Így utazunk mi: Berlin, az elfogadás városa

2019. augusztus 08.
A város, ahol legalább kétszer kell járni, hogy megszeresse az ember, amikor viszont betalál, akkor haza sem akar jönni. Bodnár Zsófi kolléganőnk lassan már hazajár Berlinbe, most elmeséli, mi minden fogta meg a szabadság és elfogadás városában, hogy az évben már harmadszorra váltott ide repjegyet.

A kelet és nyugat egykori határvárosa nem annak fog a legtöbbet adni, aki kompromisszum nélkül városnézésre érkezik. Persze, menő végigsétálni az East Side Gallery mellett és több, egyébként magyar graffitiművész munkáit figyelemmel kísérni, ahogy jó megpihenni a Dóm előtti füves placcon is, miután kipipáltuk a Checkpoint Charlie-t és a Brandenburgi kaput, de a legtöbb, ami ezekből megmaradt nekem, az a – még a Holokauszt emlékműnél is(!) – szelfiző embertömeg. Éppen ezért idén nyáron tudatosan tértem vissza a kedvenc városomba, hogy ezúttal a turista csoportokat jó messziről elkerülve úgy töltsek el egy hosszú hétvégét a barátaimmal, mint a Berlinben élő unokabátyám.

Bence korábban már elmesélte egy napját a Németországi fővárosban, azóta időnként maga is hozzátesz a városhoz kampányaival, mint például a BVG és Netflix „időgépként működő” jegyautomatája. Neki köszönhetően már az első berlini látogatásomkor megértettem, miért költözik ide annyi fiatal művész és kreatív szakember, ez a város egyszerűen ezeknek az embereknek van berendezkedve. 

Berlin azért is ennyire be- és elfogadó, mert a világ minden pontjáról érkeznek ide hosszabb vagy rövidebb távra új életet kezdeni, a helyiek pedig elképesztően nyitottak, és hagyják, hogy az lehess, aki csak szeretnél. Legyen szó vallásról, nemi identitásról vagy csak arról, hogy úgy döntesz, nem hordasz melltartót, itt semmiért sem fogsz rosszalló pillantásokkal találkozni. Ez a felszabadultság és lazaság érződik az embereken és az atmoszférán, amiért annyira jó itt lenni. Sokan itt is ragadnak, egyszer csak családot alapítanak, de mért is mozdulnának tovább, amikor zöld parkjaival és otthonos kerületeivel Berlin egy erősen élhető helynek számít. 

Kedvenc negyedem a Mitte, ahol minden sarkon specialty kávézókba és fantasztikus, nemzetközi éttermekre bukkan az ember. Az első ilyen reggelen a St. Oberholz-ban máris eljátszottam a gondolattal, hogy milyen király lehet ezen a helyen home office-ban dolgozni, aminek ára itteni fizetési viszonylatokhoz képest „csupán” 15 euró, és mellé egész nap fantasztikus, kenyai pörkölésű kávé jár. 

Legyen szó a világ bármely népszerű konyhájáról, a Mittében vagy a Mauerparkban biztosan megtaláljuk a kedvünkre valót. Különösen szerencsém van Bencével, mert pontosan tudja, mi nyűgöz le leginkább, ha gasztronómiáról van szó, így szerettette meg velem az eddigi három kedvenc éttermemet: a vietnámi District Mot-t, a hawaii MA’LOA poké Bowl-t, és a libanoni Babelt. Ugyan itthon is egyre jobb a helyzet nemzetiségi konyhák terén, olyan autentikus kulináris élményt talán csak lokálisan tapasztalhatunk meg jobban, mint ezeken a helyeken, Berlinben. 

berlin

közel-kelet édességek Neukölln negyedben 

A debütáló berlini kiruccanásunkon, 3 éve még közöm sem volt a technokultúrához, ha buliról volt szó, máshová nem is akartam menni, csak az ugyanúgy kivételesen ütős hiphop bulikba, de idővel ez is változott. Ahogy részben mi is, sokan érkeznek Berlinbe a bulik miatt, mivel egy egészen más kultúrája van itt az éjszakai életnek. Kreuzberg és Friedrichshain alternatív, valaha punkos területe foglalja magába a legjobb bulikat, melyeknek gyakran kiürített gyárépületek és folyóparti stégek adnak otthont. A Spree folyó partján Széles utcákon nappal street food helyek, fagyizók és kávézók működnek, ám sokkal inkább az éjszakáé itt a főszerep. Open air és day time partijaikon már délután elkezdhetjük jól érezni magunkat, és egészen másnap reggelig nyomhatjuk, ha bírjuk. 

Megosztó a berlini security check, azaz a „beengedés” etikettje, ami sokakat elriaszt a legnépszerűbb techno kluboktól, én viszont úgy gondolom, nincs félnivalónk, ha nem feszülünk rá és persze feketében vagyunk. 🙂

A Berghainban ugyan még nem próbálkoztunk, aki a techno miatt érkezik, a Tresort és Kater Blaut ne hagyja ki, és persze ott vannak a változó helyszíneken szerveződő daytime bulik is, amik ugyanúgy megérnek egy sorban állást!

Egy biztos, Berlin nem mindenkinek való, de aki egyszer megszereti, azt azonnal beszippantja és vissza akar térni, amilyen gyorsan csak lehet. 

Nem tipikus városnéző szpotok, amiket mégsem érdemes kihagyni:

  • Teufelsberg – Berlin második legmagasabb pontja, a 60-as években Nyugat-Berlin megszállása alatt lehallgató-, és  radarállomásként használták az amerikai katonák, ma egyfajta street art galériaként működik. A felfelé vezető séta felér egy kirándulással, lefelé pedig érdemes a Corbusier ház és környéke felé venni az irányt, Berlin egy kifinomultabb arcáért. 

  • Mauerpark – vasárnaponként hatalmas polhapiac várja az antik holmik szerelmeseit, a végtelen parkban pedig nyitott streetball mecset, bűvészeket és beatboxosokat is nézhetünk. 
  • Nineties Múzeum: első alkalommal talán mindenkinek itt kéne kezdeni. A legmodernebb technikai megoldásokkal és installációkkal ismerhetjük meg Berlin történelmét, hallgathatunk interjút a fal felhúzását lerombolását megélő helyi dj-vel, fotóssal, énekesnővel és rendőrrel is, de eltévedhetünk a leghíresebb klubbokat bemutató labirintusban is, ami azonnal meghozza a kedvet a bulizáshoz.