Így utazunk mi: New York úgy, ahogy a helyiek élnek

2019. július 03. |
Central Médiacsoport Zrt.

Régi vágyam teljesült, amikor idén májusban egy hetet tölthettem a világ egyik legizgalmasabb városában, és ismerőseimnek köszönhetően felvehettem a helyiek életének ritmusát. Szubjektív élménybeszámoló következik arról, hogyan tölteném a szabadidőmet New Yorkban, ha én lennék az amerikai Marie Claire főszerkesztője.

Tisztázzuk az elején, a Marie Claire főszerkesztője kicsit sem hasonlít az Ördög Pradát visel Miranda Priestly karakterére. Sem munkastílusában, sem életvitelében. Kevesebb pompa, csillogás veszi körül, nem kap ingyen márkás ruhákat, nem fuvarozza sofőr luxusautóban egyik programról a másikra, s nem használhatja fel munkatársait személyes ügyeinek intézésére. A Marie Claire értékrendszerébe sehol a világon nem fért volna bele egy ilyen vezetői attitűd. Ami közös bennük, az a felelősségvállalás, hiszen az amerikai Marie Claire ugyanúgy ott van a világ piacvezető divatmagazinjai között, mint a filmben a Runaway magazin. Sok embernek adnak munkát, sok olvasónak aranyozzák be a hétköznapjait értékes cikkeikkel, álomszép divatanyagaikkal.

De térjünk vissza New Yorkra, ahol májusban egy hétig megpróbáltam a manhattani felső középosztály szintjén élvezni a várost, inspirálódva a New Yorkban játszódó kedvenc filmélményeiből.

Reggel a Central Parkban

Mivel kedves ismerőseim, akik erre a hétre befogadtak a lakásukba, a Central Park keleti oldala mellett laknak, a reggeleket egy frissítő futással itt kezdtem. Első nap még csak a park közepén található, kb. 3 kilométer átmérőjű víztározót futottam körbe, később más területetek is felfedeztem. Reggel csúcsforgalom van a futópályákon, a park különböző ösvényein is dübörög az élet, ezért az emberek kénytelenek betartani a játékszabályokat, hogy élvezhessék ezeket a reggeli pillanatokat. A futók egy irányban haladnak, jobbról előznek, a kutyások csak a számukra fenntartott területeken mozognak, a kerékpárosok nem merészkednek a gyalogosok számára kijelölt útvonalakra. Hihetetlen társadalmi élet folyik ilyenkor a parkban, a futók bemelegítéskor és levezetéskor beszélgetnek egymással, sokan párosával futnak, a kutyasétáltatók pedig messziről üdvözlik egymást, s az ismeretlen járókelőkhöz is van egy-két jó szavuk. A legmeglepőbb számomra a 70 pluszos nők tornacsapata volt, akik minden reggel egy edző vezetésével együtt joggingoltak, tornáztak. Húsz-harminc fitt, nagymamakorban lévő nő a legmenőbb felszerelésekben és tele energiával jó másfél órás kardió edzést nyomott le a természet lágy ölén.

Táncolás a Bryant Parkban

Az Ötödik és a Hatodik sugárút között, a New York-i Nyilvános Könyvtár tőszomszédságában található a Bryant Park, ami napközben a helyiek egyik kedvenc pihenőhelye. Tele van ingyenesen használható kovácsoltvas asztalokkal és székekkel, a környéken dolgozók itt fogyasztják el a helyi kifőzdékben, kis éttermekben beszerzett ebédjüket. Nyáron a pázsitot is elfoglalják, pokrócokon a fűben piknikeznek, s élvezik, hogy rövid időre kiszabadulhattak a légkondicionált irodák stresszes világából. Májustól szerda délutánonként más-más zenekar veszi birtokba a park egyik végében felállított színpadot. Ilyenkor az előtte lévő terület átalakul szabadtéri táncparketté, idősek és fiatalok, különböző bőrszínű, nemzetiségű emberek, párban vagy egyedül ropják a táncot késő estig. Itt is megtapasztaltam, mennyire nyitottak egymás felé a New York-iak, egy-egy közös táncolás után beszédbe elegyedtek egymással, együtt ittak, nevettek.

