„Soha nem voltam ennyire éhes a sikerre” – Interjú Hosszú Katinkával

2015. szeptember 15. |

Az egész világ Hosszú Katinka lábai előtt hever, ő pedig teszi, amit a szíve diktál: ott van, ahol a legjobban érzi magát és ahol a legjobb szeretne lenni még nagyon sokáig. Néhány nappal a vizes-vb előtt eljött a fotózásunkra, hogy örömet okozzon Kittinek, aki megküzdött a méhnyakrákkal.

Pár nap, és itt az év legfontosabb világversenye, de te mégis itt vagy a kampányunk fotózásán.

Kitti miatt jöttem el, szeretett volna velem találkozni, remélem, hogy örülni fog neki. Megváltozik a perspektíva egy olyan helyzetet látva, amikor az élet forog kockán. Rájön az ember, hogy mi az, ami igazán számít. A versenyre is jobb így menni, sokkal inkább a helyén tudom kezelni majd a dolgokat. Először állok ilyen komoly ügy mögé, nagyon jólesik itt lenni.

Egy ország tisztel és csodál, de komoly elvárásokat támasztanak veled szemben, minden rezdülésedet figyelik. Hogy viseled?

Óriási felelősség. És bár néha kicsit nyomasztó, alapvetően jól viselem és élem meg a szüntelen figyelmet. Mikor lemegyek az uszodába, folyamatosan kísérnek a kíváncsi tekintetek. De nagyon jól emlékszem, hogy gyerekként én is árgus szemekkel figyeltem Egerszegi Krisztinát és Kovács Ágit. Azt teszem, amit a szívem diktál, és igyekszem megfelelni másoknak is. Tudom, hogy ajándék a tehetségem és mindaz, amit elértem. Hálás vagyok érte, és nem élem meg teherként az elvárásokat.

A tehetséged mellett páratlan önfegyelemmel rendelkezel.

Tény, hogy szigorú szabályok szerint telnek a napjaim. Mindenre figyelnem kell: szükségem van a nyolc óra alvásra, eleget kell ennem. Előre elkészítem az ételeket, nincs idő gondolkozgatni napközben, hogy vajon honnan is szerezzek kaját. Nagyon tisztán eszem: húsok, zöldségek, gyümölcsök a fő elemei a napi menümnek. Mindennap 8–10 órát töltök edzéssel, nincs olyan, hogy szabadnap – még vasárnap is edzek.

Olyan nincs, hogy ma nincs kedvem?

Szerencsére nem sűrűn fordul elő. Arra valójában nem is emlékszem, hogy valaha kihagytam volna edzésnapot. Gyakran kérdeznek a nyaralási szokásaimról is – nincsenek ilyenek, mert nincs rá időm. De én ezt imádom, rengeteg energiát teszek a munkámba, és ugyanebből kapok vissza is annyit, ami motivál. Ha visszaveszek a lendületből, akkor el is lustulok. (Nevet). Persze tudom én, hogy az embernek pihennie kell néha, de úgy érzem, hogy képes vagyok egyensúlyban tartani a napokat, ha nagyon muszáj, azért lazítok egy keveset.

Született győztes vagy?

Sokan kérdezték, hogy gondoltam-e, hogy ilyen messze jutok 26 éves koromra. Minden önhittség nélkül: igen, én mindig is tudtam, hogy sikerülni fog. Ha valamiért nem lenne az úszás, akkor valószínűleg három helyen dolgoznék egyszerre. Nagyon erősnek érzem magam mentálisan.

Mi motivál?

Az embernek mindig az a célja, hogy a legjobb legyen. Az úszásban ezt egyszerűen mérik: idővel. Sima ügy. Engem a világcsúcsok motiválnak, ha az olimpián nyer valaki, akkor azon a napon ő volt a legjobb. De ha világcsúcsot úszol, akkor egészen addig, amíg valaki más jobb eredményt nem ér el, addig te vagy a bajnok. Kitűzöm a céljaimat, és addig küzdök, amíg el nem érem azokat. Nem baj ha nem sikerül azonnal, a fontos az, hogy mindig egyre közelebb jussak hozzájuk. (Immáron ötszörös világbajnok, és világcsúcsot is úszott a vb-n – a szerk.)

Hosszú Katinka és fotósorozatunk civil szereplője, Szappanos Kitti

Nehezen élted meg a londoni olimpia utáni időszakot.

