Nelli egy-egy receptjével már találkozhattatok a Marie Claire-ben is, de az igazi sikert az jelentette számára, amikor bemutatkozó videója – amelyben arról mesél, mit jelent számára a főzés – bejárta az internetet, és olyan lehetőséghez juttatta, amelyről már régóta álmodott: részleges ösztöndíjjal felvették New York egyik legelismertebb gasztroakadémiájára, az Institute of Culinary Education (ICE) egyéves képzésére. Az augusztusban startoló tanév mellett már csak alkalmanként vállal modellmunkát, viszont lelkesen bloggol az angol Dryby oldalán, ahol szakácsként először mutatkozhatott be.
Íme a videó:
Az iskolába, ahová augusztustól járni fogsz, egy internetes szavazás segítségével jutottál be. Hogy van ez, hogy felvételi helyett internetezők szavazata dönt?
Nem a szavazatok alapján kerültünk be, csak az ötven legtöbb szavazatot elnyert pályázó közül választotta ki a szakmai zsűri, ki lehet az a nyolc ember, aki részleges vagy teljes ösztöndíjat kap.
Te hány szavazatot kaptál?
Nem tudom pontosan, de az eredményhirdetést tartalmazó videóban elhangzott, hogy a világ minden tájáról kaptam szavazatot. Nagy volt a verseny, több mint 150 jelentkező volt, ráadásul mi egy héttel a verseny kezdete után vettük csak észre a kiírást, így késéssel szálltunk be.
Nagyon jól sikerült az a videó.
Elképesztő energiákat sikerült megmozgatni vele. Nem számítottam rá, hogy ennyien állnak majd mellénk. Sosem szerettem igazán mutogatni magam, volt is bennem egy kis szégyenlősség, hogy mennyi mindent adok ki magamból, de aztán rájöttem, hogy ahhoz, hogy a legnagyobb vágyamat megvalósítsam, ezt a részemet is oda kell adnom. Elképesztő mennyiségű levél érkezett utána, vadidegenektől és ismerősöktől is, és mindennap láttam valakit a Facebookon, aki megosztotta.
És hogy zajlott az eredményhirdetés?
El sem tudom mondani, milyen izgatottak voltunk. A férjem már délben hívott, hogy ő nem bírta tovább, és felhívta az iskolát is, mikor lesz már eredményhirdetés. Neki azt mondták, hogy négy óra után. Aztán kettőkor hívott egy barátnőm, hogy „Nelli! Láttad?!”, mire én: „Úristen! Mit?” Azonnal felmentem a honlapra, de közben hívtak a Drybytól is, hogy ők már pezsgőznek a tiszteletemre. Mindenki sikítva gratulált, és persze én sem bírtam ki könnyek nélkül. Szerettem volna visszaadni valamit a boldogságomból a szavazóimnak, és köszönetet mondani nekik egy saját készítésű videóban, de annyira sírtam négy órán keresztül, hogy végül nem tudtam megcsinálni. Mindig csak addig jutottam, hogy „I just wanna…”, és már zokogtam is. Még egy egész hétig ilyen érzékeny állapotban voltam, könnybe lábadt a szemem, ahányszor csak rágondoltam.
Részlet Gyárfás Dorka interjújából – szeptemberi Marie Claire.
Keresd az újságárusoknál!
Címlapfotó: Lábady István
