2017. december 14. | Czank Lívia

Döbrösi Laura: “A színészet minden mást kikapcsol”

Aranyélet, Társas játék, Örök tél. Döbrösi Laura fiatal kora ellenére máris irigylésre méltó színészi karriert tudhat magáénak. Egészen eltérő karakterek megformálója, és nem riad vissza az olyan kihívásoktól sem, amelyek komoly változtatásokkal járnak a külsejét illetően. Például le kell borotváltatnia a haját. Új frizurája mellett egy új premierről is beszélgettünk, amelyben többek között egy homoszexuális férfit kell alakítania a színpadon.

Férfi és női szerepeket is meg fogsz jeleníteni a színpadon az Így viszik át című darabban. Mesélj egy kicsit a felkészülési folyamatról!

Aki olvasta Nyáry Krisztián Így szerettek ők könyveit tudja, hogy írók és költők szerelmi életéről van szó bennük rengeteg szereplővel.A rendezőnk, Erdeős Anna és az írónk, Tóth Réka Ágnes kiválasztottak 10 történetet/szerelmet , azokat mutatjuk majd be a Mozsár Műhely színpadán. Az egyik legnagyobb kihívás az, hogy sokféle karaktert kell eljátszanunk, és igen, én egy homoszexuális férfit, Dodót is megformálok, Brüll Adél papír szerinti férjét. Dodónak Párizsban volt lakása, ahol egy időben testvériesen élt együtt feleségével és annak szeretőjével, Ady Endrével. Nagyon szeretem ezt a karaktert, érdekes, de ezt a szerepet tudtam leghamarabb megfogni az összes közül.

Az Így viszik át című darab olvasópróbáján

Nyáry Krisztián ‘irodalmi bulvárnak’ nevezte az általa felkutatott és megírt sztorikat.

Előfordul, hogy a próbán furcsa érzés kerít hatalmába, mert olyan, mintha mások magánéletében turkálnék. Nekem is vannak fiúknak írt leveleim, néha naplót is írok. Remélem, ezekből soha nem fog senki rendezni egy darabot (nevet). Néha bűntudatom van, hogy ezt csinálom, de közben azt is gondolom, hogy a főszereplők jelentős művészek, közszereplők voltak, akik a szerelmi életük mellett komoly életművel is büszkélkedhettek, így azért más, mintha csak a magánéletük miatt lettek volna ismertek. Ezekből a történetekből sokat lehet tanulni is.

Ha most mégis felkeresne valaki, hogy készítene az életedről egy darabot, mit mesélnél el magadról, amit szívesen viszont látnál a színpadon?

A színjátszáson kívül egy csomó érdekes dolgot csinálok, például énekelek és fesztiválok kreatív csapataiban is dolgozom. Nagyon fontos számomra a környezetvédelem, ebben a témában írtam a szakdolgozatomat is az ELTÉ-n. Mindig volt bennem egy motiváció arra, hogy megmentsem a világot. A színészet alkalmas csatorna lehet erre, mert ha színésznő vagy, odafigyelnek arra, amit mondasz, közel tudsz kerülni a nézők lelkéhez. Van egy Zengető nevű projektünk a barátaimmal, szerveztünk is egy három napos  művészeti és zenés rendezvényt is a nyáron. A fő téma az ipari kender volt, amely egy időben fontos kultúrnövény volt Magyarországon, célunk, hogy ez újra így legyen. A fesztiválon beszélgettünk a természet tiszteletéről és arról, hogy a természettel együtt élve sokkal harmónikusabb világot tudnánk élni, még a nagyvárosi ember is boldogabb lenne, ha többet járna kint a zöldben.

Az év utolsó napját is a színpadon töltöd, hiszen szilveszter este lesz a premieretek. Tartalmas évet hagysz magad mögött, sorozatok, filmek, színházi előadások. Szoktál számot vetni így az év vége felé?

Persze! Sokszor meglepődöm, mi minden történt velem ilyen rövid idő alatt. Az időérzékem néha becsap, mert van olyan film vagy sorozat, amin egy évvel ezelőtt dolgoztam, mégis most kap csak nyilvánosságot. Fura, hogy most kezdünk el beszélgetni az Örök télről, nekem pedig olyan érzésem van, mintha száz éve forgattuk volna. Mindenki azt hiszi, a hajam is az Örök tél miatt van leborotválva, pedig nem! Az Aranyélet harmadik évadából majd kiderül, miért.

Azt azért hozzá kell tennem, hogy nekünk, színészeknek az új év inkább szeptembertől indul, mert onnantól számítjuk az új évadot. Jó elgondolkodni, megnézni, milyen tempóban dolgoztam mostanában és ahhoz képest lövöm be a következő egységnyi tennivalót.

Filmezni, sorozatban játszani és színházban színpadon lenni három teljesen különböző kihívás lehet. Mit kíván meg tőled az egyik és mit a másik?

