Aki nem tudja első hallásra, hogy ki is Peter Gallagher és miben játszott, annak elég egyetlen pillantást vetni a portréjára és azonnal be fog ugrani a tüzes tekintete. Sokan ismerhetik valamelyik sorozatból, a mozifilmjei közül pedig az Amerikai szépség vagy A játékos című, ma már kultfilmnek számító szatíra a legismertebbek. Peter kicsit olyan, mint a szomszéd srác (apukája), ismerős figura, könnyű róla elképzelni, hogy a való életben is bármikor szóba tudnánk vele elegyedni a szupermarket pénztárjánál. Ha nem is a kasszánál, de egy kicsit hivatalosabb környezetben, a DTLA Filmfesztiválon mesélt forgatási szorongásról gyereknevelésről és az új filmjéről.
Hogy érint, hogy már negyed évszázada készítettétek A játékos című filmet?
Őszintén bevallom, fogalmam sem volt róla, hogy ennek már huszonöt éve. Ha nem hívnak fel a DTLA Filmfesztivál szervezői, azzal az ötlettel, hogy szeretnék összehozni a stáb egy részét egy közönségtalálkozóra, akkor teljesen megfeledkeztem volna erről a jubileumról.
Milyen emlékeket őrzöl a forgatásról?
Az első, ami eszembe jut, hogy nagyon izgatottan vártam, hogy elkezdjük a munkát. Emlékszem egy jelenetre, az előszobában, amit Tim Robinsszal forgatott éppen Bob (Robert Altman rendező). Én meg a környéken lófráltam, készültem a következő jelenetre, amiben már benne voltam. Bob meglátott és rám kiáltott: „Gallagher! Gyere ide! Menj be a jelenetbe és csinálj valamit!” „Mit?” – kérdeztem vissza. „Azt én nem tudom. „ Hol?” „ Tim mellett. Készen állsz?” Hát az majd elválik…” – válaszoltam. Tudod, ez az a különleges pillanat, amikor a színésznek egy perc alatt kellett végiggondolnia, hogy hol tart most a karaktere a filmben, hol tart az egész történet és hogyan tudom támogatni a játékommal a jelenetet úgy, hogy az előre vigye a történetmesélést. Tim a szerepe szerint éppen meggyilkolt valakit, szóval azt mondtam: „Akkor lássuk a holttestet!” És beletrafáltam: Stephen elégedetten hozzátette: „Na, erről van szó, ez az, amit látni akartunk.”
Melyik rendezőtípussal szeretsz inkább dolgozni, aki szabad kezet ad az improvizációra, vagy a nagyon tudatossal, aki aprólékosan előírja a színészek minden rezdülését?
Ezen még így nem gondolkodtam el… jó kérdés. Azt hiszem inkább az első típussal, aki mellett van szabadságom. De mindkettő másképp kihívás. Bobbal nagyon szerettem dolgozni.
Úgy tűnik a szavaidból, hogy igen jó kapcsolatba kerültetek a rendezővel.
Igen. Bob mindenkit partnerként kezel és ezért nagyon nyugodt, jókedélyű légkörben zajlik a forgatás, amikor vele dolgozunk. Nem kell azon szoronganod, hogy valamit elszúrsz vagy valami nagyon nem fog tetszeni. Ez egy állandó stressz itt a munkánkban. Hollywoodban nagyon sok rendező egyszerűen lecseréli a színészeit. Az, hogy kiválasztanak egy szerepre egyáltalán nem garancia arra, hogy te is fogod eljátszani. A forgatás közepén egyszerűen csak meggondolhatja magát a rendező és lecseréli a színészt (vagy a stáb bármely tagját). Bobbal –többek között – azért volt jó nagyon forgatni, mert nem volt a rajtunk ez a nyomás. Ő bízott bennünk. Neki az volt az elve és mindig ezt mondogatja: „Megvan az oka, hogy veled akarok dolgozni, miért rúgnálak ki? Vegyük fel még egyszer.” Szerintem így lehet egy színészt motiválni a jó munkára és nem úgy, hogy ott lebeg felettük, hogy ha nem tetszik, amit csinálsz, akkor holnap már ne gyere.
Szerzőnk, Vida Virág és Peter Gallagher
A Narancsvidék című sorozat meghozta neked az abszolút világhírt, amit FBI ügynökként csak megerősítettél a Különleges ügyosztályban, pedig előtte komoly Broadway-karrierrel indult a pályád. Szinte feledésbe merült, hogy énekes-színpadi színész voltál, legalábbis Magyarországon ezt kevesen tudják, ahogy azt is, hogy a tévésorozatos karriered mellett nem hanyagoltad el a zenét sem, több lemezed is megjelent. Te magadra hogy tekintesz, inkább énekesként vagy inkább színészként?
Azt gondolom, hogy énekesként átlagos tehetséggel rendelkezem, nincsen kiugró hangi adottságom, különösebb extra kvalitásaim. Színészként sokkal jobban ki tudtam bontakoztatni azt, ami bennem van. Meg íróként is, ami nagyon fontos a számomra. De a kérdésedre egyértelműen azt tudom válaszolni, hogy színész vagyok.
Két gyereked van és mindketten a nyomdokaidba léptek. A lányod énekes lett, a fiad filmrendező. Tudatosan terelted őket ilyen irányba?
Virág, te is anyuka vagy. Majd megtapasztalod te is a saját bőrödön, hogy mennyire lehet egy tinédzsert bizonyos irányokba terelgetni… (nevet). Azt hiszem, most mind a ketten sínen vannak. Ezzel kapcsolatban egyetlen dolgot tanítottam nekik: mindegy milyen hivatást választasz, az a lényeg, hogy abban te legyél a szupersztár.
Ismert szülőként azért biztosan több lehetőséged volt/van segíteni a gyerekeidnek.
Persze a szülő – ha ismert, ha nem – be tud fogni egy kis szelet a vitorlájukba, de csak akkor, ha az a hajó már irányba állt és elindult.
Most milyen filmen/sorozaton dolgozol?
Ebben a pillanatban nem csinálok semmit, ez szörnyű! (nevet). Viszont most jött ki az új filmem, feltétlenül nézd meg és vidd el az anyukádat is. Szerintem ezt a filmet minden lányos anyukának látnia kell és minden anyuka imádni fogja. Én játszom Mila apukáját, Kristin Baranski pedig az anyukáját. Én pont ilyen környezetben nőttem fel: van egy lánytestvérem és testközelből láttam az anya-lánya kapcsolatot. Láttam, ahogy pokolian össze tudtak feszülni. Emlékszem, teljesen kikészültem tőlük gyerekként. Olyan kisülések voltak a testvérem és anyukám között, hogy a felszabaduló energia az Egyesült Államok egy éves energiafogyasztását fedezte volna. (Nevet). Borzasztó volt. És ez az, amiről ez a film is szól. Viszont ez egy vígjáték és az összes ilyen kisülés elképesztően vicces benne.
Egy ilyen puskaporos hangulatú vígjáték forgatásakor milyen a kapcsolat a kollégákkal?
Kristinnel 1984 óta barátok vagyunk. Rendkívül szórakoztató volt vele forgatni. Ráadásul olyan házaspárt alakítunk, ahol a férjnek szava sincs, mert a feleség a domináns a kapcsolatban, ő hordja a nadrágot. Azt kell, hogy mondjam, de teljesen őszintén, hogy ebben a filmben mindenki fantasztikus. A stáb összes tagját beleértve. Igazi élmény volt ez a forgatás, rengeteget nevettünk.
Szerző: Vida Virág
Portré: Profimédia – Red Dot
