Az idei nyáron készenlétben kell tartani a fürdőruhát és az alpaka pulóvert is, ahhoz ugyanis komoly látnoki tapasztalat szükséges, hogy az ember meg tudja jósolni, hogy milyen idő lesz a hétvégén. Egy borongós kedd délelőtt történt, hogy Csabi riasztott, dobjak el mindent és vegyem elő a strandfelszerelést – szombaton a kánikula Budapestre érkezik. Így miután péntek este evakuáltuk a kis garzonunkat, a Balaton felé vettük az irányt.
Strandolás német nyelvű meccsközvetítéssel
Meglepően simán indult minden. Három nappal a villámnyaralás előtt sikerült szállást foglalnunk Gyenesdiáson, ahol szüretelhettünk a házi néni cseresznyéjéből, az erkélyünk pedig a tóra nézett. Szombat reggel aztán a strandot, ahol annyi árnyékos hely volt még, hogy hidegvérrel dönthettünk arról, vajon a nagy fűzfa vagy a kisebb nyírfa alá telepedjünk-e le anélkül, hogy mindeközben vérengző német turistákkal kellett volna ölre mennünk. Amikor lehajtottam a fejem a törölközőmre és az ágak közt átszűrődő napsugár végigsimított az arcomon, a levegő naptej és a víz illatával telt meg, a madarak csiripeltek, akkor úgy éreztem, hogy ez az, amire egész évben vártam. Abban a pillanatban tőlünk néhány lépésre – mintha a végítéletet hirdetnék – felharsantak a hangszórók és egy igen barátságos és igen lelkes férfihang németül a mikrofonba dörmögte, hogy kérem szépen, ma itt egész nap kézilabda meccsek fognak zajlani.
A voltnincs piac és a lebegő tó
Persze gondolhattam volna, hogy az északi part összes sporteseményét az év legmelegebb napján rendezik meg. (Ezen a hétvégén zajlott a Keszthely Triatlon is.) Ennek ellenére a víz kellőképpen langyos a strandlángos pedig isteni volt.
A vasárnapot a kirándulásnak szenteltük, amit a Balatoni nyaralásaink alatt bevezetett hagyományhoz hűen piacozással szerettük volna indítani, de a keszthelyi piacnak csak hűlt helyét találtuk. (Jó tanács mindazoknak, akiknek hozzánk hasonlóan feltett szándékuk, hogy szemügyre vegyék a Keszthely környéki termelők portékáit: mindezt hétfőtől szombatig tegyék, mert a hét egy napján, mégpedig vasárnap – a napon, ami nevét a középkorban a hét hetedik napján megrendezett vásárokról kapta -, zárva tart.)
Kárpótlásul a Festetics-kastély pálmaházába vettünk jegyet. A sivatagi hangulatot idéző kertben hatalmas, virágzó kaktuszok és agávék ágaskodtak az ég felé, egy üvegfalú tóban halak úszkáltak, körülöttük pedig pelyhes kiskacsák fürödtek egy vízzel teli virágalátétben. Teljes mértékben kiengesztelődtünk. A két szárnyas pálmaházban megállapítottuk, hogy a mi otthoni gyűjteményünkből már csak egy hibiszkusz és egy murvafürt hiányzik, az eladó sorba került citromoknál pedig a mi erkélyen nevelt példányunk fényévekkel jobban nézett ki.
Egy kisebb Balaton
A vasárnapra tervezett programsorozatból természetesen a természetjárás sem maradhatott ki, de az időjárásra való tekintettel egy rövid, de annál látványosabb kirándulást iktattunk be. A Keszthelytől fél órányi autóútra található Kis-Balaton felé kanyarodtunk, a cél pedig a Kányavári-sziget volt.
A fahídon átkelve egy másik világ nyílt ki előttünk. Magasba nyúló fák, kavicsos partszakaszok, tavirózsák, hattyúk és kacsák. Mi csak egy órát sétáltunk a szigeten, de egy teljes nap eltöltéséhez is minden adott: tűzrakóhelyek, két kilátó, játszótér és mérhetetlen nyugalom.
Vár a felhők felett
Mindig azt érzem, amikor nyaralni megyünk, hogy azt a rövidke időt, amit az otthontól (az író megjegyzése: budapesti garzontól) távol töltünk, maximálisan ki kell használni. Négy óra fele ültünk be a kocsiba a Kányavári-sziget parkolójában, és bár biztos voltam benne, hogy a két és fél órás út után, ami még előttünk állt, biztosan el tudom magamat foglalni olyan teendőkkel mint a mosás, a vacsora készítés vagy a kanapén való elnyújtózás egy jó sorozat társaságában. De ezekről nem lehet majd mesélni az unokáknak.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal vágtunk neki a Rezi várnak. További harminc perc autózás után értünk Rezibe, ahol egy talányos túraleírást kódolva megkerestük a község központi és lényegében egyetlen körforgalmát, ahonnan keleti irányban folytatva utunkat szántóföldek közé, majd egy erdőbe értünk. Itt meg kell dicsérnem a Volvót, aki minden erejével azon volt, hogy lehető legközelebb vigyen minket a Meleg-hegyen álló romokhoz. Az utolsó másfél kilométeres szakaszt tettük meg csak gyalog, és nem hiába. Ugyan a jámbor kis építményt már nehezen lehetett várnak nevezni, gyönyörű kilátás nyílt a környékre, a birkákkal pettyezett földekre, a kéken hullámzó hegyekre, a közeli falvak apró házikóira.
Hazafele a Balaton-felvidéket átszelő utat választottuk. Egy-egy kanyar után vagy domb mögül még néha feltűnt a Balaton.
Gyere velem villámvakációra!
A gyenesdiási strandra a felnőtt belépő hétköznap 850, a hétvégi 900 forint, a lángoshoz pedig korrekt Balaton-parti áron, 600 forint körül juthatsz. A Festetics-kastély pálmaházába 1300 forint a teljes árú belépő, ha az összes kiállítást be szeretnéd járni, 3900 forintért válthatsz jegyet. A Kányavári-sziget látogatása ingyenes, a parkoló viszont fizetős, egy órára 400 forint. A Rezi várba sem kell belépőt venned, parkolni pedig a hegyi ösvényen tudsz, de a faluból is felkirándulhatsz.
