Mindörökké Míkonosz – miniszabi a mennyországban Steiner Kristóffal

2017. szeptember 27.
"Aki ilyen unalmas, az legyen szíves Szantorínira menni. Ez itt Míkonosz!" – kiáltja drámai sértődöttséggel a mikrofonba Priscilla, azaz Mariano Gallo, olasz színész és performer, akinek neve mára elválaszthatatlan a görög szigetek legszebbikétől.

Priscilla hat hónapon át minden nap négyszer lép színpadra kotornoszokat megszégyenítő magassarkú cipőben, hogy parádés kosztümökben szórakoztassa a nagyérdeműt. Priscillának igaza van: nyaralhatott valaki Rodoszon, Krétán, vagy Zakintoszon, az igazság az, hogy Míkonoszhoz semmi sem fogható.

Kultúra és művészet a parti paradicsomban

És bár sokan Ibizához hasonlatos parti paradicsomként, vagy kizárólag rongyrázós luxus nyaralóhelyként gondolnak a szigetre, valójában a mesébe (azaz inkább a Mamma Miába) illő hófehér házacskák, a fehérre meszelt kövekkel kirakott, kacskaringós utcácskák, az eldugott, titkos tengerpartszakaszok épp olyan sokat adnak hozzá a „Míkonosz érzéshez”, mint a sokat emlegetett beach bárok és ötcsillagos boutique hotelek. Idén ötödszörre látogattam vissza az „élvezetek szigetére”, ahogyan a repülőgépünk pilótája írta le a landolás előtti percekben. Sokfelé járok a világban, és ritkán térek vissza ugyanazokra a nyaralóhelyekre, de Míkonosz más: valóságos függője vagyok az itteni légkörnek, legyen szó a kedvenc művészeti galériám kreatív energiáiról, egy hajókirándulásról a szomszédos Delos szigetére, Apolló születési helyére, amely a világ egyik legnagyobb és legszemetgyönyörködtetőbb archeológiai örökségét tárja elénk.

Városi séták – éjjel és nappal

Míkonosz város egy patkó formájú öböl körül épült fel – és bár máig minden sarkon apró kápolnák és templomok díszítik, manapság a hedonizmus oltárán áldoznak az ide látogatók. Hajnali háromkor még javában zajlik az élet – de nem csak a bárokban: a csillogó ezüstöket árusító ékszerboltok, a friss, helyi alapanyagokból kulináris remekeket alkotó tavernák sem zárnak be hajnal hasadtáig. Vegán utazóként a fúziós mexikói-mediterrán konyhát prezentáló Appaloosa, az organikus, gluténmentes fogásokat kínáló tengerparti séf étterem, a Nice’n’Easy, és a városka apró sikátoraiban megbuvó Niko’s Taverna lettek a kedvenceink – ez utóbbiban sült paradicsommal töltött padlizsánt és fehérbabból készült „humuszt” falatoztunk, és a helyi sörrel, a Mythos-szal öblítettük le.

Táncolj még!

Ám ha valaki kifinomultabb italokkal koccintana a Piano Barban a helye – ebben az egész évben nyitvatartó koktélbárban egyszerre csodálhattuk az öböl partján kivilágított régi szélmalmokat, és egy virtuóz énekesnőt, aki egy szál zongorával adott elő jazz standardeket, musical slágereket. Táncra termed turisták és helyiek a Jackie O’ bárba igyekeznek, melyet bár sokan gay mulatóként bélyegeznek meg, minden féle-fajta ember eljön, hogy kiengedje a gőzt: leánybúcsúk és csajos szülinapok közkedvelt helyszíne is. Ám elhagyva Míkonosz „chora”-t egyszeriben aprócska falvak, lődörgő szamarak és kecskecsordák váltják fel a város fényeit. A legizgalmasabb tengerpart szakaszok mind a városon kívülre esnek…

Kis ösvényeken a nagy kékség felé

Kedvencem Elia beach, ahol hatalmas sziklákról ugrálva, akár anyaszült meztelenül is fürödhetünk. Aki civilizáltabb élményre vágyik, ne hagyja ki a Super Paradise Beach-et, ahol a Jackie O’ Beach Barban minden este 6.30-kor és 7 órakor lép pódiumra Priscilla, a sziget leghíresebb tranvesztita előadóművésze, aki fergeteges humorának és színpadi jelenlétének köszönhetően néhány év alatt világhírre tett szert: feltűnt a Vogue hasábjain, sőt dokumentumfilm készült róla. Itt történt meg velünk nyaralásunk legszürreálisabb élménye is: miközben néztük a performanszot a medenceparton, egyszeriben leült mellénk Jean Paul Gaultier, az ikonikus divattervező legenda. Nem sok hely van a világon, ahol az ember random összefurhat Madonna hires „csúcsos melltartójának” megálmodójával – ráadásul végtelenül kedves és közvetlen volt, és megdöbbentően jól néz ki 65 esztendősen is.

Titkos tavernák

Talán Míkonosz levegője teszi: mi quaddal, azaz (potom napi 30 euróért bérelhető) négykerekű motorral jártuk be a szigetet. Elautókáztunk a Vioma bio farmra, ahol az organikus borhoz klasszikus zenére nőnek a szőlőtőkék, és ahol Marusho, az öreg birka versenyt cukiskodik a borgazda tacskó kutyával a vendégeknek dörgölőzve. Alig öt perc autóítnyira innen mennyei fogásokat szolgáltak fel nekünk a sziget kimagaslóan legjobb tavernájában Fokos beachen – a dióval készült gomba pástétomot életem végéig visszasírom majd, a fokhagymás párolt spenót, sóska és mangold levelekkel pedig azóta is rendszeresen álmodom.

Hercegi hotelek

Ahogyan a hercegeknek kijáró kényeztetést is, amelyet szállodánk, a – meleg, és kutya barát – Mykonos Princess Hotel nyújtott : az ötcsillagos hotel Görögország 25 legjobbja közé tartozik, türkizkéken csillogó medencéjével, alig öt perc sétára a tengerparttól, egy minden igényt (igen, még a vegánokét is) kielégítő étteremmel, és fennséges koktélokkal, melyeket Míkonosz város fényeit csodálva szürcsölhettünk a szobánk teraszán. A szállóban bárki válogathat pénztárcájának és igényeinek megfelelően: királyi lakosztálytól csinos, visszafogott kis bungallókig – ám minden választáshoz egyformán gazdag reggeli jár facsart narancslével igény szerint szójatejes kapucsínóval, és a la cart menüvel. A menedzsrer, Irene régi barátként üdvözölt engem és kedvesemet is, és hamar kiderült, hogy a szálló sales felelőse, Eriety hozzánk hasonlóan vegán – így szuper személyes tippeket is kaptunk a szobakulcsiunk és a bódító welcome drink mellé.

Még több utazási, kulináris, és shopping tipp Míkonoszról Insta-oldalunkon: @whitecityboy és @nimrodagan