Az amerikai Beirut együttesnek van egy száma úgy tíz évvel ezelőttről. A Just another night in Nantes vagyis (csak) még egy este Nantes-ban épp arról a magával ragadó éjszakai életről, a gondtalan, lendületes világról szól, amit mindannyian tapasztalhatunk, ha eltöltünk néhány napot az óceánparti városban. Tavasz óta fapados járat közlekedik hetente kétszer Nantes és Budapest között. A hangulat nem utolsósorban annak köszönhető, hogy folyamatosan nő a várost benépesítő diákok száma. Remek borokat és helyeket elsősorban a Bouffay negyed utcáiban kóstolhatunk és találhatunk.
Saint-Nazaire
A sós levegőt már Nantes-ban érezzük ugyan, ha azonban hamisítatlan kikötői hangulatra vágyunk, irány a közeli, 50 kilométerre fekvő Saint-Nazaire. Minden látogatónak tartogat látnivalót. Felkereshetik, akik a kikötői hagyományokra kíváncsiak vagy arra, hogy a gyarmatosítás idején Európába hurcoltak egzotikus kultúrája hogyan hatott egy francia kisvárosra, és persze az ínyenceknek sem lesz okuk panaszra.
Petit maroc és La Havane. Beszélő nevek, a város két színes, látványos negyede mindjárt a hosszú, homokos part mögött húzódik.
Akár egy szirén, Saint-Nazaire mindjárt az első pillanattól kezdve, ahogy áthajtunk a bevezető hídon, belekezd csábító énekébe. Az impozáns és egykor rendkívül fontos szerepet betöltött kikötő és hajógyár terül el körülöttünk, amely századokon át azért működött, hogy Európát összekösse az Újvilággal.
Az Escal’Atlantic segít magunk elé képzelni a hajdani világot, a szabadtéri múzeumban kabinokat, gépházakat, régi óceánjárók kapitányi hídját nézhetjük meg és persze Louis Vuitton hajókoffereit. Az igazi, ellenállhatatlan csábító azonban a város strandja. Ha ismerősnek tűnik, nem a véletlen műve: Jacques Tati itt forgatta egyik legszórakoztatóbb filmjét, az Hulot úr nyaralt.
A kötelező normandiai kitérő
Franciaország egyik ötcsillagos látnivalója, a tengerből kiálló hatalmas gránitszikla és az arra épült impozáns apátság közigazgatásilag ugyan már a szomszédos megyéhez, Normandiához tartozik, valójában azonban a két tartomány, Bretagne és Normandia határán magasodik. A Mont-Saint-Michel tényleg olyan, mint amilyennek a fotókon látjuk. Az azonban sosem szerepel a képen, hogy a fotós hajnalban vagy késő este kattintotta-e, a két időpont között ugyanis a sziget és az apátság alig látszik a turista-, zarándok- és diákcsoportok tömegétől.
Ha azonban nekivágunk a szigetnek, meg ne álljunk félúton. A csúcsáról elénk táruló panorámától nehéz elszakadni: végtelenbe vesző, csillogó föveny, amelynek varázslatos mintázatú erezetét és formáit az állandó és errefelé igen erőteljes ár-apály mozgások alakítják. Bretagne és Normandia partjainál olyan nagy a vízszint különbsége apály és dagály idején, hogy a bárkák, a hajók teljes partszakaszokon szárazra kerülnek, majd amikor ismét víz kerül az öblökbe, kikötőkbe, újra ringatózva várják a gazdáikat. A jelenség korántsem veszélytelen, a víz gyorsan érkezik, a turistáknak ezért meg szokták mutatni, meddig és mikor szabad sétálgatniuk a fövenyen.
Minden információ, ami csak szükséges és érdekes lehet egy klassz franciaországi vakációhoz: Francia Idegenforgalmi Hivatal. A cikkben szereplő fotókat is tőlük kaptuk.
