Nem is tudom, hogy volt-e valaha ennyire gördülékeny utam, mint Port Bartonból Siquijorra. Annyira élveztem, hogy újra úton vagyok, hogy nagyjából mindegy is volt, hogy hova megyek, és mikor érkezem meg.
Repülővel Cebu szigetre utaztam, ahol egy éjszakát töltöttem és másnap busszal utaztam tovább. Kényelmesen megreggeliztem, nem tudtam pontosan mikor indul a járat. Üdítő érzés volt újra turistának lenni. Koszos volt minden ruhám, a hátizsákom baromi nehéz, a fülemen is csomag lógott, mégis az arcomról levakarhatatlan mosollyal sétáltam a büdös és zajos Cebu város utcáin. Minden új volt. Rég éreztem ezt. Újra rácsodálkoztam, hogy a Fülöp-szigeteken vagyok.
A busz éppen akkor indult, mikor a pályaudvarra értem. Nagyjából tudtam csak az útvonalat. Busszal a sziget déli részében lévő kikötőbe jutottam, ahol pont akkor indult a hajó, mikor odaértem. Átutaztam egy másik szigetre, ahol ismét épp akkor indult a következő hajó, ami végül Siquijorra hozott.
A neten találtam egy szimpatikus helyet, ahol pár éjszakát terveztem maradni, míg nem találok új otthont, amit hosszabb távra ki tudok bérelni. Lazy Lizard a hely neve, egy domb tetején van az erdő közepén. Egy filippinó lány és német barátja a tulajdonosok. Pár bambusz kunyhó és öt kutyus tartozik a helyhez. Az első pillanattól kezdve otthon éreztem magam. Csodaszép, csöndes. A vendégszeretetük és a környezet magával ragadott. Másnap reggel a kávé mellé avval a hírrel fogadtak, hogy nagyon szimpatikusnak tartanak, és örülnének, ha náluk maradnék hosszú távon, így nekem sem kell új otthon után néznem. Megegyeztünk egy baráti árban, cserébe besegítek nekik a konyhában, és vendégeket fogadni. Ez a fogadtatás ért a szigeten. Elmondani sem tudom az örömöt, amit éreztem.
Hangosan visítottam a robogón, és úgy éreztem szétrobbanok a boldogságtól.
Meglátogattam a helyet, ahol jógát fogok oktatni. Egy gyönyörű, óceánparti szálloda úszómedencével, gyönyörű kerttel. Mivel még nem tartott előttem senki jógát itt, a csoda kedves tulajdonossal közösen próbáltuk kitalálni, hogy melyik lenne a legalkalmasabb helyszín az óráknak. Este visszatértem az új otthonomba, ahol a „recepción”, ami inkább olyan, mint egy nappali, a többi utazóval beszélgettünk, hallgattuk egymás történeteit, kalandjait.
Izgatottan vártam a reggelt, a tervem az volt erre a napra, hogy felkeressem a gyógyítókat, akikről a sziget híres. Olyan valakit szerettem volna találni, aki autentikus és hiteles, és nem csupán a turisták szórakoztatása a célja. Felrobogóztam a hegyre, majd gyalog nekivágtam a dzsungelnek. Eldugott kis bambuszviskókra bukkantam, ahol a helyiek az otthonukba invitáltak, és kíváncsian kérdezősködtek. Én is kérdeztem persze tőlük. Elküldtek egy nőhöz, akit a falu gyógyítójaként emlegettek.
Egy csillogó szemű mosolygós nő. Rengeteget beszélt, és jókat kacagott a saját poénjain. Az asztalán levelek, gyökerek, üvegek, macska. Hosszas beszélgetés után rákérdezett, hogy van-e valami panaszom? Mondtam, hogy nagyon érdekel, hogy hogyan gyógyít, mit mire használ. Jó megérzésem volt vele kapcsolatban. Megmasszírozott különböző gyógynövényes olajokkal, olyan technikával, amit eddig még nem tapasztaltam. A helyére tette a gerinccsigolyáimat, a belső szerveimet masszírozta, majd megitatott egy kókuszolajba áztatott gyógynövényes keverékkel. Mondtam, hogy szeretnem még meglátogatni, hogy tanulhassak tőle. Nagy mosollyal az arcán mondta, hogy bármikor szeretettel lát.
Eseménydúsan telnek már a legelső napok is.
A hostelban lakott egy kedves pár. A szigeten szerettek volna összeházasodni. A hostel egész csapata részt vett a szervezésben. Egy dél-afrikai lány vezette a ceremóniát, és adta össze őket, és gondolom, nem árulok el nagy titkot, hogy én készítettem a menyasszony sminkjét és haját.
A legegyszerűbb, szűk körű, rögtönzött, mégis legtökéletesebb esküvő volt.
Apropó esküvő. A Fülöp-szigeteken élők viszonylag fiatalon házasodnak, és alapítanak családot, így nekik nagyon fura, szinte felfoghatatlan, hogy 34 éves vagyok, és nincs se férjem, se gyerekem, ráadásul egyedül utazom… Kíváncsi mivoltukból fakadóan a top három kérdésük között szerepel, hogy férjnél vagyok-e. Ha őszintén válaszoltam, hogy nem, jött a többi kérdés és a mélységes megrökönyödés, hogy de hát mi baj lehet velem?! Nem rosszindulatból persze, pusztán nagyon kíváncsiak.
Hogy ezt kiküszöböljem, megleptem magam egy gyűrűvel. Tulajdonképp elvettem magam feleségül. Egy ócska aranyozott gyűrű. Azt hiszem műanyag. Így nemcsak a kérdéseket, de a férfiakat is könnyen leszerelem. Sőt egészen szórakoztató is. A legkülönbözőbb történetekkel tudok előállni, hogy a férjem és a gyerekeim miért nem kísértek el az útra. Minden egyedül utazó nőtársamnak ajánlom ezt a trükköt.
Annyi váratlan történés és fantasztikus dolog történt, amióta itt vagyok, pedig csak egy hete érkeztem. És mindez úgy, hogy a helyiekkel beszélgetek. Így csöppentem teljesen véletlenül egy masszázs-tanfolyamba, amit lokáloknak tartanak állami finanszírozásból. A fülöp-szigeteki hilot masszázs technikáját oktatják, és látván a lelkesedésemet meghívtak a csoportba. Szóval minden nap délután egytől ötig a csoporttal tanulok egyedüli fehérként, és ami a legjobb, általában rajtam gyakorolnak és mutatják be a különböző fogásokat.
A másik elképesztő történet múlt vasárnap történt, mikor éhesen egy nyitva tartó bolt után kutattam. Rövid robogózás után rá is találtam egy eldugott kis helyre, ahol a szuper cuki helyi néni feltette a szokásos kérdést: Where are you from?
Hungary válaszoltam, és már majdnem folytattam a mondókámat a sokszor elhangzott kérdéseket átugorva: It’s in Europe and no im not hungry. De ekkor a néni visszakérdezett: „Hungary? You know Nagyatád?” El tudjátok képzelni az arckifejezésemet…
Kiderült, hogy a férje, aki tavaly eltávozott az élők sorából, nagyatádi és szeretné felvenni a kapcsolatot a családjával, de sajnos ők nem beszélnek angolul, a helyi néninek meg nincs internetkapcsolata. A név alapján megkerestem őket a Facebookon, és segítek összekapcsolni őket, hogy tudjanak kommunikálni. Szóval nagyjából szótlan vagyok… még mindig. Csak kapaszkodom, mert a rengeteg élmény és váratlan csoda úgy sodor magával, mint egy örvény.
Pataky Ági Insta-oldalát ITT találjátok!