Igen, még a könyvem is erről szól. Egy nagyon hosszú hullámvölgyekkel teli lelki folyamat volt. Voltak napok, amikor úgy éreztem, hogy túlléptem rajta, aztán másnap ismét visszazuhantam. De itt, ahol olyan lányokkal találkozom, akik legyőzték a rákot, pontosan látom, hogy csak a munkámról és a karrieremről volt szó. Vannak ennél sokkal súlyosabb, fontosabb problémák. Egyébként három év távlatából igazat adok Shane-nek, aki szerint ez volt a legjobb dolog, ami történhetett velem. Soha nem voltam ennyire éhes a sikerre, mint ezekben az években, folyamatosan bizonyítani szeretnék, és ez nagyon jót tesz a teljesítményemnek.

Shane az edződ és a férjed is. Jól kiegészítitek egymást?

Egyrészt nagyon hasonló a személyiségünk, másrészt ugyanazok a céljaink, és toljuk egymást előre. Mióta együtt edzünk, sokkal erősebbnek érzem magam minden szempontból. Mögöttem áll, de nekem kell beugranom a vízbe. És a sikeres pillanatok reflektorfényében is én állok, ő akkor is a háttérben marad. 2012-ben, amikor elkezdtük a közös munkát, még a családunk sem merte remélni, hogy ennyire jól fogunk tudni együttműködni, féltettek minket a kritikáktól és a kudarcoktól.

Fiatalon összeházasodtatok – nagy családra vágytok?

Húszéves korom előtt biztosan állítottam: nekem nem lesz se férjem, se gyerekem soha. Ehhez képest 24 évesen férjhez mentem. Mindenképpen szeretnénk majd gyereket, most valahol ott tartunk, hogy nagyon aranyosak a gyerekek. (Mosolyog.) De komolyra fordítva: nem szeretném az úszókarrieremet félbehagyni. Úgy szeretnék gyereket vállalni, hogy elmondhassam: elég volt az úszásból. De most még nagyon sok van bennem.

Vegyes párosként hol képzelitek a jövőt?

Azt hiszem, hogy mi mindig is kétlakiak leszünk, nem kérhetem a férjemtől, hogy hagyja ott a családját. Majd be kell osztanunk a gyerekekkel, hogy éppen hol vagyunk, jövünk-megyünk, nem lenne fair egyikünkkel szemben sem, ha egy helyen kötnénk ki. Egy biztos: vérbeli magyar vagyok. Megadatott a lehetőség, hogy világot lássak, négy év alatt sokat tanultam Amerikában, de büszke vagyok arra, hogy honnan jöttem.

Te milyen családban nevelkedtél?

Apukám nagyon sikeres kosaras, még a halhatatlanok csarnokába is bekerült. Gyerekként állandóan az udvaron kosaraztunk az öcsémmel és a bátyámmal. Meccsekre jártunk szurkolni, nagy kosárlabda-rajongó vagyok. De hiába, én nem szerettem csapatban játszani, ahogy apukám mondta: jobb, ha én a saját pályámon játszom. A nagyapám úszóedző, ő kezdte a tanításomat kétéves koromban, azóta ez a szenvedélyem. Anyukám pedig matektanár, tőle tanultam tanulni, és a nyelvérzékemet is tőle örököltem – a szüleim mindig azzal viccelődnek, hogy középső gyerekként a sok jót összeszedtem belőlük.

Annyira, hogy mostanra sikeres üzletasszony lettél, Iron Ladyként ikon és márka vagy. Nagyon tudatosnak tűnsz.

Igen, ez teljesen tudatos, 2012-ben megalapítottuk a cégünket, és téglánként építjük, nagyon élvezem! Az egyetemen pszichológiát tanultam, aminek nagy hasznát veszem, bár néha arra gondolok, hogy üzletet is tanulhattam volna. De mivel Shane-nek van üzleti végzettsége, szerinte nekem meg jó üzleti érzékem van, ebben is jók vagyunk együtt.

Azt csinálod, amit szeretsz.

Valahogy úgy, de a marketing világa most különösen érdekel. Gondolkozunk a könyvem folytatásán, az előzőnek is én találtam ki a koncepcióját fejezetről fejezetre, amelyhez Szántó Dávid szellemíró nyújtott segítséget. Rengeteg egyéb projektünk van tervben, de ha van egy kis szabadidőm, a legszívesebben azt is aktívan töltöm.
Imádom a kosarat csinálni és nézni, wakeboardozom, lovagolok, bokszolok… Egyébként a legjobban vízparton tudok lazítani, legyen szó óceánról, tengerről vagy a Balatonról. Én a vízben vagyok boldog!

Fotó: Gldi Vinkó Judit
Werkfotók: Dombóvári Judit

Szólj hozzá te is!

Még több Sztárok