Aki otthon van a modellszakmában, nagy eséllyel ismeri a szőke szépség nevét, hiszen külföldön és itthon is sok híres tervezőnek, divatháznak dolgozott, köztük a Chanelnek, a Diornak, Marc Jacobsnak, Vivienne Westwoodnak, valamint a magyar Nanushkának, Mojzes Dórának és Zoób Katinak is. Azok, akik nem forgatják a divatlapokat, talán nem ismerik annyira Biancát, ugyanis ő az a lány, aki botrányoktól és pletykáktól mentesen, csöndben, okosan éri el céljait, mely látszólag a legjobb recept a sikerhez. A magyar modell jelenleg Görögországban dolgozik, innen válaszolt kérdéseinkre.
Még csak június vége van, de ahogy az lenni szokott, te már bejártad a fél világot! Januárban Olaszországban kezdtél, többek között a Pupa forgatása miatt. Milyen élményekkel gazdagodtál?
Milánóban dolgozhattam a Pupának, ami hatalmas élmény volt. A fotózáson odajött hozzám két udvarias olasz úr, nem tudtam, hogy ők kik, de nagyon kedvesek es közvetlenek voltak. Végig mosolyogtak, kérdezgettek rólam, én pedig lelkesen elmeséltem nekik a fél életemet. De tényleg nagyon sokat beszéltem! Amikor elhagyták a stúdiót, akkor mondta Giorgio Forgani, a Pupa fősminkese, hogy na, ők voltak az igazgatók… A Pupa nekem egy legenda. Hogy miért? Mert édesanyámnak húsz évesen egy Pupa volt az első sminkkészlete, aztán később nekem is az lett. Szóval ez már valami családi kötődés.
Olaszországi kint léted alatt egyik alkalommal feltöltöttél egy képet, amin csodaszép Dolce&Gabbana ruhát viselsz, mesélnél róla kicsit?
Ez a ruha a L’Officiel Hellas magazin divatanyagában jelent meg, amit Milánóban fotóztunk. A Dolce&Gabbana nekem mindig különleges volt. 2 éve, a Parsons egyetemen, ahol divatmarketinget tanultam, a Dolce&Gabbanaból készítettem a záró dolgozatomat is. Ez a ruha az ellentétekre épül, a szín és anyag kombinációjával. Egyszerre kislányos és nőies, játékos és vidám: teljesen tükrözi a személyiségemet. Szerintem az egyik legszebb Dolce&Gabbana ruha, amit valaha készítettek.
A szintén modell Axente Vanessa régóta jó barátnőd, idén Olaszországban sikerült is kicsit együtt lennetek. Hogyan tartod fenn a kapcsolatot vele? Vannak még barátnőid a magyar modellszakmából?
Nehéz a modellek közötti barátságot fenntartani, hiszen ritkán vagyunk egy időben egy helyen, így kifejezetten örülünk, ha véletlen találkozhatunk. Amikor Axente Vani Velencében fotózott, nekem meg volt egy szabadnapom, átvonatoztam hozzá Milánóból. A magyar modellek közül három jó barátnőm van, velük remélem, hogy egy életre megmarad ez a viszony. Axente Vanival es Barabás Henivel pár éve Tokióban töltöttem el egy nyarat. Hajdu Nikit pedig most Londonban ismertem meg, de furcsa módon rövid egy hónap alatt nagyon közel került hozzám. Hihetetlenül hálás vagyok a barátságukért.
Annak ellenére, hogy lényegében többet vagy külföldön, a közösségi oldalaidon érződik, hogy mindig szíveden viseled az itthoni történéseket. Hiányzik Magyarország?
Persze, hiszen a gyökereim idekötnek. Magyar vagyok és ezt büszkeséggel is viselem. Ott van a családom, a barátaim, az egyetemem. A Móriczba jártam gimnáziumba, a Jégkertbe és a Gozsdu udvarba a barátaimmal. Budapesten nőttem fel, hozzá fogható várost nem tudnék mondani. A közösségi oldalaimon sokszor kritikákat fogalmazok meg, hiszen attól még, mert nem vagyok otthon, még van véleményem az aktuális történésekről. Miért tartsam meg magamnak a véleményem? Szerintem attól jutunk előre, ha felismerjük a hibákat es próbáljuk együtt megoldani őket. Rengeteg gyönyörű helyre jutok el a munkám miatt, de Magyarországnál szebb országban még nem jártam. A kultúránk, a történelmünk, amiket elértünk csodálatosak. Sokszor elfelejtjük, mink van, pedig nem kellene. Szívből sajnálom, hogy igazán ezt azok értékelik főleg, akik sokat utaznak, hiszen akik otthon élnek, nekik ez természetes.
A képeid alapján nagy kávérajongó vagy. Mik a kedvenceid?
Kávérajongó vagyok, ez igaz. A kedvenc helyem a Starbucks. Nővérem évekig Párizsban élt, sokszor ott találkoztunk, és neki minden reggel ott kezdődött a nap. Rá emlékeztet a Starbucks illata. Londonban is azt ittam a legtöbbször. Japánban jegeskávét iszom, Milánóban tejet eszpresszóval, Londonban lattét szójatejjel, Athénban dupla eszpresszót szójatejjel… Kitapasztaltam már, hogy hol mi a jó.
