Bár bevallom őszintén, főszezonban még nem voltam Horvátországban (csak annak a legvégén, amikor náluk még mindig 30 fok van szinte, nálunk meg már ősz), augusztus végén néhány napra Trogir, Split és környékük felé vettük az irányt. Izgalmas annak a szemtanújává válni, hogy változik a csodás nemzeti parkjairól is híres Horvátország növényzete az autópálya mentén, és hogyan érkezünk meg délebbre, már a fügék és a lime-ok hazájába. A leanderekkel szegélyezett, hegyeken-völgyeken átsuhanó autópályán nagyon egyszerű megközelíteni az Adriai-tenger horvát partjait – macerát leginkább csak a fizetős kapuk előtt, kilométereken át felgyűrődő autósorok jelentenek – meg persze a „cash only” fizetés – kunában.
Seget Vranjicában foglaltunk szállást, ami egy öböl menti kisváros Trogirtól mindössze néhány kilométerre. A strandnak is kiépített, kavicsos öbölről nagyszerű kilátás nyílik a városkára és annak színes házaira. Egy hosszú hétvége időtartama pedig pont megengedi a tengerben fürdést-napozást-kagylógyűjtést és azt, hogy Trogir mesterséges szigetre épült történelmi óváros részét is megnézzünk és együnk egy kis szardíniát (nem vagyok oda a horvátok cevapci-jáért, bocsánat). A szűk, de világos kis sikátorok pedig tökéletes fedezéket – és lépten-nyomon egy-egy ékszerüzletet – nyújtanak a meleg elől. Az egyik legszuperebb napszemüveg üzlet is itt található – a nevét elfelejtettem, de ha a Szent Lőrinc katedrálist megcélozzuk, nem fogjuk eltéveszteni!
Splitet sem érdemes kihagyni, ha csak egy néhány napot töltünk a térségben, mert feledhetetlen élmény a város kikötőjéből kompra szállni és elindulni a közeli szigetek felé – ha belefér a két órás utazás (csak oda), akkor válasszuk Hvar szigetét, mert maradandó élmény lesz, vagy ha csak 50 percet kompoznánk, akkor vár ránk Brač és fővárosa, Supetar. Arra figyeljünk csak, hogy főszezonban szinte esélytelen autóval megközelíteni Split belvárosát (legalábbis parkolóhelyet találni). És együnk sok fügét és gránátalmát!
