Gyere velem vidékre: bárányok, nyulak és globális felmelegedés a Budakeszi Arborétumban

2019. május 17. |
Central Médiacsoport Zrt.

Báránysimogatás és nyúlkergetés virágzó bokrok és égbe nyúló tűlevelűek között.

Tegye fel a kezét, aki tudja követni az időjárás folytonos változását. Bizony senki. Hétfőn még gumicsizmában és esőkabátban tocsogunk munkába, pénteken pedig a hétvégi strandolást fontolgatjuk, miközben azon merengünk, hogy voltaképpen miért vettünk fel reggel pulcsit és pufidzsekit. Májusban. Szeretném azt hinni, hogy a globális felmelegedés félreérthetetlen jelei lassan azoknak az embereknek is felnyitják a szemét, akik a vegetáriánusokat és a vegánokat idiótáknak hiszik, nem értik, hogy mi a baj az egyszer használt nylon zacskókkal, vagy az energiatakarékos funkció gombját dísznek vélik a háztartási gépeken. A science fictionök apokaliptikus világát fikciónak gondoljuk, nehéz elképzelni a Földet, amin nem élnek jegesmedvék, méhek – vagy emberek. Pedig például a Budakeszi Arborétumot pont ilyen és ehhez hasonló fenyegetések hívták életre.

Helló klímaváltozás

Az 1950-es években kialakított park többek között azzal a céllal létesült, hogy a klímaváltozásra felkészülve megvizsgálják, hogy hogyan viselkednek a hazánkban nem őshonos növényfajok. Bizony, a globális felmelegedés már több mint fél évszázaddal ezelőtt is foglalkoztatta az embereket, mi több, tudatosan készültek a vele járó változásokra.

Az arborétum hangulata is azokat a sci-fiket idézi, amiknek az első képkocái valamilyen baljóslatú hiányosságot éreztetnek egy tökéletes és steril világban. A park kísérleti jellegét erősítik a szabályos parcellák, az ösvényeken sétálni pedig olyan, mintha egy elhagyatott francia kastélykertben járnánk a magas tuják és az elburjánzott aljnövényzet között. Csabi már egy ideje szorongott az itthon megszokott, kedves fáink hiánya miatt, amikor én is rájöttem, hogy miért érzem olyan különösen magam: az egyik négyzet alakú parcellában kilyukadva minden oldalról hatalmas tuják vettek körül, mintha csak összezsugorodtam volna egy külvárosi családi ház kertjében. Szóval ilyen lesz a jövő.

A történet pikantériája, hogy úgy terveztük, azon a szombaton, amikor ellátogatunk az arborétumba, kellemesen langyos idő lesz és sütni fog a nap. Ennek ellenére, amikor kiszálltunk a kocsiból, hűvös szél fogadott minket. Mivel már márciusban is próbálkoztunk a látogatással – csak akkor még nem nyitott ki a kert -, ezúttal nem futamodtunk meg. Igaz, a piknikkosarat a csomagartóban hagytuk, és a felvettük a tartalék pulcsikat. A kevéssé tavaszias időnek előnye is akadt, lényegében miénk volt az egész arborétum. Úgy döntöttünk, hogy legrosszabb esetben sétálunk egyet a friss levegőn a zöldben.

Tűzrakóhely, játszótér és egy kis simogatni való

A térképen, amit a pénztárban kaptunk, egyből az arborétum izgalmasabb állomásait kerestem. „Nini, van tó! Akkor már nem lehetünk rossz helyen.” Légvonalban neki is vágtam, csakhogy egy sokkal izgalmasabb programmal kecsegtető tábla tűnt fel az egyik ösvény mellett: „Állatsimogató”. Gyors újratervezés után megérkeztünk a simogatóhoz, ahol három bari várt ránk. A nyulak kisebb lelkesedéssel fogadtak minket, ők a szeretgetés helyett inkább a meleg szalmát választották, egyik társuk pedig a kerítésen kívül rágcsált pitypangot. A bolyhos bárányok dédelgetését elég nehéz megunni, ezért csak a hideg idő tudott rávenni, hogy tovább álljunk.

Később aztán megtaláltuk a kis tavacskát is, ami fölött fahíd ível, a partján pedig fapadokon ebédelhetnek meg azok, akik az ebédjüket nem hagyták a kocsiban. A parcellák mindegyike tartogatott valamilyen meglepetést, volt, ahol virágzó bokrokra bukkantunk, de rátaláltunk a játszótérre és a tűzrakóhelyre. Az Budakeszi Arborétum voltaképpen egy kellemesen meleg nyári nap tökéletes helyszíne is lehet.

A legszebb parcella talán a legutolsó, volt, amit elhagytunk. A faragott szobrokkal körülvett tér közepén egy terebélyes tölgyfa állt, alatta az avarból lila virágok nőttek. Át kellett sétálnom alatta, pedig abban a pillanatban még eszembe is jutott, hogy gyerekkoromban „kullancsos fának” hívtam, így jegyeztem meg, hogy ezeket jobb távolról szeretni. Aztán még az is bevillant, hogy reggel nem kellett volna feltűrnöm a nadrágom szárát. Bizony, így szedtem össze egy kullancsot. Érdemes tehát felkészülten érkezni a parkba, arra az esetre pedig, ha megtörténne a baj, egyetlen tanácsom van: a gyufás trükkel teljesen felesleges próbálkozni.

Gyere velem a Budakeszi Arborétumba!

A Budakeszi Arborétum április 1-jétől szeptember 31-ig, péntektől vasárnapig reggel 9 és este 6 között, márciusban és októberben pedig délután 5 óráig látogatható. A teljes árú belépő 1000, a kedvezményes pedig 700 forint. Az arborétumban június 21-től 23-ig és 28-tól 30-ig csillagfényes esti túrákat szerveznek, szeptemberben, a szarvasbőgés ideje alatt már hajnalban is lehet érkezni, október 4. és 6. között pedig madárgyűrűzési bemutatót tartanak.

Szólj hozzá te is!

Még több Utazás

Az utolsó kalóznő kalóznő

Az utolsó kalóznő