A 45 éves színésznő tavaly szeptemberben osztotta meg, hogy első gyermekét várja. Osvárt Andrea a párjáról ritkán nyilatkozik, annyit lehet csak tudni, ahogy az nlc.hu nyáron megírta, hogy újra rátalált a szerelem, párkapcsolatban él, és ismét külföldhöz köthető párt választott.
Osvárt Andrea a karrierjében mindent elért, amit szeretett volna, de sosem volt olyan boldog, mint most, amikor a beszélgetés közben három hónapos babája szuszog az ölében. Luna néha kinyitja a szemét, ellenőrzi, minden rendben van-e. Aztán tovább szuszog, mert azt látja, igen, minden rendben van.
Osvárt Andrea sokat mesélt a lányáról az interjúban:
Luna Gréta. Nagyon szép név. Hogyan választottátok?
Leültünk egy kerekasztalhoz a párommal és két nagyobb lányával. Milán azt vallja, mindig mindenbe be kell avatni mindenkit, aki érintett. Talán ez abból is fakad, hogy sokat dolgozott multiknál vezető pozícióban. Nekem eleinte furcsa volt, mert én pont ellenkezőképp gondolkozom, és mindent egyedül csinálok, vagy legalábbis csináltam az elmúlt húsz évben.
De elkezdtünk együtt gondolkodni, mindenki bedobott három nevet, és kialakult egy lista. A Luna Grétánál azt éreztük, szép, egyszerű, nemzetközi, és van egy kis olasz tartalom is mögötte. Már akkor elkezdtem őt így hívni, amikor még a hasamban volt.
Osvárt Andrea és családja
Ez az első anyák napja, hogy te magad is anyuka vagy. Belegondoltál már ebbe?
Még nem tudom teljesen felfogni, ez hatalmas életesemény, amiben még máshogy vagyok jelen. De már annyiszor kimondtam, hogy „gyere ide anyához”, „anya mindjárt felvesz”, hogy kezd leülepedni bennem ez a szó. Ám néha még nekem is furcsa, hogy anya lettem.
Van olyan nagy igazság az anyasággal kapcsolatban, amire rácsodálkoztál?
Ez érdekes. Császármetszéssel szültem, és azt gondoltam, ezt sok millió nő megugrotta már, így nem igazán készültem fel az azt követő időszakra. Kaptam egy tájékoztatót, de végig se olvastam, hiszen a BKK járatain sem olvasom végig az utazásra vonatkozó szabályokat.
Utólag persze megszépült, de az első két hétben fogalmam sem volt, hogyan lehet ezt túlélni, és másoknak vajon hogyan sikerült. Semmit sem aludtam, fájdalmaim voltak, és nagyon nehéz volt magamat úgy látni és elfogadni, hogy csak csoszogva tudok közlekedni és segítséggel felállni, miközben ott volt egy újszülött, akivel nem tudtam, mit kell csinálni.
Sokszor hallottam, hogy az anyaság a legnehezebb munka, de nekem az első két hét olyan volt, mintha az űrbe lőttek volna ki. Az is érdekes, hogy korábban sosem gondolkodtam a nyilvános helyen történő szoptatásról. Ez egy ösztön: ha egy anyuka meghallja a gyerekét sírni, meg akarja nyugtatni, és kielégíteni a szükségleteit.
Nem is gondolkodtam, amikor először megtörtént, hogy egy parkban felhúztam a pulóveremet, és megetettem a babát. Igaz, egy január végi napsütéses napon történt, nem voltak sokan. Viszont azóta is úgy érzem, hogy az emberek, legalábbis Bécsben, nem botránkoznak meg ettől.
Járok egy bébiklubba, vannak közös ebédeink anyukákkal, akik nagyjából akkor szültek, mint én. Lefoglalunk egy asztalt, és nyolcból hatan szinte mindig szoptatunk, és ez nem zavar senkit. Nem hiszem, hogy régebben, amikor az emberek még törzsekben éltek, az anyák elbújtak és takargatták magukat. Sajnos a társadalom az, ami ránk erőltet olyan formalitásokat, amelyek nem természetesek. Tizennégy éves koromtól modellkedtem, volt, hogy közös öltözőnk volt a fiúkkal, sosem szégyenlősködtem, ha kifutón vagy színpadon álltam.
Sztanyiszlavszkij írt egy bizonyos varázskörről, azaz arról a területről, amelyet megvilágít a reflektorfény. Eszerint csak az számít, ami azon a körön belül van, és aki benne van, nem látja, mit néz és mit gondol a kívül lévő. A szoptatásnál is az számít, mi van a mi kis varázskörünkben. A jógában szintén azt tanultam, hogy fontos kizárni a zavaró hatásokat.
Az Osvárt Andrea készült teljes beszélgetést a Nők Lapjában olvashatod el!
Osvárt Andrea és lánya
Fotók: Zsólyomi Norbert, Central archív
