorunk, kölcsönösen bírjuk egymásét. Franciskával nem ismertük még egymást, de hamar felvette a tempót. Ami a filmbeli szerepeinket illeti, mindenki a saját karakterén belül próbált kibontakozni. Sokat improvizáltunk. A három díva első fellépése borzalmasan sül el, ízléstelenül is néznek ki, és amikor összevesznek az autóban, Papp Miki, a menedzserük félreáll a szántóföldön és leteremti őket. Ebben a jelenetsorban, az első koncert kielemzésében például sok improvizáció volt. Csaba nyitottan állt hozzá, és ha volt saját szövegvariáció, nem ragaszkodott a forgatókönyvhöz.
Hogyan jöttél ki a filmbeli kisfiadat alakító Bezerédi Bendegúzzal?
Nem is olyan kisfiú már! Bendegúz Bezerédi Zoltán színész fia, és a Katonában több darabban is szerepelt már. Érdekes, mi ott nem is találkoztunk korábban, pedig ott játszom. Profi módon viselkedett végig, nem éreztem, hogy amatőr lenne. Élvezte a filmezést, szószátyár kisfiú, úgyhogy nem kellett kibontogatni a zárkózottság falából. Édesapja is sokszor ott volt a forgatáson.
És a szerelmi szál a Papp Mikit alakító Mészáros Bélával?
Béla is régi bútordarab, ezer éve ismerjük egymást a Katonából. Félszavakból megértjük egymást, sokat játszottunk együtt. Szerelmi viszonyban nem voltunk még soha, ez új színként került a palettára. Ha belegondolok, Franciskán kívül nincs olyan szereplő, akivel ne hozott volna össze már a sors: Törőcsik Marival, Kulka Jánossal, mindenkivel nagyon jó közös munkáim voltak. Nagyon jó volt a stábunk, a forgatás után is együtt maradtunk még egy kicsit.
Mire emlékszel majd szívesen vissza a forgatással kapcsolatban?
A melegbárban felvett jeleneteknek nagyon erős hangulata lett. De talán nem is a művészek, a hely miatt volt ez a legmaradandóbb, hanem mert itt vettük fel az első nagy zenés számot, a boogie-woogie-t. Ez nagy kihívást jelentett mindannyiunk számára… Kétségbeesett küzdelmet folytattunk ugyanis, hogy a nehéz angol szövegeket helyesen ejtsük, és mivel a forgatás pillanatában még nem volt eredeti hanganyag, konzervre tátogtunk. Sok gyorsbeszédű számról volt szó angolul és olaszul is, amit nem lehetett elkamuzni. Sokszor fel kellett venni a számokat, például playback hiba miatt. Ehhez jött még a szokatlan és magyar filmben eddig nem igazán látott koreográfia, amit nem lehetett leizzadva előadni, hanem élvezettel, átadással. Ezek a napok összefolytak. Zenés filmben még így nem vettem részt, ebben a filmben ez volt a plusz.
