Gyere velem vidékre: nyári zápor a Holdvilág-árokban

2019. június 07. |
Central Médiacsoport Zrt.

Egy kis eső, dagonyatúra és vízesés egy mesés völgyben. Ezen a hétvégén napsütésben te is végigjárhatod.

Úgy néztem Csabira, mintha azt kérte volna, hogy ne felejtsem itthon az antigravitációs bakancsomat. Pedig mentségére szóljon, csak egy praktikus tanáccsal látott el: tegyek el esőkabátot a hátizsákomba. A naptár, a hőmérő, sőt még a hőérzetem szerint is nyár van, odakint hétágra süt a nap. Azt hittem, hogy ez is olyan férfidolog, mint a zokni. Egy férfi mindig visz magával zoknit a túrára, mert ki tudja mi történik, miközben oldspice illatúra izzadta magát a sziklamászás és jeges gleccser átúszása után? Egy biztos, ha nincs száraz zoknija, meghal. Abban reménykedtem, hogy nem olyan kirándulásra indulunk, ami alatt az embernek kötélre, bicskára, medveriasztó spray-re és zoknira lesz szüksége. Hanem csak kellemes sétát teszünk a természetben. Azért persze elraktam azt az esőkabátot. Mondanom sem kell, hogy jól tettem.

Egy kakaós palacsinta és egy esőkabát fontos szerephez jut

A Holdvilág-árkot Biáék ajánlották a legutóbbi pilisi túránkon. „Olyasmi, mint a Rám-szakadék” – mondták, nekem pedig felcsillant a szemem, mert az a világ legjobb túrája! Létramászás és folyójárás, mindez olyan mértékben, amiben még én is otthonosan mozgok, mégis érzem a kihívást.

A kirándulást Kiskovácsiból kezdtük (negyven percnyi autóútra Budapesttől), ahonnan a piros kereszt jelölés egyből rávitt minket a patakmenti ösvényre, amin aztán végig haladtunk. Az első néhány lépés után az egyik erdőszéli kapualjban kis terített asztalt pillantottunk meg rajta limonádéval meg palacsintával, fölötte táblával: bizalomkassza. Azonnal lecsaptam két palacsintára és aprót szórtam a perselybe. Ahogy a csobogó patak mellett, a nyári napsütésben sétáltam, kezemben a palacsintával, arra gondoltam, hogy ennél jobb kirándulásban nem is lehetne részünk.

Ekkor eredt el az eső. Először csak apró, ritka cseppekben, aztán nagy és szúrós szemekkel. Egy darabig tagadtam, hogy ez számunkra komoly fenyegetést jelentő csapadék, de lassan beláttam, hogy fel kell venni az esőkabátot. Egy hamisítatlan nyári zápor kapott el bennünket, ami egy negyed óra múlva elvonult, és sáros ösvényt meg nyirkos köveket hagyott maga után.

Vízesés? Várjunk csak, hol?

Az eső nem szegte kedvünket. Egy kicsit jobban kellett figyelnünk arra, hogy hol vetjük meg a lábunkat a latyakban és a sárban, de haladtunk tovább a folyó fölött át-átkelve. A velünk szembe botorkálók – akik kivétel nélkül jó ötletnek tartották, hogy utcai cipőben vágjanak bele egy túrába – mind figyelmeztettek: azonnal forduljunk vissza, a helyzet ugyanis ennél már csak sokkal rosszabb lesz. Udvariasan megköszöntük a tanácsot, és folytattuk utunkat.

Az egyetlen nagyobb megpróbáltatást egy méretes, kidőlt fa okozta, amit muszáj volt megkerülnünk, a hegyoldal viszont rettentően csúszott, ezért négykézláb, gyökerekbe és faágakba kapaszkodva jutottunk túl rajta.

Holdvilág-árok

Szokásom, hogy egy idő után megkérdezem Csabit, hogy mikor érünk fel a hegy tetejére – mert mindig van hegytető -, ez a pillanat pedig azután érkezett el, hogy megmásztunk egy deszkákból kiépített sárlépcsőt. Hamarosan – jött a válasz, majd mindketten lepillantottunk az alattunk csobogó patakra, ami fölé vízesés magasodott mellette vaslétrával. Olyannyira megtáltosodtunk, hogy elvétettük a völgy legnagyobb attrakcióját, és teljesen átlagos ösvényen jutottunk fel a vízesés fölé. Csabi azért kalandvágyból lemászott a létrán, majd csuromvizesen vissza, ugyanis mint kiderült, a vízesés minden mellette elhaladót megloccsint egy kicsit.

Hernyópajtás és bodzafelhő

A hegytetőn szusszantunk egyet, megettük a szendvicseinket és elindultunk lefele, immár a völgyön kívül egy erdei ösvényen a zöld kereszt jelölést követve. Jól esett a meleg, a méhzümmögés és a madárcsiripelés. Miközben közelebbről is megszemléltünk egy különleges virágot, hozzám szegődött egy zöld hernyó, akit nem volt kifejezetten egyszerű úgy lejátszani a nadrágomról, hogy meg ne sértsem véletlenül.

A Gyopár-forrásnál aztán rátértünk a zöld négyzettel jelölt ösvényre, ami először illatos bodzák között, majd keskeny csapás, magas fű között vitt tovább. Az erdőből Kiskovácsiban bukkantunk aztán ki. Hazafele lila mezők mellett és szedd magad eperföldek mellett haladtunk el, ahol még megálltunk szüretelni.

Gyere velem a Holdvilág-árokba!

A Holdvilág-árkot körbefutó, 7 kilométeres ösvény száraz körülmények között abszolút családbarát. Nincsenek benne hatalmas emelkedők, viszonylag rövid, mégis izgalmas az útvonal és gyönyörű a völgy. Ennek ellenére ne indulj el túrabakancs nélkül! A cél a vízesés, nem pedig a sarki kisbolt.

Szólj hozzá te is!

Még több Utazás

Az utolsó kalóznő kalóznő

Az utolsó kalóznő

Travel expressz: így utazik Kajdi Csaba expressz

Travel expressz: így utazik Kajdi Csaba