Tegyük fel, hogy ez egy Elevator Pitch Competition. Van 2-3 perced – ami legyen mondjuk 5 mondat – arra, hogy meggyőzz egy potenciális befektetőt arról, hogy miért fektessen be az IMOGEN-be. Előtted már számtalan magyar tervező elmondta a kis beszédét: ellőtték már a lokális gyártást, a kisszériás kollekciókat, a minőségi anyaghasználatot és azt is, hogy egy modern, városi, magabiztos nőt öltöztetnek, akik egyszerre szeretnének modernek, elegánsak, de nőiesek lenni és kedvelik az érdekes részletmegoldásokat. Az interjú végén várom a válaszod!
Az Irányi utcai Black Box Concept Store az elsők között értékesítette a hazai tervezők kollekcióit. Hogy látod ma a helyzetet? Az elmúlt néhány évben rengeteg ilyen új üzlet indult. Miből van bőség és hiány szerinted a piacon?
Mi 2011-ben nyitottunk, jó ötletnek gondoltuk ezt a koncepciót (párjával, Iványi Péterrel ketten viszik az üzletet – a szerk.) és ma is annak tartjuk. Valóban sok új üzlet nyitott az elmúlt években, aami szerintem a legnehezebb ebben, hogy a legtöbbjükben ugyanazok a tervezők találhatók meg, ugyanazokkal a termékekkel. Nehéz olyan tervezőt találni, aki „kilóg”. Egyfelől nagyon jó, hogy egyre több ilyen üzlet van, viszont az a piac, amelyet mi szeretnék kiszolgálni, kicsi. Építünk a külföldiekre, ők jobban meg tudják fizetni ezeket a termékeket. Az 5 év előnyünk talán az, hogy jól szelektálunk a tervezők között, és igyekszünk olyanokat forgalmazni, akik nincsenek mindenhol ott. Az a koncepciónk, hogy ne legyünk összehasonlíthatóak, se kinézetre, se kínálatra. Ami hiánycikk, az maga a felvevőpiac. Félnek a magyarok attól, hogy a saját méretükre készíttessenek el egy ruhát, már ami nem alkalmi vagy elegáns. Érdekes egyébként, hogy ezen a téren az idősebbek sokkal bátrabbak, mint a fiatalok. Ha át lehet alakítani a meglévőt az ő méretükre, még „bevállalják”, de ha méretre kellene készíteni, már nem.
Visszatérve a piac méretére én sok oldalról azt a visszajelzést kapom, hogy évről-évre növekszik az a réteg, aki vásárol lokális divattervezőktől. Hogy látod?
Igen, évről-évre jobb az arány: amikor indultunk, 70-30%-ban oszlott meg a külföldiek és a magyarok aránya, ez ma már kiegyenlítődött és 50-50%-ra becsülném. De így is sokan vannak, akik megnézik a kirakatot és nem jönnek be és olyanok is, akik sok-sok kirakatnézegetés után térnek be hozzánk.
Mi lehet ennek az oka? Egy showroomnál érthető ez a pszichikai gát, hiszen be kell jelentkezned, ami már egyfajta kötelezettség és kötöttség, aztán, ha nem vásárolsz semmit, kínosan érezheted magadat. De mi ez a gát egy üzletnél, ami nyitvatartási időben korlátlanul várja a betévedőket?
Azt hiszik, hogy drágák a magyar tervezői darabok. Igaz, vannak olyan termékek, amelyek egy átlagember számára szinte megfizethetetlenek, de a kínálat nagyobb része nem ilyen. A Black Box-ról sokan mondták, hogy a kirakat alapján olyan exkluzív, hogy a drágaság látszatát kelti. Viszont ha beömlesztenék mindent, akkor meg a zsibvásár látszatát keltené.
Visszatérve a méret szerinti készítésre: sok hazai tervező szinte csak „modellméretű” mintakollekciót készít. Elvégre – ha az ő szemszögükből nézzük a kérdést – nagy befektetést igényel a dizájner részéről a teljes méretsor, az el nem adott darabok pedig a nyakukon maradnak, amitől majd leárazások során próbálnak „megszabadulni”. Nemrég írta ki egy ismerősöm Facebookra, hogy nem tudott egy magyar tervezőket (is) felvonultató üzletben konfekció 38-as ruhát venni (ami abszolút normális méretnek számít), 3 gyerek mellett pedig nincs ideje a méretre szabatásra.