Metró helyett kerékpár

Manhattanben kerékpárral közlekedni nemcsak környezetvédelmi okok miatt jó, hanem azért is, mert sokkal gyorsabban eljuthatunk egyik pontból a másikra, mint autóval vagy tömegközlekedéssel. Egyre többen választják a jól kiépült Citi Bike rendszert. A dokkoló állomásokon szinte mindig lehet találni szabad kerékpárt, de ha biztosra akarunk menni, a Citi Bike appon keresztül leellenőrizhetjük a közelünkben található állomás aktuális kerékpárkészletét. Öltönyös férfiak, elegáns nők, hátizsákos turisták egyaránt tekernek a kerékpárutakon – vagy az autók között, ha éppen a kerékpársávban áruszállító teherautók parkolnak. Sokkal izgalmasabb volt számomra a Fifth avenue-n a napsütésben kerékpározni, s figyelni az embereket, mint a zsúfolt metrókocsikban utastársaimhoz préselődve számolni a hátralévő állomásokat.

New York új nevezetessége

Márciusban adták át a város legújabb nevezetességét, a 16 emeletes Vessel kilátót, amit csak előzetes bejelentkezéssel lehet látogatni. Nemcsak a turisták, de a helyiek is tolonganak, hogy időpontot kapjanak New York Eiffel-tornyába, az online rendszerben több ezren várakoznak a bebocsátásra. A Vessel, magyarul hajó, nem más, mint egymásba fonódó lépcsősorok, amelynek az oldalát és az alját rézzel vonták be, s amelyben az alatta sétálók visszatükröződnek. Vannak, akik a liftet választják, hogy feljussanak az utolsó emeletre, én inkább megmásztam a 2500 lépcsőfokot, többször megálltam a pihenőhelyeken kifújni magam, és fotózni, mert egyszerűen nem tudtam betelni a fantasztikus kilátással.

Séta Chelsea utcái felett

A Chelsea negyed utcái fölött található a város legsajátosabb parkja, a High Line, amit az egykor itt futó magasvasút pályája mentén alakítottak ki. A még meglévő síneket benőtte a zöld növényzet, az 1,6 kilométer hosszú sétautat jobbról és balról ultramodern építészeti csodák, lakóházak, régi téglaépület-együttesek szegélyezik kortárs művészeti alkotásokkal kiegészítve. A High Line-on sétálni különleges élmény, 8 méter magasból ráláthatunk Alsó-Manhattanra, a Hudson folyóra és a túlparton magasló New Jersey-re. A sétány a Chelsea Market-en ér véget, ami a 90-es évek végén egy egykori gyárépületben nyitotta meg kapuit mint a világ legkülönlegesebb tájairól érkező gasztronómiai alapanyagokat és termékeket árusító piac. Ma leginkább éttermek, bárok találhatók itt, van köztük igazi turistacsapda, s egy-két trendi hely is, ahol a New York-iak is megfordulnak. Ilyen például a Szex és New Yorkban is feltűnt Buddakan, ahol isteni ázsiai ételeket kóstolhatunk meg fényűző környezetben.

Opera elegáns ruhában

Eddig csak a budapesti Uránia moziban, felvételről élvezhettem a New York-i Metropolitan Opera gyönyörű előadásait. Mindig is vágytam arra, hogy saját szememmel lássam az épületet belülről és megnézzek egy előadást. Kíváncsi voltam az előtérben található két Marc Chagall falfestményre, a nézőtér jellegzetes csillárjaira, melyeket az előadás kezdetekor felhúznak a plafonra. Meglepett, mennyire adnak a New York-iak arra, hogy elegáns ruhában jelenjenek meg az operában. Míg az utcákon, a tömegközlekedési eszközökön nem láttam magas sarkút viselő nőket, sőt szoknyában sem nagyon járnak a nők a hétköznapokban, az operában mindenki elegáns ruhákban, tűsarkú cipőben jelent meg. A szemfüles gazdagok előre megrendelték a vacsorájukat, amit a szünetben a színház pompás éttermében szolgáltak fel nekik. Akik erről lemaradtak, a bárban húsz dollárért koccinthattak egy pohár pezsgővel. Mivel New Yorkban mindenkinek joga van ivóvízhez, s a város büszke arra, hogy iható vize van, a nézőtér szegleteiben úgynevezett vízbárok várják a nézőket, kúp alakú papírpohárból lehet csapvizet inni. Amikor felgördült a függöny, a nézők vastapssal üdvözölték a fellépő művészeket, s ha az előadás alatt valaki zajt csapott, beszélgetett, határozott bekiabálásokkal intette rendre őt a többi néző.

Szólj hozzá te is!

Még több Utazás

Fedezd fel Horvátország rejtett kincseit felfedezés

Fedezd fel Horvátország rejtett kincseit

10 különleges erdő, amit látni kell erdő

10 különleges erdő, amit látni kell

5 tipp utazási betegségre hányinger ellen

5 tipp utazási betegségre