A kampányunkban részt vevő minden férfinek feldobtunk – nem titkoltan provokatív szándékkal – egy-egy nőkkel kapcsolatos, idejétmúlt gondolatot, mondást, amelyre a magazinban röviden, online hosszabban tudtak reagálni. Papp Gergő az alábbi mondatot kapta:
„A nők nem értenek a kütyükhöz, a technikai dolgokhoz”
„Ha valaki ért nálunk a technikai dolgokhoz, az a feleségem, és ez éppúgy vonatkozik a ház körüli teendőkre, mint például a számítógépes vágóprogramra. Bár ő sem egy technikai zseni, de kettőnk közül ebből a szempontból ő viseli a nadrágot. Azért alakult így, mert jóval ügyesebb és szorgalmasabb nálam. A kapcsolatunk elején még próbáltam játszani a szuperhőst, de hamar kiderült, hogy nem igazán megy nekem, úgyhogy szép lassan elengedtem ezt a dolgot. Kényelmesebb is így. Még saját szerszámkészlete is van, amiről gyakran elmondja: élete legkülönlegesebb anyák napi ajándéka volt. Természetesen tőlem kapta!”
Mindig vonzódtál az emancipált lányokhoz?
Tulajdonképpen igen. Mindig is unalmasnak találtam, ha a párkapcsolatom a klasszikus férfi-női szerepek mentén alakult. Szeretem, ha egy nő meglep a rátermettségével, például ha lát a pályán. (Nevet.) A feleségem nélkül én már sehová sem tudnék elindulni autóval. Hiába van GPS, szereti, ha ott az ölében a térkép, és az alapján segít, merre menjek. Van, hogy a GPS-t is felülbírálja, és többször is beigazolódott: jól tette, igaza lett. Nekem erre nem alakult ki képességem.
Otthon miben vagy te a „férfi”?
A döntések meghozatala, az ügyek intézése, a közös munkánkkal járó tárgyalások lebonyolítása az én feladatom, és persze a nehezebb szatyrok cipelése is! Ebben még jó vagyok. Bár ez sem teljesen igaz, mert amióta a feleségem az operatőröm, gyakran előfordul, hogy nem engedi, ha cipelni akarom a felszerelését. Ő tudja, mire való az a sok vicek-vacak, ami a kamerához kell, ezért legszívesebben ő nyúl hozzájuk. Eddig legalább azt mondhattam, hogy én vezetek, de mostanában a hosszabb utakon a volánt is szeretem neki átengedni. Lehet, hogy hosszú távon ez nem lesz jó így, de most még nem érezzük, hogy átlendültünk volna a ló túloldalára, vagyis a „hagyományossal” szembemenve a teljes szerepcsere irányába. Viccelődve kezeljük a helyzetet.
Szóval az a pasi vagy, aki nem áll ki harcolni a feministák mellett, de a magánéletében tökéletesen megvalósítja a céljaikat.
Igen, bár nem tudom, ez nem a lustaságomból és kényelemszeretetemből fakad-e. Tény, hogy sosem harcoltam azért, hogy a szerepek le legyenek osztva. És nem is csináltam ebből nagy ügyet. Sosem gondoltam, hogy a férfiak felsőbbrendű lények, és ezt a saját életemben maximálisan meg is élem. A két nem egyenrangú együttélése a tökéletes minta. A feleségem eredeti hivatása tanító, és hiába dolgozik most operatőrként és vágóként mellettem, de a lelkében továbbra is segítő, támogató ember maradt, akinek az a legfontosabb, hogy adhasson. Nem vágyik a reflektorfénybe, nem vonzza a kis magyar celeblét, mellettem sosem akart ebben a közegben önmegvalósítani. Ő elsősorban mindig feleségként és anyaként akart kiteljesedni, ezért nem is rivalizáltunk egymással. Nélküle biztosan nem ott tartanék, ahol most tartok.
De azért néha szeret veled megjelenni nyilvános eseményeken, a csinosan felöltözött partnerként?
Rengeteg olyan eseményre hívnak bennünket, ahol lehetne szép ruhában villogni, de ritkán megyünk el, mert nem érdekel minket. Én mindig tőle teszem függővé, de általában nemet mond a felkérésekre. Egyetlenegyszer mondta, hogy jó, tegyünk eleget neki, és az sem a Story-gála volt vagy valami hasonló presztízsű esemény, hanem egy közös fotózás egy drogéria ingyenes újságjába, amit pár papír kéztörlőért és mosogatógép-tablettáért cserébe vállaltunk.
Szerinted kell még harcolni a nők egyenjogúságáért, vagy most már kicsit túl van beszélve az ügy?
Ákos nemrégiben tett nyilatkozatáig azt hittem, ez a téma már nem érdekes, végtére is 2016-ot írunk. Ugyanakkor azt is kicsit túlzásnak éreztem, ahogyan a környezetemben lévő sikeres, ambiciózus nők reagáltak rá. Csodálkozva figyeltem ezt az egész jelenséget, már csak azért is, mert épp nem voltam Magyarországon, kívülről tudtam rá tekinteni. Én nem értek egyet azzal, hogy vannak férfi- és női szerepek – ezt az életem is alátámasztja. Csak a kiegyensúlyozott, normális viszonyban, az egyenlőségben hiszek, családon belül is.
szerző: Gyárfás Dorka
fotó: Papp Éva, Schneider Zoltán
A fotózás werkfotóit megnézheted itt! Nézz be a kulisszák mögé!