Én ezt egy saját méretsorral oldottam meg, amit kikísérleteztem több szabványból, a visszajelzések alapján. Az S-es rám jó, ami más üzletben 38-as, M-es méret. Régen nekem sem volt méretsorom, de rájöttem, hogy szükség van rá. Való igaz, sok időt és sok pénzt kell beleölni, utána meg ha töredékáron próbálja kiárulni az ember, a szíve megszakad. A legtöbb vásárlónak viszont esze ágában sincs készíttetni. Nálam a darabok 90%-ából van S és M, 60%-ból L és XS-es is.
Nem hiszik azt a vásárlók, hogy többe kerül az adott ruhadarab, ha azt rájuk igazítják, vagy ha méretre készítik el?
Hihetik. De mindig elmondom, hogy az átalakítás és a méretre készítés is benne van az eredeti árban. Az pedig, hogy saját üzletben találhatóak meg a ruháim és én is itt vagyok, kialakít egy személyes kontaktust és ez mindenképpen előny.
Mennyire vannak „leosztva a lapok” a magyar tervezőket forgalmazó üzletek között? Mennyire figyelitek egymást?
Nyilván arról tudok nyilatkozni, ahogy mi csináljuk: mi nem figyeljük túlzottan a többieket, bár a Facebook előnye, hogy naprakész lehetsz. Nem is akarjuk – a saját dolgunkkal foglalkozunk. Nagyon sok az új tervező, azonban csak látszólag nagy a verseny, ezt pedig csak az veszi be, aki „nincs ott” szakmailag.
Sokan megkeresnek titeket azzal, hogy értékesítsétek a darabjaikat a Black Box Concept Store-ban?
Igen, ruhákkal, ékszerekkel, táskákkal, cipőkkel egyaránt megkeresnek minket. Azonban erősen szelektálunk. Az évek során kialakítottuk, hogy mit szeretnénk, a koncepcióba – ebbe a vízióba vagy passzol valaki, vagy nem. Időnként próbálkozunk egy kis „frissítéssel”, de kialakult a vevőkörünk és tudjuk, mit keresnek nálunk.
Sok tervező nem követi a „nemzetközi” rendszert, és nem mutatja be több mint fél évvel korábban a kollekcióit, és az aktuális szezonra szánt darabokat készítik el. Aki előre dolgozik, az nyilván bemutat valamelyik divathéten, szerepel a kollekciójával valamelyik divatbemutatón és olyan értékesítési hálózattal dolgozik, ahol ez elengedhetetlen. A divat ritmusa most változik, egyre több nemzetközi márka már csak néhány hónappal az aktuális szezon előtt mutatja be a kollekcióját, a vásárlók miatt. Mennyi idővel gondolkodnak előre maguk a vásárlók?
Télen nem gondolnak a nyárra. Nálunk elég, ha úgy márciusban kerül ki a tavaszi-nyári kollekció, nem is keresik előbb. A február-március egy kicsit halott, áprilistól, ahogy jön a jó idő, indul a tavaszi-nyári szezon.
Külföldön hasonló üzletek ugródeszkaként funkcionálnak: amint a tervező már „nagyobb”, saját üzletet nyit, de itt erősödik meg.
Ez szerintem ránk is igaz, és ezzel nincs is gond. Nekem is segít, hogy a saját üzletemen kívül máshol is megtalálhatóak a ruháim, sok vásárló átjön ide. Volt a Balatonon egy pop up store, ahol magyar tervezők darabjait árulták, az például nagyon jól ment nekem, kora őszig működött.
A Balatonon erősen alapozhatunk a turistákra is, főleg a szezonban, viszont időről-időre felbukkannak vidéki nagyvárosokban is hasonló kezdeményezések és üzletek. Szerinted milyen kilátásaik vannak?
A tapasztalataim alapján előbb-utóbb, 1-2 év alatt bezárják, vagy átalakítják például kávézóvá a korábbi üzletet. Vidéken is ugyanúgy vannak dizájnkedvelő emberek, de nem tartanak el egy üzletet. Ettől függetlenül Budapesten is le vagyunk maradva sokszor azokhoz az országokhoz képest, ahol már jobban kialakult az igény a „nem tucatra”.
