Kezdjük az elején: egy lengyel, selyemfestő művész számára miért olyan vonzó Budapest? Honnan jött az ötlet, hogy ide költözöl karriert építeni?
Budapest számomra egyet jelent a szerelemmel: először a férjembe szerettem bele, aki magyar, aztán a kisfiam is itt született, valamint a ruhatervezéssel is itt kezdtem el foglalkozni, az első kiállításomat például a város szecessziós műemlékei inspirálták. Ma már rengeteg minden köt Budapesthez és ez már nem is fog megváltozni.
Segített neked valaki a fejlődésben vagy minden technikát a saját tapasztalataid alapján kísérleteztél ki?
Lengyelországban képzőművészeti középiskolába jártam, ahol a festészet minden formáját kipróbálhattam, ám a selyemfestésre nem volt lehetőség. Nem tudtam tanácsot kérni senkitől, ráadásul 15 évvel ezelőtt selymet is nehéz volt kapni, nemhogy selyemfestéket. Sok kitartásra és türelemre volt szükségem ahhoz, hogy idáig eljussak.
Mennyire számít bonyolult művészeti technikának a selyemfestés?
Elég nehéz, hiszen a selyem nem igazán hálás anyag: nem lehet hibázni, ezért nagyon fontos a koncentráció, a fegyelem és a kitartás. Sok különböző módszerrel lehet festeni rá, ami az anyag fajtájától és a vastagságától is függ. A festési folyamatot viszont nem lehet pár mondatban kifejteni – többek között ezért is szeretnék indítani egy selyemfestészeti kurzust.
Mennyi ideig dolgozol egy-egy festményen?
Természetesen mindig van egy időkeret, amibe bele kell férni, de a határidők miatt nem aggódom. Összetett folyamatban dolgozom, amit egy komolyabb tervezés előz meg, majd következik a festés és a konzerválás – ami azért kell, hogy a ruhák ne sérüljenek később a mosásnál -, végül a kész ruhák megvarrása. A tökéletes eredmény elérése érdekében haute couture szabást is tanultam, de ezt már itt Budapesten, Rotchild Klári ruhatervező iskolájában.
Gyönyörű, kézzel festett képekkel díszíted a ruháidat, amik legtöbbször vadállatokat, madarakat és lovakat ábrázolnak. Miért éppen állatokat jelenítesz meg a festményeiden?
Olyan vidéken nőttem fel, ahol nappal a madárcsicsergésre kelsz és a gyerekkorodat nem a játszótéren töltöd, hanem a környező erdőkben. Nagyon közel áll hozzám a természet, ezért esett a választásom az állatokra. A madarak a szabadság szimbólumai, az egzotikus állatokból pedig egyre kevesebb van a földön, ezért fontos számomra, hogy a szemükbe életet leheljek. A következő ruhakollekciómban egyébként bogarak, rovarok és virágok is lesznek.
Hogyan képzeljük el egy átlagos munkanapodat?
A lakásunkon belül van egy külön atelier-m, vagyis műhelyem, amibe belépve egy másik világba kerülök – tele van természetes fénnyel, hiszen a színek ekkor jönnek ki a legjobban. Munka közben állandóan megy a tévé vagy a rádió és sokszor megesik, hogy annyira belefeledkezem egy-egy festménybe, hogy néha még ebédelni is elfelejtek. Az ünnepek alatti hajtásban viszont elég nehéz összeegyeztetni az otthoni dolgokat a vásárlói megrendelésekkel, ezért szeretnék jövőre egy külön showroomot nyitni.
Mik a terveid 2015-re?
Az ünnepek alatti hajtásban viszont elég nehéz volt összeegyeztetni az otthoni dolgokat a vásárlói megrendelésekkel, ezért nagyon szeretnék egy külön showroomot nyitni, amivel egy újabb álmom válhatna valóra!
