Virágom, világom: otthon távol az otthontól

2017. december 22. |

Pataky Ági egy időre maga mögött hagyta jelenlegi életét, és a Fülöp-szigetekre költözött. Ismét új bejegyzésben mesél arról, milyen az élet Port Baronban.

A Fülöp-szigetek egyre népszerűbb úti cél teljesen érthető okokból. Érezhető a változás, sorra nyílnak az új helyek itt, Port Bartonban is. Remélem, nem veszíti el a báját ez a kis ékszerdoboz az óceán partján. Beszélgettem a helyiekkel és szigorú szabályokkal próbálják megtartani az egyensúlyt a fejlesztés és az értékek megőrzése között. Elkezdődött a szezon, sorra érkeznek a turisták a világ legkülönbözőbb részéről. Vannak, akik csak pár napra jönnek, vannak, akik hozzám hasonlóan hosszú távra terveznek. Kialakult egy kis közösségünk az itt élő külföldiekkel. Egy angol lánnyal felváltva tartunk jóga órákat. Az első perctől kezdve kedveljük egymást, hosszú órákat beszélgetünk, közösen alakítottuk ki a beosztásunkat. Jó érzés otthonra lelni valaki mellett.

 

Sosem vagyok egyedül annak ellenére, hogy egyedül utazom. Szükségem van rá, hogy néha kiszakadjak a sűrűjéből. Nem beszélni senkivel, csak magamban, csöndben lenni. Tudom, ez viccesen hangzik egy óceánparti kis szigetről. Nem lehet összehasonlítani egy városi életmóddal, de mégis annyi minden történik egy nap alatt. Valahogy minden sokkal gyorsabban változik. Ahogy az időjárás is a szigeten. Ha az óceán nyugtalan, az energiák is nyugtalanabbak, vibrálóak. Emberek érkeznek, majd tovább utaznak. Ebben az állandó változásban szükség van egy bázisra, biztos pontra. Lizzivel, a jógatanár társammal egy beszélgetés során arra jutottunk, hogy keresünk egy helyet, ahol együtt élhetünk, csöndben, picit távol a nyüzsgéstől, hogy tudjunk töltődni és ezáltal mi is képesek legyünk a jógaóráinkkal nyugalmat adni az embereknek. Elindultunk, hogy körbe nézzük, mik a lehetőségek. Nagyjából egy órán belül megtaláltuk az álomotthont, ami minden szempontból tökéletes számunkra. Picit távolabb van a központtól, két külön szobával, kicsi terasszal és kerttel. És bár ez csak részletkérdés, de egy türkiz  házikó, ami a kedvenc színem. Kivettük.

Izgatottan kezdtünk neki a tervezésnek. Hogy fog kinézni a kert, hova akasszuk a függőágyat, hol legyen a tűzrakóhely, miket fogunk főzni. Nem terveztem senkivel összeköltözni, de be kellett látnom, hogy szükség van egy biztonságos otthonra távol az otthontól.

Az utóbbi időben alig láttunk napot, sőt mi több, erős tájfun csapott le a térségben. A recepció épületében töltöttük az időt, ami egy jóformán nyitott tér. Meghúztuk magunkat az eső és a tomboló szélvihar elől, párnákból építettünk menedéket, kártyáztunk, táncoltunk és sokat nevettünk. Mint valami amerikai katasztrófafilmben.

Néha úgy érzem magam, mint a Part című filmben e között a sok különböző, itt élő külföldi között. Port Barton olyan picike, hogy az alap dolgokon kívül nem sok mindent találni a boltban, bár van egy bolt, amit én csak Magic Shopnak hívok, mert lehet kapni Nutellát és egész jó minőségű bort. Ha bárki a sziget fővárosába, Puerto Princesába megy, hosszú listával bombázzuk a különböző kívánságokkal, amiket itt nem lehet beszerezni.

Pár nappal ezelőtt felfigyeltem egy lányra, aki a recepción ült hosszú órákon át nap, mint nap zenével a fülében, a számítógépe monitorjába mélyülve. Néha egymásra mosolyogtunk, aztán egyik reggel megjelent a jóga órámon. Frederike-nek hívjak, holland származású. Óra után beszélgettünk pár szót. Másnap is eljött az órámra, és azt követő nap is. És ez így megy lassan két hete. Minden nap, minden alkalommal közelebb kerültünk egymáshoz. Leírhatatlan élmény volt látni, ahogy teljes átéléssel gyakorol és nyílik meg. A teste és a lelke is. Lassan egy hete minden percet együtt toltunk. Csodás teremtés. Görögországban dolgozott önkéntesként, a menekülteket segítette. Úgy nyílt meg, mint egy csodaszép virág. Erős és tiszta kapcsolatunk lett, amiről úgy hiszem, nem fog véget érni, ha külön válnak útjaink. Rengeteg erőt adunk egymásnak.

Keserédes érzés, hogy pár nap múlva utazik tovább.

Találkozások, búcsúzások. Sokat tanulok ebből; Hálás lenni azért, ami érkezik az ember életébe és szeretettel elengedni, ha eljön a búcsú ideje. Nyitott maradni, hogy új kapcsolatokkal, új élményekkel gazdagodjunk. Az igazán értékes dolgok maradandók.

Pataky Ági

Szólj hozzá te is!

Még több Utazás

Nomád szörftúra a vírus árnyékában Borlai Gerzson

Nomád szörftúra a vírus árnyékában