Általában hol véreznek el azok a tervezők, akik szeretnének bekerülni a Black Box-ba? Említetted a látszatversenyt…
Ami rajtuk múlik, az a minőség. Nem divattervezés az, ha kinéznek valamit a Style.com-ról és kis változtatásokkal megcsinálják. Aki nem ismeri a szabás-varrás rejtelmeit, annak a munkáján is látszik ez. Van különbség rajz és firka meg divattervezés között. Sokanhiszik, hogy ez a szakma egyszerű, hogy megcsinálnak egy „kollekciót” és kész. Azonban ők azok, akik 1-2 szezon után visszatérnek az eredeti szakmájukhoz. Ami nem a divattervezőkön múlik, az az anyagválaszték. Ez pedig itthon csökevényes és siralmas, emiatt sok tervező ugyanazokat az anyagokat használja. Igaz, lehet rendelni, azonban azokat az utakat ki kell járni, meg kell találni azokat a beszállítókat külföldön. A másik pedig, hogy egyáltalán nem befogadó a szakma. Nem engedik be az újakat, látszatkapcsolatok és látszatkarrierek vannak. Érdemes ezzel foglalkozni, hogy ebbe a körbe bekerülj? Nem a vásárló lenne a lényeg? Nekem többet jelent, hogy évek óta visszatérnek és elégedettek, mint hogy itt vagy ott megjelenjek.
Milyennek találod az itteni divatképzést?
Sok jó képzés van itthon, de a legtöbb helyen a divatképzés művészképzés. Azt nevelik az oda járókba, hogy hogyan viselkedjenek sztártervezőként. Nincs szó a munkakeresésről, alázatról, és hogy az iskola után mi fog történni. Engem nem vettek fel az egyetemre, de mégis ők indítottak el ezen az úton. Azt mondták egy felvételi végén, hogy miért akarok mindenáron mintatervező lenni, amikor a ruhatervezés megy jól nekem. Utána kattant be, hogy ez igaz lehet.
Mi lesz a következő lépés, mik most a céljaid?
Most tartunk ott, hogy kipipálhattuk a korábban kitűzött célokat és újakat kell meghatározni, ezeken most dolgozom. Még amikor nem volt meg az üzlet, volt egy füzetem, amit teleírtam víziókkal. Az üzlet ötletét Peti pedzegette és megvalósítottuk, 5 éve működünk. Fontos cél, hogy még többen ismerjék a Black Box-ot, ráerősítünk a marketingre. Az IMOGEN-nel kapcsolatban pedig a külföldi jelenléten dolgozunk, ami egy távlatibb terv, a vásárlói visszajelzések alapján a skandináv országokban igény lenne a ruhadarabokra.
Nemrég debütált a Krajcsi Sarolta építésszel és ékszertervezővel közös projektetek, amelynek eredménye egy nagyon szép, minimál ékszerkollekció lett.
Ő régebben volt itt az üzletben, majd szüneteltette a tervezést, gyermeke született. Tudtuk, hogy bővíteni kell az IMOGEN palettáját, de a táskakollekciót túl nagy falatnak tartottuk. Sári régebbi darabjai is nagyon közel álltak hozzám, amikor pedig megkerestem, szimpatizált az ötlettel, én pedig teljesen elengedtem a kezét és nem nyúlt mellé! Folytatni fogjuk az együttműködést, azt pedig, hogy a ruhához legyen kiegészítő is, fontosnak tartom – és az eddigi visszajelzések alapján ez működik is!
Mi lesz akkor a pitch?
Az elmúlt 5 évben bebizonyosodott, hogy a márka életképes, és felfelé ívelő pályát futott be. Képes vagyok nagyobb mennyiséget előállítani és el is adni, hiszen megvan a vevőköröm, ami egyre bővül. Az elrugaszkodott árakhoz képest megfizethető szeretnék maradni. A néha jelmezbe hajló öltözékek, silány minőségű kollekciók közül szeretném, ha az IMOGEN azzal tűnne ki, hogy minőség és hordhatóság szempontjából is megállja a helyét a hazai és a nemzetközi piacon is. A ruháim egyediek, de nem hivalkodóak – nőies és igényes, eladható dolgokat szeretek alkotni. A vásárlók szeretik a ruháima ezek miatt a tulajdonságaik miatt, és általában engem is, mert őszinte vagyok és magamat adom. Nincs önámítás, tisztában vagyok a kereteimmel, és a vásárlói igényekkel is. Őszintén hiszem, hogy az IMOGENNEK van jövője.
Minket meggyőzött!