Valóban teljesen más koncentrációkat igényelnek. Egy olyan munkánál, mint az Így viszik át sokkal több idő van kielemezni a karaktereket, a szituációkat. A filmezés ehhez képest egy nagy improvizáció. Fogalmam sincs, hogyan fog kinézni a díszlet, de előfordul, hogy még a partneremet sem ismerem, csak a közös jelenet előtt találkozunk először. Azt sem tudhatom, milyen instrukciókat fogok kapni, de akármi is lesz, meg kell tudnom oldani a szituációkat. Így a filmezés szerintem felszínesebb, ugyanakkor sokkal intenzívebb koncentrációt jelent, a színház befordulósabb, mélyebb munka, valamint évekig tökéletesítheted a karaktereidet.

Spoiler: Adyék jelenete az Így viszik át című darabból
(balról: Mohai Tamás, Laura, Erdeős Anna is befeküdt és Bakonyi Alexa)

Hallottam már olyat, hogy valaki szögre akasztva a jelmezét azonnal levetkőzi a karaktereit, más otthon is érzi még, hogy nem tudott teljesen kilépni a szerepéből. Te melyik vagy?

Amikor dolgozom, egy tudatmódosult állapot lesz úrrá rajtam, amit nem tudok a színházban hagyni, de ez nem baj! Egy kiélesedett figyelem, megemelkedett közlésigény és érzékenység jellemzi ezt az időszakot, amit néha nem lehet könnyű elviselnie a környezetemnek. De a szerepeim nem maradnak rajtam. Legalábbis azt hiszem (nevet).

Egy hónap és betöltöd a 25. életévedet. Gyerekkorod óta színészkedsz, amely, ahogyan már az előbb is megfogalmaztad, komoly koncentrációt igényel. Szoktad úgy érezni, hogy gondolkodásban, érettségben más vagy a korosztálybeli társaidhoz képest?

Sokféle típusú embert ismerek a korosztályomból. Egyre inkább azt veszem észre, hogy nem kortól függ, kinek milyen idős a lelke. Viszont úgy gondolom, az én generációmnak nagyon könnyű elaludni, mert sok minden kényelmesen alánk van rakva, vannak kijelölt utak, amelyeken gondolkodás nélkül haladhatunk. De ha valami beüt ezen az úton, könnyű bepánikolni. Nagyon sok elkallódott, kétségbeesett kortársammal találkozom és olyankor mindenféle lenézés nékül azt szoktam gondolni, hogy na igen, ha ők kapnának olyan döntéseket maguk elé, mint amilyeneket én szoktam, nem biztos, hogy tudnának helyesen dönteni.

Persze én is hibázom, de nekem a tapasztalás az átlagnál korábban kezdődött, éppen amiatt, hogy már 11 éves korom óta komoly döntéseket kell meghoznom a munkám végett. Ettől függetlenül én is gyakran bestresszelek, hogy az lesz az utolsó munkám, amit éppen csinálok. Érzem, hogy itt a helyem, de sokszor nem hiszem el, milyen szerencsés vagyok, hogy színésznő lehetek.

 

Nem tudom nem észrevenni, hogy a beszélgetésünk alatt többször hátrasimítod a nem létező hajadat, mintha a füled mögé szeretnék bekunkorítani a tincseket.

Pedig mostmár két hónapja rövid. Lefekvés előtt odanyúlok a kontyomhoz, hogy kiengedjem és a sál alól is mindig ki akarom venni. Két napja jött egy hóbortom és befestettem rózsaszínre. Állandóan visszavágatom, mert imádom, hogy rövid! Sok fülbevalót is vásároltam, felfrissült tőle az egész személyiségem. Érdekes, hogy sokkal kedvesebbek hozzám az emberek, amióta nincsen hajam. Nyitottabbak. Egy frizura egy valamilyen csajt csinál belőled. Olyan, mintha csupaszon állnék előttük, és úgy veszem észre, értékelik ezt az őszinte megmutatkozást.

A próbákon túl lesz azért időd a családra, a barátaidra az ünnepek alatt?

Még 24-én is próbálni fogunk. Nem volt még olyan intenzív karácsonyi szezonom, mint most. A nagymamámék vidéken élnek, és nem esett jól azt mondani nekik, hogy csak este fogok tudni leérni hozzájuk, mert addig dolgozom a színházban. Éreztem a mamámon, hogy ezt most nehezen viseli. Szeretek sütni-főzni, kézzel készített ajándékokkal meglepni a szeretteimet, de most ezek is el fognak maradni, ez van. Nem szabad rástresszelni az ünnepekre, mert akkor elveszik a varázsa, így is lesz karácsonyunk azért.

Emlékszem egyébként, hogy tinédzser koromban sem zavart, ha munka miatt nem jutottam el egy buliba vagy egy koncertre. Bár a család miatt kicsit más, de annyira szeretek színészkedni, hogy soha nincsen bennem igazi megbánás, ha amiatt maradok ki valamiből. A színészet minden mást kikapcsol körülöttem.

Fotók: Bolega Niki, Dömölky Dániel, Havas Eszter

Szólj hozzá te is!

Még több Sztárok

Thuróczy Szabolcs: „Mindig azt választom, ami magával ragad” aranyélet

Thuróczy Szabolcs: „Mindig azt választom, ami magával ragad”