Nagyon büszke vagy Édesanyádra, úgy tudom. Jó a kapcsolatotok a nagy távolságok ellenére is? Nővéred pedig szintén modellként járja a világot. Mennyire nehéz számotokra, hogy ennyire külön vannak a család különböző tagjai?
Művész családban nőttem fel. Édesapám forgatókönyvíró, édesanyám színésznő. Ez érezhető mindkét nővéremen, és rajtam is. Egyik nővérem Párizsban, a másik Berlinben él, szüleim pedig Budapesten. Szoktam azon viccelődni, hogy nagy rajtam a nyomás, mert mindnyájuk a szakmájuk egyik legjobbjai, és rengeteget dolgoztak ezért. De a viccet félretéve nagyon büszke vagyok rájuk, nem csak a karrierjük miatt, de azért is, amilyen emberek. Nagyon szoros köztünk a kötelék, ez szerintem nem attól függ, hogy hány száz (vagy ezer) km-re vagyunk egymástól. A technika vívmányainak hála, könnyű a távolságot legyőzni, és fontos nekem, hogy a családom támogasson, bárhol is vagyok a világban. Ez egy magányos szakma, ezért jó, ha segítenek.
Eddigi utazásaid során mi volt a legmeghatóbb pillanat?
Több is volt. Talán azt mondanám el, amikor Tokióban sétáltam édesanyámmal, és egyszer csak a japán Gerbeaud előtt találtuk magunkat. Nem is hallottam róla, hogy Budapesten kívül is van Gerbeaud! Persze bementünk, és ettünk egy krémest. Úgy ízlett, mint az otthoni, csak épp nem kocka, hanem pagoda formája volt. Hónapok óta csak japán ételt ettünk, és amikor végre valami ismerőset kóstolhattunk, majd elsírtuk magunkat. Rettenetes honvágyunk lett tőle. Ja, és magyar egyetemisták is dolgoztak a felszolgálók között.
Részt vettél a China’s Next Top Model forgatásán, Londonban. Te milyen szerepben tűnsz fel a műsorban?
A China’s Next Top Model fináléját Londonban forgatták le, pont amikor ott voltam. Akkor érkezett a megkeresés, hogy lenne-e kedvem benne részt venni. De nem versenyzőként, hanem mint top modell. Természetesen volt kedvem hozzá, hiszen nem minden nap jut az ember ilyen lehetőség közelébe. Volt előtte egy beszélgetés, ahol megnézték a lányok személyiségét, hogy kivel szeretnének dolgozni, hiszen minket állítottak az utolsó három döntős elé példának. A versenyben a jövő top modelljét keresik, amihez elengedhetetlen az erős személyiség. Aki nem kitartó, nem harcol meg magáért, pár hét alatt kiesik a szakmából. Még akkor is, ha más adottságai megvannak.
Nagy-Britannia után jött Görögország. Itt milyen munkáid voltak? Egyébként jártál már korábban is a félszigeten?
Nem jártam Görögországban, de általános iskola 5. osztály óta szerettem volna ide eljutni. A történelem órák megtették hatásukat! Az első görög munkám pár napja jelent meg. Elena Makrinak dolgoztam, ő volt a görög Vogue főszerkesztője. Nagyon büszke és boldog vagyok, hogy én lehetek a kampányának arca. A munka is fantasztikus volt, hiszen Mykonos szigetén fotóztunk az egyik legjobb görög fotóssal, Kosztasszal. Nagyon tisztelem azokat az embereket, akik letettek valamit az asztalra, sikeresek, és mégis „emberek” maradtak. Elena tökéletes példa erre. Élmény volt neki dolgozni. A napjaim itt nagyon zsúfoltak, általában 12-14 órázom. Rengeteg szerencsére a munka és a válogatás is, az ügynökség pedig megpróbálja úgy szervezni a beosztásomat, hogy a lehető legtöbb beleférjen. Azért figyelnek arra is, hogy a héten egyszer lehetőség szerint legyen egy (de legalább egy fél) napom arra, hogy a tengerpartra elmenjek lazítani. Most az Adidasnak dolgozom, ez nem titok, és nagyon élvezem. A csapat kedves, a jövő évi kollekció pedig fantasztikusra sikerült.
Itthon az ELTE matematika szakán tanultál, ez elég keménynek hangzik, hogy volt ennyi mindenre időd? És ezek szerint, ha a modell karriered nem alakult volna ilyen sikeresen, akkor a matematikával foglalkoznál?
Én, mint igazi iker, egyrészt a modellkedésben, másrészt a matematikában tudok feloldódni. A logikai készségem mindig erős volt, ezért a matematika nem volt meglepő választás, az élet azt adja, amit. Az egyetemet még nem fejeztem be, jelenleg passzív vagyok. A modellkedést most tudom csinálni, ezért – bár tervezek visszamenni – jelenleg a modell karrieremre koncentrálok. Nem tudhatom, hogy mi történt volna, ha másképp csinálok valamit. Én hiszek abban, hogy minden okkal történik. Azt kell az embernek csinálnia, amit szeret. Nem tudom, hogy mit fogok a matematikával kezdeni, de azt tudom, hogy szeretni fogom.
